eur:
414.89
usd:
399.33
bux:
79576.75
2024. december 23. hétfő Viktória
Tarlós István főpolgármester felszólal a Századvég Alapítvány Budapest címmel rendezett konferenciáján a második kerületi Haris Parkban 2019. szeptember 25-én.
Nyitókép: MTI/Mónus Márton

Tarlós István: Nekünk sem volt mindenre pénzünk, csak nem panaszkodtunk állandóan

Nem szeretném az utódomat kritizálni és különösen nem bántani, de most évekig, ha nem készül el valami, annak oka vagy a járvány lesz, vagy az, hogy mi korábban nem csináltuk meg, vagy hogy a kormány nem ad pénzt – mondta Tarlós István volt főpolgármester az InfoRádió Aréna című műsorában. Az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért miniszterelnöki megbízott arról is beszélt, hogy milyen állapotban adták át a fővárost, hogy mi a helyzet a hidak esetében, és hogy miért nem épül gát a Nánási úton.

Ismét ülésezett a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa. Ez az az intézményi forma, amely még az ön idejében jött létre, jó terepe a kormány–főváros együttműködésnek?

A Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa az én édes gyermekem, évek alatt brusztoltam ki, hogy létrejöjjön, és ma, ahogy elnézem, a főváros és a kormány egyeztetéseinek az egyetlen igazán működőképes fóruma. Ha tényleg jó szándék van a városvezetésben és a kormányoldalban is, akkor ez a Podmaniczky nyomán létrehozott testület nagyon hatékony és eredményes fórum lehet.

A vita a főváros pénzügyi helyzetéről a csütörtöki ülésen sem ért véget. Mennyi készpénzzel és mennyi tartalékkal adta át a fővárost ön?

Az értelemadás nélküli tények előbb-utóbb a semmibe süllyednek, és az online térben manapság a valóságnak alig van szerepe. Figyelembe kellene venni, hogy honnan indultunk mi és hova jutottunk el kilenc év után. Van ilyen leltár, csak végig kellene nézni. Mi 251 milliárd forint adóssággal vettük át a várost, amiből 73 milliárd működési hiány volt, ez a bűn egyébként. Ugyanakkor 112 milliárd forint hitelállománnyal adtuk át 2019-ben, ami kizárólag fejlesztési hitel volt. Mi is fizettünk szolidaritási adót, ami ellen most tiltakoznak, viszont ott hagytunk a kasszában év végi zárómérlegben 160 plusz 40 milliárd forintot, ez 200 milliárd forint tartalék. Ezen nem lehet vitatkozni, csak meg kell nézni a könyveket. Azonkívül sokszor hallom, hogy mi mindent kell most a jelenlegi városvezetésnek megoldania. Hát ez voltaképpen igaz, de akkor lehet kiértékelni, hogy mi mennyit ér, ha megnézzük, mi volt az origó. Nekünk be kellett fejezni a 4-es metrót, fel kellett újítanunk a ’70-es években épült 3-as metrót. Mi új szerelvényeket akartunk, ennek írásos nyoma van, csak felújításra kaptunk lehetőséget és garanciát, valamit pedig tenni kellett, mert azt senki nem gondolja, hogy a 3-as metrót be kellett volna zárni. Ott volt nekünk a Bálna, ahol hét pert hagytak ránk. Egyébként összességében is körülbelül 1200 pert hagytak ránk 2010-ben. Meg kellett építenünk 400 kilométer csatornát, a BKV járműállományába 380 új buszt szereztünk, közel 400-at felújítottunk. Az Euro4-es és afeletti kategóriába sorolt buszok aránya 0 százalék volt 2010-ben, 2019-ben 55 százalék. A 2-es metró szerelvényeit is nekünk kellett beszerezni, a 32 éves metrók átlagéletkora 2019-re négy évvel csökkent, a BKV utaselégedettségi indexe 2012 óta 30 százalékkal emelkedett. Megcsináltuk a budai fonódó villamost. Hét strandot és fürdőt teljesen felújítottunk, bővítettünk, és akkor lehet beszélni még a hidakról is.

Maradjunk egy pillanatra a 40 és a 160 milliárdnál. Hogy kell ezt elképzelni Budapest esetében?

Ez egy végtelenül egyszerű dolog, 160 milliárd forintot hagytunk ott értékpapírokban és 40 milliárd forint készpénzt.

Azt csinál vele a vezetés, amit akar?

