A történelmileg mélyen húzódó magyar–lengyel barátság ellenére alig ismerjük a lengyelek elmúlt három évtizedének párhuzamos történetét. Ezt pótolnunk kell, mert Európán belül valójában a lengyelektől tanulhatunk a legtöbbet arról, hogy a kommunista múltból hogyan lehet sikeresen a jövőbe kormányozni egy országot – írja a Magyar Nemzetben megjelent cikkében a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

Matolcsy György kiemelte, hogy a V4 országok közül Lengyelország hajtotta végre a legnagyobb mértékű gazdasági felzárkózást és társadalmi felemelkedést 1991 és 2020 között. Míg 1990-ben a lengyeleknél az egy főre jutó GDP az EU-27-ek átlagának 39,6 százalékát tette ki, addig 2020-ban már 75,7 százalékát. Összességében 36,1 százalékot emelkedtek, közel annyit, amennyivel indultak. Ez lényegesen jobb, mint a cseh (+11,6 százalék), a magyar (+17 százalék) és a szlovák (+24,9 százalék) felzárkózás. A lengyel gazdaság növekedése – évente átlagosan 3,6 százalék – volt a legjobb a régióban az 1991–2020 közötti időszakban. Ez egyben az EU országok egyik legjobb növekedési teljesítménye. A rendszerváltás utáni időszakban minden évben képesek voltak a bővülésre, sőt egyetlen uniós tagállamként még a 2007–2009-es válságban is emelték a GDP szintjét.

A lengyel felzárkózás kétharmad része a 2006–2020 közötti időszakban ment végbe, ezért a jegybankelnök szerint a lengyel felzárkózási modell tehát egyaránt alkalmas a konjunktúra kihasználására és a válságok eredményes kezelésére.

"Fontos látnunk, hogy az 1991–2020 közötti lényegesen jobb lengyel teljesítmény alapvetően a 2006–2020-as időszakhoz kötődik, tehát a három évtized mintegy felében halmozódott fel az előny kétharmad része. A magyar felzárkózáshoz képest mért teljes előny (19,1 százalék) közel fele (8,3 százalék) a 2007–2010 közötti évekhez, a 2009-es kiváló lengyel válságkezeléshez köthető. Egy ilyen időben koncentrált sikert azonban nem csupán egyetlen év, hanem egy hosszabb időszak alapozhat meg és nem egyetlen ok, hanem az egész felzárkózási modell tesz lehetővé" – írja Matolcsy György.

Az MNB elnök ki is emel néhány fontos tényezőt:

