A vádlott nyolcéves gyermeke nyári napközis táborban megsérült, erős hasi, majd hátfájdalmai lettek, ezért az anya a gyermekét a háziorvoshoz elvitte. Az orvos a sértett súlyának megfelelő cseppeket írt fel a fájdalom csillapításaként. A cseppek ellenére a gyermeknek erős fájdalmai voltak, ezért az anya a saját részére felírt tapaszból rakott fel egy darabot a gyermek hátára, majd a gyermekkel a munkahelyére ment.

A munkahelyen a sértett nehezen vette a levegőt, végtagjai elszíneződtek, elvesztette az eszméletét. A mentők kiérkezéséig a dolgozók szájon át lélegeztették a gyermeket. A vádlott a gyermek elsődleges ellátását végző orvosoknak sem számolt be a tapaszról, azt a kiérkező légimentő egység orvosa vette észre, és távolította el a sértett hátáról. Az ellenanyag beadását követően a sértett állapota normalizálódott, életét a szakszerű orvosi ellátás mentette meg.

A nő nem olvasta végig a betegtájékoztatót, ezért nem tudta, hogy a tapaszt csak az használhatja, akinek az orvos azt felírta, a készítmény nem adható át másnak akkor sem, ha a betegsége tünetei azonosak, mert a helytelen alkalmazása túladagoláshoz és/vagy halálhoz vezethet.

Az ügyészség a vádiratban indítványt tett arra, hogy a Tatabányai Törvényszék a büntetlen elkövetőt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélje. Az ügyészség indítványozta azt is, hogy ha a vádlott az előkészítő ülésen a bűncselekmény elkövetését beismeri, úgy a bíróság a szabadságvesztés tartamát egy év hat hónapban, a felfüggesztés tartamát három évben határozza meg.