Az értékpapírokat bármikor beválthatják. Hogy mire költik, mire nem... A készpénzállomány nem feltétlenül ad képet, hogy mekkora a mozgástere a fővárosnak, de abból a 112 milliárdos fejlesztési hitelből, amit ott hagytunk, körülbelül 40 milliárdot biztosan nem hívtunk le, és ezt a főváros szabadon fölhasználhatta, akárcsak az értékpapírokat.

Egy éve nem ön vezeti a várost. Azt hogy lehet fair módon megítélni, hogy melyik főpolgármester mennyi idő alatt, milyen körülmények között, honnan hova vezeti a városát?

Röviden összefoglaltam a teljesség igénye nélkül, hogy mi honnan indultunk el és hol adtuk át. Talán nem véletlen, hogy Brüsszelből és Londonból olyan elismeréseket kaptunk, amiket korábban soha nem kapott a város. Azt, hogy a jelenlegi városvezetés mit fog maga mögött hagyni, nem lehet tudni. Karácsony Gergely főpolgármester úrnak időt kell adni, hogy produkáljon. Nem akarok markáns kritikát gyakorolni. Majd meglátjuk, hogy az ígéretekből mi teljesül. Ígérni könnyű a hidak esetében is. Gy. Németh Erzsébet 2002-ben például azonnalra megígérte az aquincumi hidat. Most is lehet ígérni Petőfi hidat, Árpád hidat. Nekünk sem volt mindenre pénzünk, csak nem panaszkodtunk állandóan. Emlékezzünk vissza, Demszky Gábor is és én is keveselltük azt a pénzt, amit a főváros visszakap, és voltak ebből Demszkynek a saját politikai közösségével állandó vitái. Nekem is voltak, még miniszterelnök úrral is, de az tagadhatatlan, hogy a főváros milyen eredményeket mutatott fel. Meg kell nézni a tényeket, a tények kemény dolgok. Azzal a tárgyalási technikával, hogy csak panaszkodunk, időt húzunk és újra panaszkodunk, nagyon messzire nem lehet jutni. Nem szeretném az utódomat kritizálni és különösen nem bántani, de most évekig, ha nem készül el valami, annak oka vagy a járvány lesz, vagy az, hogy mi korábban nem csináltuk meg, vagy hogy a kormány nem ad pénzt. Nekem is meg kellett küzdenem minden forrásért. 2018-ban egy nap alatt 80 milliárd forintot szereztem a 3-as metró infrastruktúrájára. A másik, amit megjegyzek, hogy az önkormányzati törvény rögzíti a főpolgármester feladatait. Az nem megy, hogy a kormánnyal barátkozni is akarunk, kérünk, meg szidalmazzuk és leváltjuk. A főpolgármesternek elsősorban a törvényben rögzített feladatokat kell ellátnia, és az persze nem baj, sőt nagyon helyes, ha ennél szélesebb spektrumon gondolkodik és nyilatkozik, de ha a fakultatív tevékenységek és nyilatkozatok messze felülmúlják a törvényben rögzítetteket, akkor ott bizonyos aránytalanság tetten érhető.

Eldőlt, hogy a szolidaritási adó számításának módja marad, iparűzési adót meg nem emelhet a főváros. Ez, ha a tények száraz nyelvén nézi, hogyan érinti a főváros helyzetét?

Pontosan nem tudom, hogy mi történt a megbeszélésen, és pontosan nem tudom, hogy néz ki az az adó, amit a főpolgármester úr tervez kivetni. Nem tudom, hogy ez hogy fogja érinteni a budapesti telephellyel rendelkező vállalkozásokat, de ha ad absurdum kivonulnak, az tényleg katasztrofális hatással lenne a város gazdálkodására. Azt, hogy valójában a pandémia a költségek és a források tekintetében pontosan hogy érintette a fővárost, ezt én innen nem tudom megmondani.

Mikor dőlt ez az ön emlékei szerint, hogy a Lánchidat most már fel kell újítani? Karácsony Gergely néhány napja itt azt mondta, hogy tíz éve ez egy mindennapos probléma.

Én is olvastam azt a kicsit igazságtalan és meglehetősen pontatlan megjegyzést, hogy a mi ciklusainkban nem újult meg híd. Igaz, hogy Demszky Gábor idejében indították el a Margit híd felújítását, de a kivitelezést jórészt nekünk kellett befejezni. Ott készen kaptuk, elő volt készítve, le volt szerződve, el volt indítva, de a mi időnkben újult meg. Mi is előkészítettük a Lánchidat. 2017-ben kész kiviteli tervek, engedélyek voltak, ők ezekkel együtt vették át pont egy évvel ezelőtt, és ma ugyanott tartanak, ahol mi tartottunk tavaly júniusban, ugyanazzal a négy pályázóval. Majd az árakat még meglátjuk. Nehogy az legyen a vége, hogy a Lánchíd költségét majd összehasonlítják az általunk tervezett költségekkel, amelyek nem a Lánchídra vonatkoztak, hanem a Lánchídra, a Váralagútra, a Széchenyi térre és a Clark Ádám térre együtt. Kíváncsi leszek én ezekre a Lánchíd-árakra most, és hogy mikor fogják elkezdeni a kivitelezési munkát. Azt még mindig nem értem, hogy az általunk megrendelt és tavaly december 5-én megkapott legutolsó Főmterv-szakvélemény után majdnem egy éven keresztül miért nem lett kiírva a Lánchíd kivitelezési tendere, és miért nem módosították az engedélyi okiratot már tavaly decemberben.

Mit gondol, tárgyalással jobb árakat lehetett volna kiküzdeni?

A 3-as metró infrastruktúrájára kétszer visszaadtuk az ajánlatokat, és sikerült jelentősen lejjebb szorítani az árakat. Hogy ezt meg tudta volna-e tenni most főpolgármester úr, erre nem tudok semmit mondani, de lehet, hogy megint rá fog kényszerülni annak függvényében, hogy milyen ajánlatokat kap ugyanattól a négy pályázótól. A főváros kompetenciája a döntés, drukkolok nekik, mert szeretném, ha a Lánchíd megújulna.

Van arra valamilyen szabály a fővárosban, hogy milyen ütemben kell felújítani a budapesti hidakat? Vagy ez egy mérnöki kérdés?

Vannak előrejelzések, abban igazat mond a főpolgármester úr, hogy a Lánchídról már régóta tudott volt, hogy fel kell újítani, csak az a probléma, hogy a mi forrásaink sem voltak korlátlanok. Amikor módunk volt rá, akkor a Lánchidat előtérbe helyeztük. Arra is figyelmeztettem korábban, hogy ne feledkezzünk meg a Petőfi hídról sem. Ezeknek a hídfelújításoknak már a ’90-es évek elején neki kellett volna kezdeni, de akkor minden megcsúszott. Az utolsó két ciklusában már Demszky sem tudott ezzel lépést tartani, ugyanúgy mi sem és Karácsony főpolgármester úr sem. Versenyt futunk az idővel, próbáljuk az elmaradást behozni, de nehéz lesz, mert a hídfelújítások drága dolgok, forgalmi szempontokat is figyelembe kell venni, és a közbeszerzések Magyarországon nem egyszerű folyamatok, nem beszélve arról hogy a források ahhoz képest szűkösek, amennyi a budapesti fejlesztési igények összessége. A 4-es metrónak akkor, az 1990-es évek elején nem szabadott volna a preferenciasorrend élére kerülnie. Ma már érdemes lenne folytatni, nemrég készítettem erről egy tanulmányt, egyébként nem a Bosnyák tér, hanem inkább a budaörsi virágpiac felé, tehát nem keleti, hanem a nyugati irányba. A lényeg az, hogy ezek a hídfelújítások megkéstek, de nem 2010-ben és nem 2020-ban, hanem valamikor a ’90-es évek elején.

A Lánchíd fejlesztésére szánt kormányzati 6 milliárd forint csak a Lánchídra fordítható és 18 hónapnál nem lehet hosszabb ideig zárva a híd. Önnek is 6 milliárdot ajánlottak ugyanerre a feladatra annak idején?

Természetesen igen, a 18 hónap volt akkoriban is a nettó kivitelezési idő. Csakhogy mi nemcsak a Lánchídban gondolkodtunk, hanem egy komplexumban, ami műszakilag és közlekedési szempontból is indokolt. A Széchenyi téri villamosalagutat például azért kellene felújítani egyidejűleg, mert hiába vannak új villamosok, nem férnek el ott egymás mellett. Ha egy külön ütemben újítják fel, akkor még hosszabb időre le kell zárni a hidat, a közlekedési problémák is többszöröződnek, műszaki szemmel nézve ez nem jó megoldás, azért akartam a kettőt egyben, de ahhoz, hogy a négy ütem megvalósuljon egyidejűleg, a források szűkösek voltak. Mi azért nem kezdtük el a Lánchidat, mert nem voltak alátámasztva a magas árajánlatok, vissza kellett adnunk, utána meg a dolog megállt valamiért. Erre a közel egyéves megállásra én még mindig nem találok ésszerű magyarázatot.

