A szovjet időkben Moszkva elsősorban azzal támogatta a karib-tengeri szigetországot, hogy jóval a világpiaci ár fölött vásárolt nádcukrot és szintén mélyen a világpiaci ár alatt adott el nekik kőolajat.

A Szovjetunió összeomlása és ezt követően az amerikai embargó 1992-es szigorítása rákényszerítette a Castro-rezsimet, hogy - hasonlóan a nyolcvanas évek Magyarországához - valamelyest nyisson a piacgazdaság felé. Ma már a magánszektorban - elsősorban a kiskereskedelemben és néhány könnyűipari ágazatban - dolgozik a kubaiak egy negyede.

Szovjetunió helyett Venezuela

Moszkva pártoló szerepét nemrég valamelyest átvette a szocialista Hugo Chavez Venezuelája, amely mezőgazdasági terményekért cserébe napi 70-80 ezer hordó nyersolajat szállít Kubának. E mellett az Egyesült Államokban élő kubai emigránsok évi egy-másfél milliárd dollárt küldenek haza, ami némileg enyhít az ország nagyon rossz fizetési mérlegén is.

A részleges piacgazdaság és a venezuelai segítség dacára a kubai tipikus szocialista hiánygazdaság, jegyrendszerrel és az ezzel együtt járó feketepiaccal. Az ország fő exportja továbbra is a cukor, igaz, most már világpiaci áron, a nikkel és a dohány.

A turizmus jelentheti a jövőt

1990 óta az országban - a fokozatosan szigorodó amerikai embargó ellenére - évi több mint tíz százalékos ütemben nő a turizmus. A szállodaszobák száma a tavalyi év végére - a hivatalos kubai statisztikák szerint - az 1990-es 12 ezerről 42.600-ra nőtt, míg az országba látogató turisták száma ugyanezen idő alatt 327 ezerről 2 millió 300 ezerre nőtt.

Az idegenforgalmi világszervezet egy tanulmánya szerint Kubában csak a meglévő tengerparti üdülőhelyeken a jelenlegi ötszörösére lehetne emelni a szállodai szobák számát.

Minden ötödik szálloda spanyol

Ehhez persze az amerikai embargót is meg kellene szüntetni, hiszen a legtöbb nemzetközi szállodafoglalási rendszerhez valamilyen amerikai szabadalom is kötődik, következésképpen Kubát ezekből is kizárták. 1982-ben - egy 1917-es törvény alapján - Jimmy Carter akkori amerikai ismét megtiltotta amerikai állampolgárok Kubába utazását, és ez a tilalom azóta is érvényes.

A nyilvánvaló nehézségek és a diktatúra sokszor kiszámíthatatlan gazdasági döntései dacára ma már a kubai szállodák húsz százaléka külföldi - elsősorban spanyol - tulajdonban van.