Nincsenek csíkos rabruhák, fegyveres őrök vagy őrtornyok, a szőlőben dolgozó elítéltek éles szerszámokat is visznek magukkal a földekre és hébe-hóba még egy üveg bort sem tagadnak meg tőlük.

"Kapcsolatunk a bizalmon nyugszik, kiválasztjuk azokat a rabokat, akiknek a bűnlajstroma alapján megengedhetjük, hogy ezt a munkát végezzék" - magyarázta Antonio Matias, a korábbi fegyőrből lett bortermelő, aki a börtön pincészetét vezeti.

A bort "a rabok által megízlelt remény", a foglyok "nemes érzései" gazdagítják - állította a vezető borász, aki a palackok címkéjét jegyzi.

A börtönborászat ötlete ezen a dél-portugál vidéken az ötvenes években merült föl, mint az elítéltekkel végeztethető fizikai munka egyik formája. Ám az évek során afféle jutalommá vált a jó magaviseletű "beutaltak" számára, hiszen nemcsak rugalmasabb börtönszabályokat nyújtott nekik, hanem egy kis "szabad levegőt" is.

"A célunk elsősorban az, hogy segítsünk az elítélteknek visszatérni a társadalomba. És ha közben még jó bort is tudunk termelni, annál jobb" - fogalmazta meg a vállalkozás lényegét Matias.

A rabmunkások leginkább azért szeretik ezt az elfoglaltságot, mert gyorsabban telik az idő, mint a rács mögött. "2,2 eurót kapunk naponta, ami nem sok a munkáért, de így gyorsabban telik az idő" - erősítette meg Vitor Grilo, aki gyilkosságért kiszabott 19 évének felét tudta már maga mögött.

A börtön borászata évente 25 ezer liter vörösbort és ötezer liter fehéret termel, amelyből összesen mintegy százezer eurós (25 millió forint) bevételre tesz szert. Egy palack több mint 30 eurót kóstál az elegánsabb lisszaboni éttermekben.