Mi a véleménye az eddigi közlekedésszervezési változásokról, amelynek egy jelentős részét a pandémiás helyzet tette szükségessé, de nagy indulatokat is kiváltott?

Nem akarom a mostani konkrét folyamatokat minősíteni, mert nem tartom jóízűnek. Sokszor kérdeznek engem, hogy Karácsony Gergely ezt meg azt így csinálja vagy úgy csinálja, mi a véleményem róla. Én elmondtam, amikor átadtam a várost, hogy nem nagyon akarok konkrét projektekkel foglalkozni, de azt is hozzátettem, ha a mi ciklusunkat igaztalan kritikák érik, akkor meg fogok szólalni. Ezért szólaltam meg például Lánchíd-ügyben vagy ezért mondom el, hogy mi milyen állapotban hagytuk ott a várost. De azokról a lépésekről, amelyeket most a főpolgármester úr megtesz, én nem szívesen fogalmazok meg markáns kritikát attól függetlenül, hogy van-e véleményem róla. A nagyvárosi közlekedés nagyon komoly szakmai kérdés, azt nem lehet érzelmi alapon kezelni.

Vissza lehet keresni ön szerint valamilyen módon azt a kiesést, amit a BKV elszenvedett?

Nem akarok ebben tanácsot adni a főpolgármester úrnak, nem is kérte ki a tanácsomat. A miniszterelnök tanácsadója vagyok országos ügyekben, egy-két budapesti ügyben is, nem pedig a főpolgármester úr tanácsadója. Ez most az ő feladata, az ő gondja, őt kell megkérdezni róla, hogy mit tervez.

Van-e olyan szervezet, amely világosan meg tudja mondani, hogy milyen legyen Budapest közlekedése? Vagy ez a politikusok dolga a közgyűlésben?

Vitézy Dáviddal voltak ellentéteink, sok mindenben nem egyeztethetők össze a nézeteink, de közös erővel készítettük a Balázs Mór-tervet, ami aztán módosult 2019-ben, és Budapest mobilitási terveként adtuk ki. Ott szerepel egy komplett koncepció Budapest közlekedéséről, hogy mit terveztünk. Csak azt tudom ajánlani, hogy az új városvezetés vegye ezt elő. Ugyanezt tudom mondani Budapest klímastratégiájára is, amit szintén elkészítettünk, ez is rendelkezésre áll, bár úgy hallom, hogy a mai napig keresik. Hagytunk mi ott olyan dolgokat, amiket érdemes előszedni, és felhasználni belőle azt, amit praktikusan szerintük is érdemes.

Mennyire lehet tartós egy korábbi közgyűlés által nagy többséggel megszavazott fejlesztési koncepció? Budapestnek van ilyen, ez váltáskor mindig megy a kukába?

Én remélem, hogy nem. Nem feltételezem Karácsony főpolgármester úrról, hogy ezek a kukába kerülnek. Nem gondolnám, hogy az a helyes megoldás, ha mindent megpróbálnak a nulláról elindítani, és hosszan beszélgetni róla ahelyett, hogy történne valami, lásd például árvízvédelem. Ha megkérdezne erről főpolgármester úr, én azt javasolnám, hogy vegyék ezeket elő. Természetes, hogy egy új felfogás mellett, Karácsony Gergely világképe, felfogása, politikai érzelmei természetesen nem az, ami az enyém, mi sok ilyesmiben nem egyezünk, de abban talán igen, hogy szembe tudunk nézni dolgokkal, tiszteletben tartjuk egymás tisztességét és hozzáállását Budapesthez, ezért feltételezem róla, hogy a Budapest 2030 koncepciót sem fogják a kukába helyezni, hanem Fürjes Balázs államtitkárságával végigszálazzák, akár a közfejlesztési tanács keretein belül, és fölállítanak egy olyan preferenciasorrendet, amely nem feltétlenül egyezik meg a mienkkel, de lehet, hogy nem is ellentétes vele. Én ezt a lépést nem hagynám ki, hiszen ezekben a szellemi termékekben nagyon sok munka van, és ha ezek a kukában kötnek ki, akkor hosszú éveket kénytelenek visszalépni ahhoz, hogy újra elinduljanak, és valami egészen mást találjanak ki, ami nem is hiszem, hogy Budapestnek érdeke lenne.

