Az elmúlt hét makrogazdasági híreit Donald Trump közelgő vámhatárideje körüli növekvő bizonytalanság uralta. Eredetileg július 9-én járt volna le a 90 napos felfüggesztés, de vasárnap a Fehár Ház bejelentette, hogy az Egyesült Államok augusztus 1-jén vezeti be az áprilisban bejelentett vámokat azon országok és partnerek esetében, amelyekkel addig nem jön létre kereskedelmi megállapodás. A 10–50 százalékos új amerikai vámok világszerte aggodalmat keltettek a kereskedelmi partnerek körében, és nyugtalanságot okozott a globális pénzpiacokon – többek között a dollár gyengülésén keresztül is érzékelhető módon.

A feszültségek hátterében az áll, hogy a kereskedelmi tárgyalások csak mérsékelt előrehaladást mutattak. Mindeddig csupán néhány ország – például az Egyesült Királyság és Vietnam – tudott előzetes megállapodásokat kötni.

A tárgyalások intenzíven folynak, és bár az amerikai pénzügyminiszter tájékoztatása szerint több kereskedelmi tárgyalás is a végső szakaszában tart, a vámemelések lehetősége így is nyomasztja a gazdasági szereplőket.

Az Európai Unió igyekszik gyorsan tető alá hozni egy megállapodást, hogy elkerülje a várhatóan súlyos vámterheket, miközben olyan kulcsországokkal, mint Japán és Dél-Korea, gyakorlatilag megrekedtek az egyeztetések.

A vámok újbóli bevezetése jelentős negatív következményeket hozhat. Több közgazdász stagflációs veszélyre figyelmeztet: az inflációs nyomás fokozódása párosulhat a gazdasági növekedés lassulásával. A Federal Reserve (Fed) szerint ez az inflációs kockázat az egyik oka annak, hogy elhalasztották a kamatcsökkentést – jól mutatva a kereskedelempolitika és a monetáris döntéshozatal közti komplex összefonódást.

Eközben az Európai Központi Bank (EKB) tisztviselői amiatt aggódnak, hogy 2025-ben az euró már 14 százalékkal felértékelődött, és ez – az amerikai vámokkal együtt – további terheket róhat az eurózóna törékeny gazdaságára. Az erős euró ugyanis drágítja az európai exportot, ami még inkább fokozhatja az új vámok negatív hatásait. Ez a helyzet jelentősen szűkíti az EKB mozgásterét a gazdaságélénkítő monetáris lépések terén.

Kína eközben proaktív fiskális politikát folytat. Már korábban bejelentette, hogy 2025-ben jelentősen növeli a nagyon hosszú lejáratú államkötvényeken keresztüli finanszírozást. Célja a beruházások és fogyasztás élénkítése – egy átfogó gazdaságélénkítési stratégia részeként, válaszul a tartós kereskedelmi feszültségekre és a gyengélkedő szolgáltatási szektorra.

Ezzel Kína világos üzenetet küld: csökkenteni kívánja függését az exporttól, amely egyre sebezhetőbbé vált az amerikai kereskedelempolitikai döntések következtében. A belső kereslet erősítése most nem csupán gazdasági cél – hanem stratégiai válasz is a globális instabilitásra.

A cikk szerzője Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője