- Sok interjút adott, mennyire szokta meg kint és itthon ezt a fajta terhelést? Ez nehezebb vagy az úszás?

- Kint azért kicsit más volt nyilatkozni. Angolul kellett, ezért azt nem is erőltettem, mert nem olyan szintű az angoltudásom. De volt mellettem segítő. Jövőre szeretném ezt már saját "kézből" megcsinálni.

- Hogyan emlékszik vissza, milyen érzések voltak önben a 200 méter alatt, ami ennyire "rövidre" sikerült, legalábbis időben?

- Rengeteg minden volt bennem... nagyon nagy volt a flow, alig tudtam, hogy mit csináltam, ezért is kérdeztem ott a tévében, hogy amúgy hogy csináltam ezt az egészet, mert azt sem tudtam, hol vagyok egyáltalán. Fantasztikus érzés volt, amikor beértem a célba és ránéztem a táblára: úristen, 1:50,73! Először ráadásul 1:50,70-nek olvastam, aztán láttam a 3-ast a végén, mondtam is magamban, hogy "mindegy".

- Az már csak 3 századmásodperc. Akár jövőre javíthat a tokiói olimpián?

- Szeretném ezt az időt megjavítani, nem is olyan sokkal, elég egy századmásodperc, annak is nagyon örülnék már.

- A 100 méteres pillangóúszás, ami negyedik helyet hozott önnek, még elég bosszús volt. Elpárolgott már a mérge?

- Hát igen, annyi idő telt el és annyi dolog történt utána, hogy az igazából elszállt, és feldolgozódott bennem, hogy nem bírtam már úgy odaállni fejben. Megpróbáltam nem elengedni a százat. Ez a középdöntőre még jól ment, de a döntőre nem igazán tudtam úgy odaállni, ahogy kellett volna.

- A napokban arról lehetett olvasni, hogy az edzőjével mintha nem mindig, mindenben értenének egyet. Ez korábban is kijött interjúkban: ön mindig nagyon hevesen várja a versenyeket és a legtöbbet akarja, az edzője pedig visszafogott. A mostani siker mennyire tarthatja össze Milák Kristófot és Selmeci Attilát?

- Úgy gondolom, hogy a miénk teljesen egészséges kapcsolat. Én 19 éves vagyok, az edzőm 62. Ki az, aki még így bírná?

- Milyen számokkal számol jövőre? Mennyire építhető be a gyorsúszás a pillangó mellé?

- Eddig is megvolt a gyors, csak a váltók miatt. Azért a felnőtt mezőnyhöz képest kicsit kevés vagyok 100-on, 200-on, 400-on, de szerintem 200-on vagyok a legközelebb ahhoz, hogy úgy odaérjek minimálisan. De most ezzel nem foglalkozom, örülök, hogy itthon vagyok, végre itthon, és azt csinálok, amit akarok!

- Egy pillanatra még visszatérve a kinti időszakra: hányan gratuláltak abban a nagyjából egy hétben?

- Nem tudom. Rengetegen, rengetegen! Számtalan üzenetet kaptam.

- Új ismeretségek jöttek, akár külföldről, olyan úszók, akik eddig nem beszéltek önnel?

- Úristen, nagyon sokan. "Sokkban vannak", meglátnak, és jönnek hozzám gratulálni, hogy nem hiszik el, "de állat vagy".

- De hát ön nem annyira barátkozós típus, legalább is úgy tartják önről...

- Ebben nincs semmiféle barátság, csak megvan a tisztelet egymás iránt.

- Mekkora pihenés jön most?

- Három hét. Nekem ez sok, másnak kevés, megpróbálom a legtöbbet kihozni ebből. Az év vége már nem lesz olyan feszes, mint az ez előtti időszak, szóval lehet kicsit lazábban kezelni.