Milyen állapotban hagyta itt Budapest árvízvédelmét?

2010-ig Budapest a megelőző közel száz évben szinte nem vagy alig költött árvízvédelemre. Én fölmérettem a budapesti árvízvédelmi létesítmények helyzetét, 2013-ban, mikor volt a csúcsárvíz, a mértékadó árvízszintet miniszteri rendeletben módosították, és a megfogalmazott paramétereknek a fővárosi építmények háromnegyede nem felel meg. Budapest önállóan védekező város, 86 kilométeres szakaszon kell a Dunánál védekezni, de soha nem képes ezt a feladatot önerőből megoldani. Például bizonyos, hogy az úgynevezett nagy vízi mederkezelés elkerülhetetlen. Ez tulajdonképpen egy nagytakarítás. Budapestnek két ilyen pontja van. A Gellért-hegynél az úgynevezett Ínség-sziklát ki kellene robbantani és ki kellene tisztítani a medret a Szabadság-híd alatt is, mert a háborús romjai a hídnak most is ott vannak a mederben, így sokkal kisebb ott az átbocsátó képessége a Dunának. Van egy ilyen akadályhalmaz Budafok, Budatétény magasságában is. A csillaghegyi öblözet is túlexponált téma lett az előző ciklusokban. Számomra a legnagyobb csalódás egyébként, mert mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ha meg akarom oldani ezt az örökölt problémát, ennyi támadást fog eredményezni. Ha az ellenzék biztosan tudta, hogy a Nánási úton kell megépíteni az új védművet. akkor miért nem állnak neki azonnal tervezni és megépíteni? Ha ők olyan biztosak abban, hogy annak ott a helye, akkor gyerünk nekifogni és elkezdeni, nem pedig évekig beszélgetni róla. Sokkal fontosabb ennél az – és erről készítettem én legutóbb a vízügyesekkel egy viszonylag komoly tanulmányt –, hogy a nagyvízi mederkezelést Budapesten meg kellene oldani, és akkor a főváros árvízi kitettsége jelentős mértékben csökkenne.

Harminc éven keresztül vezetett kerületet, meg fővárost. Mit gondol, milyen hatással lesz ennek a sosem látott pandémiás helyzetnek egy világvárosra, mint amilyen Budapest?

Ember nincs, aki ezt ma megmondja. Én sem vállalkoznék rá. Ez hangulatilag is egy nagyon nyomasztó és rossz dolog, ezért nem irigylem se az ország, se a főváros vezetését, sem másokat, saját magunkat se tulajdonképp, mert ez mindenkinek az életére és a hangulatára súlyosan rányomja a bélyegét. Hogy meddig tart ez a pandémia, ezt biztosan senki nem tudja megmondani. Ha lesz vakcina, akkor sem tudja még senki, hogy kell-e majd újraoltani, hányszor és mikor, mennyi ideig véd, tehát hogy mindezeknek a hatása mit jelent majd egészségügyi vonatkozásban, továbbá a gazdaságra, benne a főváros helyzetére.

A fővárosi vezetés képes egy ilyen helyzeten valahol fogást találni? A fővárosnak számtalan intézménye van, ahol emberek vannak, akiket elérhet ez a vírus.

Azért a világ nagyon furcsa lett. A vélemények és az állásfoglalások nagyon egyoldalúak és nagyon túlzók. Egy elejtett gyanú bizonyos körök számára megdönthetetlen bizonyossággá válik pillanatok alatt, és elég egy csekély ellenszenv vagy rosszallás, hogy ez szinte vad gyűlöletté fajuljon, főleg akkor, ha vannak olyan orgánumok, amelyek ezt kétértelműséggel fokozzák. A véleményeket, gondolatokat, hiedelmeket, amelyeket szuggerálnak embereknek különböző politikai érzelmek alapján, egészükben fogadják el vagy vetik el, és úgy fogják föl, hogy ezek vagy abszolút igazságok, vagy nem kevésbé abszolút tévedések. Más kérdés az, hogy vannak törvényben megfogalmazott kötelezettségek, amik vonatkoznak persze a fővárosra is, inkluzíve az idősotthonokra. Nem szeretnék én itt pálcát törni, de azt mindenki helyesen teszi, a főváros is, ha a törvényekben foglalt feladataira koncentrál, nem pedig tanácsokat ad a kormánynak olyan helyzetben, amikor tulajdonképpen nemzetközi szinten elismerik, hogy ezt a pandémiát a nemzetközi átlaghoz képest nagyon jól kezelte. Itt lehetne egy nemzeti minimum, egy teljes összefogás, de hát ahhoz mindenkinek a jóindulata kell, ide értve a főváros és a fővárosi vezetés jóindulatát is.

