A pálmaolaj egy szobahőmérsékleten félszilárd halmazállapotú olaj, amit egy speciális pálmának a terméséből állítanak elő. A legfőbb előnye a hagyományos növényi olajokkal szemben, hogy egy hektárról sokkal többet lehet betakarítani, sokkal több olajat lehet kinyerni, mint a hagyományos olajnövényeknél – mondta el Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője az InfoRádióban, hozzátéve:

a repcét, a szóját, vagy akár a kukoricaolajat, napraforgóolajat, minden általunk hagyományosnak tartott növényt megver a pálmaolaj azzal, hogy a többszörösét lehet kinyerni egy hektárra vetítve,

vagyis nagyon hatékony alapanyagtermelést biztosít egy adott egységnyi területen.

Ráadásul a pálmaolaj színtelen, semleges, nagyon jól lehet vele dolgozni, ezért az élelmiszeripar, illetve részben a kozmetikai ipar is könnyen fel tudja használni, mert nem befolyásolja a termék ízét. Ahol növényi olajat lehet használni, ott egy minimális receptmódosítással majdnem mindenhol nagyon könnyedén lehet alkalmazni a pálmaolajat, ezért nem véletlen, hogy az élelmiszeripar szerte a világon megtalálta ezt az alapanyagot az elmúlt évtizedekben, és nagyon nagy mennyiségben használják – mondta a szakértő.

A kozmetikai ipar is használja, de a fő felvevőpiaca az élelmiszeripar, és gyakorlatilag mindenben van: mogyorókrémben, fagyasztott pékáruban, ezerféle élelmiszertípusban alkalmazható.

Indonézia a pálmaolaj előállításában abszolút az első helyen foglal helyet a globális térképen: ez az egy ország adja a globális termelés nagyjából a felét, tehát mindenképpen messze a legnagyobb szereplő ezen a piacon – magyarázta.

A pálmaolaj-termelés viszont rengeteg egyéb problémát okoz. Indonéziában konkrétan erdőket égetnek fel azért, hogy legyen hol termeszteni ezt a növényt, hogy legyen elég pálmaolaja a fejlett világ élelmiszerellátásának.

Ez nagyon sok kritikát is kiváltott az elmúlt években – mondta a szakértő, hozzátéve:

ugyanez történt Brazíliában; „kipattannak” tüzek az őserdőben, és ha már úgyis leégett, és megsemmisült az ökoszisztéma, akkor semmi akadálya, hogy ott termesztésre alkalmas földeket alakítsanak ki.

Indonéziában ez a folyamat alapvetően a pálmaolaj termesztésre irányul, ami egy viszonylag jól tervezhető, megtérülő beruházás. Ilyenkor az a kérdés, hogy ez a tűz hogyan pattant ki? „Van persze olyan is, hogy spontán gyulladás történik, valamiféle gondatlanságból bekövetkező tűz, de a rossz nyelvek azt mondják, és viszonylag elég egyértelmű, Brazíliában is láttuk már, és most Indonéziában is arról van szó, hogy a termelők, az ezzel foglalkozó vállalatok lényegében

szándékosan gyújtanak fel területeket, és ha már leégett ez a terület, akkor semmi akadálya, hogy új területeket foglaljanak el a pálmaültetvények.

A világ pedig ezt nem nagyon veszi figyelembe.” A legnagyobb felhasználó országok között van maga Indonézia is, a legnagyobb termelő is, de még nála is nagyobb India és Kína. Ez a három ország használja fel a világ pálmaolaj-termelésének a jelentős részét, de ezeket az országokat egyáltalán nem érdekli a környezeti kár, ami ezzel jár. Az Európai Unióban elméletben van egy nagyon erős ellenállás a pálmaolajjal szemben, de a gyakorlat azért itt is mást mutat – mondta az Agrárszektor főszerkesztője, aki szerint

érdemes elmenni a boltba és megnézni különböző termékeket, átböngészni az apró betűs részt, mert nagyon sok mindenben találhatunk pálmaolajat.

Európában vannak bizonyos korlátozások, amelyek megpróbálják visszaszorítani, vannak piaci úgymond önkorlátozó tanúsítványok arra nézve, hogy az erdőirtásmentésen előállított pálmaolaj elsőbbséget élvezzen, de ezek a tanúsítványok a szakértő szerint valószínűleg könnyen kijátszhatók, és igazából csak „zöldre festést” jelentenek. Az Európai Uniónak is van saját, erdőirtást megakadályozó tanúsítványrendszere, de a kritikusok, a zöld szervezetek azt mondják, hogy ez sem képes megakadályozni az erdőirtást. „Talán ez egy fokkal jobb, mint a piaci önkorlátozó tanúsítványok, de ez sem képes megakadályozni ezt a folyamatot. Egyébként

az európai felhasználás csak töredéke a globális felhasználásnak, Európa hiába próbál meg ellenállni, hogy ha egyébként India, Kína és Indonézia használja fel a legnagyobb részét a pálmaolajnak.”

Az Egyesült Államok szintén nagy felhasználó, és ott is inkább az egészségügyi megfontolások játszanak szerepet, nem az erdőirtás elleni harc. Braunmüller Lajos szerint nagyon kicsi globálisan az a tudatos vásárlói réteg, aki azt mondja, hogy megnézi az összetevők listáját és ha szerepel rajta a pálmaolaj, akkor visszateszi a polcra.

Ráadásul van ezzel kapcsolatban egy olyan probléma is, hogy

ha nem lenne pálmaolaj-termelés, akkor mindenféle más növényekkel, mint a szója, repce, napraforgó, kellene megoldani a növényi olajellátást, ami viszont még nagyobb területet igényelne,

ez pedig újabb problémákat vetne fel – fogalmazott a szakértő, aki szerint nagyon összetett a kérdés.

Az biztos, hogy a pálmaolaj jelenlegi termelési gyakorlata elképesztő ökológiai károkat okoz, konkrétan teljes ökoszisztémákat semmisít meg adott területeken, és nagyon komolyan veszélyeztet olyan fajokat, amelyek így is a kihalás szélén állnak. Itt az orángutánokat szokták leginkább példaként hozni, de vannak más fajok is, és ezeket az őserdőket nagyon-nagyon valószínű, hogy szándékosan gyújtják fel: termelési céllal próbálják meg ezeket a területeket átalakítani, megszüntetni az őserdőt, és úgy tűnik, hogy a világ nagy részét ez a környezeti katasztrófa nem nagyon bántja. Úgyhogy ameddig ez így marad, addig a pálmaolaj szerepet fog játszani a világ élelmiszeriparában – mondta el Braunmüller Lajos, az Agrárszektor főszerkesztője az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Herczeg Zsolt készítette.

(Nyitóképünkön: Dél-Szumátrán így küzdöttek a tűzzel augusztus közepén)