Megkezdődött a Tapolcai- és a Káli-medence egyik legnagyobb és legfontosabb természetvédelmi fejlesztése. A projekt középpontjában a természetbarát gazdálkodás, a korszerű infrastruktúra kiépítése és az őshonos állatfajták tartási feltételeinek javítása áll. A beruházás keretében jelentős eszközbeszerzés valósul meg. A korszerűsítésre 1,21 milliárd forintot fordítanak, és három kiemelt természetmegőrzési területet érint: a Tapolcai-medencét, a Sásdi-rétet és a Fekete-hegyet.

Az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára az InfoRádióban elmondta: a tíz magyarországi nemzeti parkban összesen 13 ezer őshonos állat legel a természetes gyepeken. Olyan állatokról van szó, mint például a marhák közül a szürkemarha, a magyar tarka, a kárpáti borzderes, a bivaly vagy az őstulok. A juhok közül pedig a racka, a cikta és a cigája, míg a lovak közül természetes gyepen legel a muraközi, a furioso vagy éppen a hucul is. Rácz András hozzátette: ezek az állatok génmegőrzési szempontból is fontosak, és közülük

valószínűleg néhány már ki is halt volna, ha nem a nemzeti parkok gyepterületein tartották volna őket.

A természetes gyepnek egyebek mellett akkor ideális az állapota, ha az említett állatok legelnek rajta. Az államtitkár megjegyezte: a gépek alkalmazása nem mindig lehetséges, illetve védett természeti területen nem is mindenhol engedélyezett a használatuk. Például a földön fészkelő madarak sincsenek mindig biztonságban, az életüket veszélyeztetheti vagy a nyugalmukat sértheti, ha fűkaszával elkezdenek dolgozni egy adott területen.

Rácz András úgy fogalmazott, a legelő állatok jelenléte „sokkal kíméletesebb” ezeken a területeken. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzeti parkokban nagyon fontos tevékenység az élővilág jövője szempontjából a génmegőrzés. Mint mondta, egyes régi, őshonos magyar állatfajták azért „koptak ki” a hagyományos állattartásból, mert kevésbé jövedelmező a tenyésztésük, nevelésük.

Ezeknek az állatoknak a hús-csont aránya kedvezőtlenebb, mint az intenzív fajtáké, ezért a tartásuk a modern világban kevésbé kifizetődő.

Emiatt a nemzeti parkok igazgatóságaira hárul az a szerep, hogy ezeknek az állatoknak a ritka és értékes genetikai állományát megőrizzék.

A Tapolcai-medencében, a Sásdi-réten és a Fekete-hegyen – konkrétan a Kornyi-tavi és a Salföldi majorban –, valamint Kisapáti határában összesen 822 hektáron újítanak fel állattartó épületeket, vásárolnak mezőgazdasági gépeket és természetvédelmi felszereléseket, illetve utakat tesznek rendbe Rácz András tájékoztatása szerint.

Az új gépparkkal és infrastruktúrával a gyepterületek természetvédelmi célú kezelése – legeltetés, kaszálás, inváziós fajok visszaszorítása – hatékonyabbá és kíméletesebbé válik, miközben csökken a környezetterhelés és a működési költség.

A projekt hatása évtizedekre meghatározza a térség természetvédelmi állapotát és a helyi közösségek életminőségét. Az Agrárminisztérium szerint a fejlesztés sikeréhez elengedhetetlen a helyi lakosság, önkormányzat, civil szervezetek együttműködése és támogatása. Ez a projekt nemcsak a természetvédelmi kezelés korszerűsítését, hanem a helyiek életlehetőségeinek javítását is szolgálja, miközben példát mutat arra, hogyan lehet a természetvédelmi szempontokat a legmodernebb eszközökkel és módszerekkel érvényesíteni.