Hogy birkózik meg személyesen a járvány okozta korlátozásokkal?

Majdnem minden nap bejárok dolgozni, de kétségtelen, hogy nem napi 8-10 órát, mint korábban. Egy főtanácsadó nem döntéshozó, nekem ilyen értelemben már nincsen konkrét felelősségem, inkább a magánéletemben kell odafigyelni ugyanúgy, mint mindenkinek. Az én felfogásom az, hogy az alapvető és legfontosabb szabályokat be kell tartani. Nem kell nagy társaságokba járni, nem kell provokálni a sorsot, maszkot kell viselni, gyakran kell kezet mosni, de egyébként meg élnie kell mindenkinek a saját életét, ahogy eddig, mert nem ajánlom senkinek, hogy rettegésben éljen. Nem lehet örökös rettegésben élni. Sajnos vannak rendkívül fegyelmezetlen emberek, akik minden ésszerű írott és íratlan együttélési szabályt megszegnek, sőt, ha valaki udvariasan ezek betartására kéri őket, akkor rendkívül agresszíven reagálnak. Én azt hiszem, hogy ezeket komolyabban szankcionálni kellene.

Az országos közlekedési és közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztéséért felelős miniszterelnöki megbízottként mivel foglalkozott eddig?

Ott vagyok a MÁV igazgatóságában is, de ami az én szívemhez a legközelebb áll, hogy a győri Széchenyi Egyetem felügyelőbizottságának az elnöke lettem. Ez az egyik átalakult egyetem, nekem az alma materem volt, és én kaptam tavaly azt a kitüntetést, amelyet minden évben egy olyan öregdiákjuk kap, aki az ő megítélésük szerint öregbítette az intézmény hírnevét. Erre vagyok büszke, és azért csinálom ezt nagyon szívesen, mert engem nem a kormány jelölt oda, hanem az egyetem kérésére kaptam ezt a megbízást.

És a közszolgáltatási és közlekedési infrastruktúra fejlesztésében már mozdíthatott elő valamit?

Állandóan dolgozunk, hosszú anyagokat állítunk elő. Most már jó néhányat leadtam miniszterelnök úrnak. Az egyik a mérnöki kamarákkal függött össze, aztán közlekedéspolitikai kérdésekben készítettem anyagot meg a 4-es metró meghosszabbítási lehetőségeiben, de a legutolsó egy vízügyi tanulmány volt, ez foglalkozik vízgazdálkodással, vízépítéssel, vízi közművekkel, árvízvédelemmel. Ezek nagyon hosszú, akár több mint százoldalas anyagok, ezeket nekem aztán muszáj tömörítenem, a miniszterelnök úrnak 25-30 oldalas változatokat adok le, mert az nem várható el egy miniszterelnöktől, hogy százoldalas vagy annál hosszabb tanulmányokat olvasson végig, és elemezzen ki. A tanácsadói munkámnak a lényegét ez teszi ki.

Címlapról ajánljuk
Prőhle Gergely: a német hatóságoknak ideológiailag besorolhatatlan, így kezelhetetlen volt a magdeburgi merénylő

Prőhle Gergely: a német hatóságoknak ideológiailag besorolhatatlan, így kezelhetetlen volt a magdeburgi merénylő

A magdeburgi tragédiáról, annak társadalmi hatásáról, egy AfD-szimpatizáns szaúdi orvos megítéléséről, valamint a német belpolitikai helyzetről is beszélt Prőhle Gergely volt berlini nagykövet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet programigazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában. Bemutatott egy olyan megközelítést, ami megelőzhetővé tenné az ilyen tragédiákat, és valamiféle társadalmi békesség felé is elvezethetne.
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.12.23. hétfő, 18:00
Gálik Zoltán
a Budapesti Corvinus Egyetem docense
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×