Az ősi vadászó-gyűjtögető társadalmakban is szántak időt a játékra, az emberek viccelődtek, így próbáltak elütni, megoldani bizonyos problémákat, például az agressziót. A játék szükséges ahhoz, hogy a társadalom vagy közösség tagjai képesek legyenek együttműködni.

A játék nem csak azt jelenti, hogy viccessé tesszük az életünket - véli a Boston College fejlődéspszichológusa, Peter Gray. Szerinte a játék szolgálja a közösség fennmaradását is. Olyan attitűdöket és értékeket mélyít el, mint az egyenlőség, a békés légkör és az értékek vagy javak megosztása.

A pszichológus rámutatott: a játék lényege, hogy szabad, bármilyen korú ember részt vehet benne, és nem a versenyről szól.

Ahhoz, hogy valaki képes legyen élvezni a játékot úgy, hogy a többi résztvevő is élvezi közben, képesnek kell lenni arra, hogy a világot a másik ember szemszögéből lássuk.

A vadászó-gyűjtögető emberek korában a gyermekek szinte egész nap ezt tették, épp ezért felnőtt korukra igen erősen kifejlődött bennük az együttműködés készsége.

A mai korban azonban a gyermekeknek lényegesen kevesebb idejük van játszani. Egy egyesült államokbeli felmérés szerint a gyermekeknek manapság hetente 10 órájuk van játszani. Miközben a szülőknek fontos az, hogy gyermekeik versengő sportokban vegyenek részt.

Ettől azonban a gyermekekben sokkal nagyobb önzés fejlődik ki, mint ha nem jelenne meg a versengés a programjaiban - véli a pszichológus.