A TRT török állami televízió beszámolója szerint az alelnökké 2016 májusában kinevezett Kilimci csütörtökön mondott le, hogy Törökország Fejlesztési Bankjánál folytassa pályafutását.

Egy névtelenül nyilatkozó magas rangú banki tisztségviselő a Reutersnak nyilatkozva azt állította, hogy a távozó alelnök minden kérdésben egyetértett a jegybank vezetésével, ideértve a kamatpolitikát is. "Szakértelmét egy másik állami pozícióban alkalmazza, ez minden" - mondta.

Csütörtök este a dollárt 3,76 százalékos pluszban, 6,7133 török lírán jegyezték, de napi csúcsán 6,8396 lírán is forgott.

Hétfő óta értékének több mint 10 százalékát veszítette el a török líra a dollárhoz képest, az év eleje óta pedig mintegy 44 százalékkal gyengült.

Megugrott az 5 éves török CDS-árazás is. Törökország hitelkockázati biztosítása (CDS) a szerdai záráshoz képest 27 bázisponttal 535 bázispontra emelkedett, azaz egységnyi, tízmillió dollárnak megfelelő névértékű ötéves török államkötvényre már 535 ezer dolláros középárfolyamon kínálnak határidős törlesztéskockázat-biztosítási szerződéseket a londoni piacon.

Közgazdászok hónapok óta a török gazdaság túlfűtöttségének veszélyére figyelmeztetnek, mivel az erős gazdasági növekedést kétszámjegyű infláció és a folyó fizetési mérleg hiányának növekedése kíséri.

A török jegybankra két irányból egymással ellentétes hatású nyomás is nehezedik. Egyfelől a piacok kamatemelésre ösztökélik a vágtató infláció megfékezésének érdekében, másfelől viszont a kormány azt várja el, hogy tartsa alacsonyan a kamatokat a gazdasági növekedés támogatásának érdekében.

Az augusztusi inflációs adatokat egy hét múlva teszi közzé a nemzeti statisztikai hivatal, a jegybank pedig szeptember 13-án tart kamatdöntő ülést. Júliusban 14 éves csúcson, közel 16 százalékon állt az éves infláció, a jegybank pedig legutóbbi ülésén - a várakozásokkal ellentétben - nem változtatott az irányadó kamatokon.

A török líra mélyrepülése eredetileg azzal kezdődött, hogy a piacokat aggasztotta Recep Tayyip Erdogan török államfőnek a jegybankra gyakorolt nyomása és befolyása. A válság tovább mélyült az amerikai-török kapcsolatok elmérgesedésével. Az amerikai és a török kormány közötti viszonyt súlyosan megterhelte Andrew Brunson amerikai lelkipásztor törökországi fogva tartásának ügye, amely miatt Washington augusztus elején szankciókkal sújtotta a török belügyminisztert és az igazságügyi minisztert. Ankara válaszul megemelte több amerikai termék, például a személygépkocsik, a szeszes italok és a dohányáruk vámját.