Az őszi, akár több hétig is eltartó lombhullás egybeesik a sünök téli álomra húzódásával. A sün rovarevő állat, és mivel télen nincs elegendő táplálék a számára, ősszel valamilyen biztonságos helyre bújik és hibernálja magát. Amikor az időjárás hidegre fordul és tartósan 8 Celsius-fok alá csökken a hőmérséklet, a sünök egy 5-6 órán át tartó folyamat során mély álomba merülnek. Az ezután következő 5-6 hónap alatt csökkentett életfunkciók mellett alszanak, és ha néha felébrednek, akkor is hamar visszaalszanak.

Ilyenkor a sünök leginkább a kültéri nagy parkokban vagy a kertekben felhalmozott lombkupacokban rejtőznek el.

Orbán Zoltán azt kérte az InfoRádióban, legyünk tekintettel az állatokra és azt tanácsolta, hogy a falevelek, nagy halmok összegyűjtésénél és felszámolásánál az alapnál kesztyűben kézzel vagy a gereblye nyelével forgassuk át óvatosan az avart. A szóvivő szerint a sünök védelmében teljes személetváltásra lenne szükség, mert jelenleg nagyon rossz a zöldfelületek kezelésének gyakorlata mind a közparkokban, mind a magánkertekben.

Hozzátette: nem kellene elszállítani a lombot azokról a területekről, ahol a fák és a bokrok lehullatták a leveleiket, hiszen a mérsékelt övben a lombhullató erdőzónában nélkülözhetetlen tápanyagot jelentenek a talajnak. Az avar eltávolításával tehát fokozódik a tápanyaghiány.

„Ha nincs lebomló levél és nincs humusztartalma a talajnak, akkor a talaj vízmegtartó képessége a töredékére esik vissza.

A kertekben és a parkokban helyben kellene depózni a lehullott lombot. Erre a célra ideális lehetőséget kínálnak a hulladékdeszkákból elkészíthető komposztáló keretek, amelyek nagy mennyiségű falevelet tudnak befogadni” – javasolta Orbán Zoltán.

A szóvivő azt tanácsolta, hogy a komposztáló keret alsó részén érdemes méterenként körülbelül két ökölnyi lyukakat kivágni, ahová aztán be tudnak húzódni a sünök, a gyíkok, a békák és az olyan rendkívül fontos beporzó rovarok, mint például a poszméhek nőstényei.

Sokan tesznek ki a közparkokban almát vagy egyéb más csemegéket télire az állatoknak, Orbán Zoltán szerint azonban nincs a világon olyan vadon élő állat, amely erre rászorulna, azaz semmi szükség lakossági állatetetésre. „Ez nem az állatok életben maradásáról szól, hanem a mi gyönyörködtetésünkről. Ez nem csökkenti, hanem növeli a felelősségünket, hiszen a mi szórakozásunk nem mehet az állatok egészségének, akár életének a rovására” – figyelmeztetett.

Ne etessük a vízimadarakat!

A szóvivő elmondta: az énekesmadarak téli etetése teljesen más dolog, ez nem problémás, ugyanis „a természetes viszonyokat utánozzuk” a magok, az állati zsiradék vagy a gyümölcsök kihelyezésével, ami nem idéz elő semmilyen viselkedésváltozást. A vízimadarakat viszont nem szabad etetni semmivel, mert eltérő az életmódjuk és ha mi adunk nekik eledelt, alapvető és maradandó változás történhet a szervezetükben, főleg a hattyúk esetében.

„Öngyilkos viselkedéstorzulást okozhatunk ezzel, hiszen így bekövetkezhet az, hogy nem vonulnak el a tél, a fagy és a hó elől, teljesen felhagyhatnak a természetes táplálkozással, legeléssel”

– fogalmazott.

Orbán Zoltán felhívta a figyelmet, hogy ha a vízimadarak rászoknak az általunk eléjük dobált kenyér fogyasztására, az számukra „kenyérdiétát” jelent, ami gyakorlatilag olyan, mintha mi, emberek éveken át csak popcornt ennénk. „Ez nagyon súlyos hiánybetegségekhez, emésztőrendszeri gyulladásokhoz vagy akár az állatok elpusztulásához is vezethet, tehát semmiképpen se etessük a vízimadarakat!” – magyarázta.

A szóvivő azt mondta: ha gyönyörködni szeretnénk az énekesmadarakban, akkor egész évben rendelkezésünkre áll az itatás mint módszer. November végétől vagy december elejétől pedig érdemes kitenni magokat, állati zsiradékot, almát a madáretetőkbe egészen márciusig. Ezzel nagy madársereget csábíthatunk otthonunkhoz és ha így járunk el, biztosan nem okozunk kárt nekik.