• Lengyelország elkerülte a külső adósság csapdáját, amiben a lengyel adósság kezdeti elengedése is segített. Jól használták ki az anticiklikus gazdaságpolitika eszközeit, ezért másoknál jobban kezelték a válságokat.
• Jól tervezett közlekedési infrastruktúra-fejlesztési programokkal hozták azonos helyzetbe a különböző fejlettségi fokon álló lengyel régiókat. Ez egyaránt kiterjedt a vasúti-, a légi és az útfejlesztésekre.
• Sikeres oktatási reformot hajtottak végre, amelynek eredményeképpen jelentősen, minden területen legalább 18 ponttal javultak a lengyel PISA-eredmények.
• Éppen a válság közben, 2008-ban csökkentették jelentősen a munkát terhelő adókat, ezzel mára a lengyel adóék a negyedik legalacsonyabb szintre csökkent az EU-országok csoportjában.
• Tudatos bevándoroltatási politikát folytatnak az azonos kulturális háttérrel rendelkezők célirányos beengedésével, elsősorban Ukrajnából. 2020-ban a lengyel népesség 12,7 százaléka élt külföldön, ez a V4 csoportban a legmagasabb arány, nálunk 7,3 százalék.
• A sikeres lengyel felzárkózás egyik legfontosabb versenyképességi előnye a hozzánk képest kiegyensúlyozottabb térszerkezet. A második legnagyobb város lélekszáma a fővárosban élők 43 százaléka, nálunk ugyanez 12 százalék. Krakkó lakossága 780 ezer fő, Varsóban közel 1 780 000 fő él. Krakkón kívül még négy 400 ezer fős lélekszámot meghaladó város van (Lodz, Wroclaw, Poznan és Gdansk) Lengyelországban.
• Varsónak – fejlettsége ellenére – sincs túlzott súlya a gazdaságban. A varsói régió a lengyel GDP 18 százalékát adja, míg a közép-magyarországi régió a magyar össztermék 48 százalékát állítja elő. A varsói régió a lengyel K+F kiadások 34 százalékát képviseli, míg a közép-magyarországi régió a magyar K+F 64 százalékát.
• Lengyelországban – GDP-hozzájárulásuk, külgazdasági súlyuk és innovációs teljesítményük alapján – 44 nemzeti bajnok vállalat működik. Magyarországon ebbe a csoportba csak az OTP, a Mol és a Richter sorolható be, tehát a népességarányokat is figyelembe véve mintegy negyede a magyar nemzeti bajnokok száma a lengyelekéhez képest.
• A lengyel kis- és közepes méretű vállalatok termelékenyebbek magyar társaiknál, előnyük 11 százalék. Sőt, a lengyel kisvállalatok termelékenysége 3 százalékponttal az EU-27-ek átlagos kisvállalati termelékenységi szintjét is meghaladja. A lengyel középvállalatok termelékenysége 9 százalékkal haladja meg magyar versenytársak szintjét, de csak az uniós átlag 95 százaléka. A mikrovállalkozások termelékenységénél azonban már nálunk az előny: a lengyel mikrovállalkozások 11 százalékponttal gyengébb teljesítményt mutatnak, mint a magyarok, és csak az EU-átlag 54 százalékát érik el.
• A V4 országok körében a lengyel IT-iparág nőtt a leggyorsabban az elmúlt 30 évben. Wroclaw már a lengyel „Szilícium-völgy” 4500 innovatív céggel. 2009–2020 között a lengyel IKT (infokommunikációs) ipar 215 százalékkal, a magyar 174 százalékkal nőtt, mára a globális vállalatoknak nyújtott üzleti szolgáltatások terén Lengyelország vezeti a régiót.
• Versenyképes és integrált élelmiszeripart építettek fel, amit támogat a lengyel gazdák szövetkezeti típusú gazdálkodása. A lengyel élelmiszerek átlagos árszintje az EU átlag 65,7 százaléka, ami a legalacsonyabb az unióban, szemben a szlovák 87,9 százalékkal, a magyar 81,6 százalékkal és a cseh 80,9 százalékkal.
• Magas a lakásállomány megújulási rátája a hozzánk képest lényegesen nagyobb mértékű újlakásépítés következtében.
• Magas fokú a banki digitalizáltság. Európa egyik leginnovatívabb bankrendszere a lengyel, hiszen Közép-Európa 10 digitális szempontból legfejlettebb bankjából 5 ebben az országban található. A legfejlettebb magyar bank csak 21. a 70-es európai rangsorban.
• A lengyel modell sikeres adatreformra épül. Lengyelország világszinten a második helyen végzett a nyílt adatok elérhetőségében és érettségében. Magyarország jelentősen leszakadva csak a 39. helyen található.

"A lengyel felzárkózási modell jobban működött a rendszerváltás utáni két évtizedben a magyarnál, majd a 2010 utáni magyar politikai és gazdasági modellváltás következtében már lényegében fej-fej mellett haladunk. A lengyel modell azonban már fenntartható, a magyar még nem az, mert egy sor fontos gazdasági területen hozzánk képest versenyképességi és termelékenységi előnyre tettek szert" – írja Matolcsy György, és jelzi, a folytatásban megvizsgálja majd az okokat, mert ez szükséges a megfelelő következtetések levonsáához.