2024. június 6. és 9. között tartják az EU-tagállamokban európai parlamenti választásokat, melynek kiemelt témája az orosz–ukrán háború kérdése. Bár az európaiak 58 százaléka elégedetlen az Európai Unió háborúval kapcsolatos politikájával, a brüsszeli fősodor egyre határozottabban képviseli háborúpárti álláspontját, s a tagállamok közül csak Magyarország és Szlovákia szorgalmaz békés megoldást az orosz–ukrán háborúban.
Az utóbbi hetekben Ukrajna katonai támogatásával kapcsolatos tervek új szintre léptek, melyek új törésvonalakat rajzolhatnak a háború kérdésében. A legújabb javaslatok az Ukrajna elleni háború további eszkalálásának, világháborúvá fokozásának tervét sejtetik – írja a Nézőpont, hozzátéve: számos, ebbe az irányba mutató kijelentés hangzott el az elmúlt időszakban (…).
A Nézőpont Intézet az európai parlamenti választások előtt, az egyes tagállamok közvélemény-kutatásai alapján elkészítette előzetes mandátumbecslését, melyben azt is megvizsgálta, hogy milyen esélyei vannak egy ad hoc többségnek, amely hajlandó lehet fellépni a világháborús pszichózissal szemben.
Néhány nappal az európai parlamenti választások előtt, a jelenlegi erőviszonyok alapján nemcsak a szuverenista oldal fog várhatóan erősödni, de egy ennél is szélesebb ad hoc szövetség jöhet létre, mely képes lehet ellensúlyt képezni a világháború felé vezető politika képviselőivel szemben. Bár az EP-képviselőcsoportok frakciófegyelme jóval lazább, mint az egyes tagállamokban, a pártcsaládok vezetőinek és vezetőpártjainak véleménye általában irányadó a parlamenti erők állásfoglalását illetően. Már csak azért is, mert az egyes pártoknak az EP-választás után kell a számukra kedves frakciót kiválasztaniuk – jegyzik meg.
A világháborús európai politikát támogató csoport nagyrészét a jelenleg is az Európai Parlamentet irányító nagykoalíció tagjai alkotják, melyek várhatóan mind veszítenek eddigi mandátumarányukból. A néppárti–liberális–zöld tengely mandátumaránya 44,7 százaléka lehet. Ebben a táborban csak nagyon kevesen, mint például a magyar KDNP-s képviselő, ellenzik a háborút és a világháborút is.
Nagy kérdés, hogy a világháborúhoz vezető lépéseket jelenleg ellenző, sőt magát a kampányban egyenesen békekancellárként bemutató Olaf Scholz szocialista pártcsaládja egységes tud-e maradni a világháború ellenzésében. Ha az európai szocialisták is egységesen a világháború oldalára állnak, 17,9 százalékos várható mandátumarányuk miatt a világháborúpárti többség elkerülhetetlen.
Ezzel szemben a világháborút ellenző tábor egy ideológiai törésvonalakon átívelő, eseti nagykoalíció lehet. A világháború-ellenes összefogás vezető ereje lehet a megerősödő és átalakuló új jobboldal, melynek választások utáni formája bizonytalan, de potenciálisan magában foglalhatja a mostani konzervatív és a mostani Identitás-frakció valamennyi tagpártját a német AfD kivételével. Érdekesség, hogy
az új jobboldallal egyéb értékrendi kérdésekben egyáltalán nem egyező Baloldal szintén világháború-ellenes, s ezzel a furcsa egyedi koalíció másik meghatározó oldalát adja.
Szintén a világháborút megelőzni hajlandó tábort erősíthetik egyes, jelenleg független pártok, mint például a német AfD, az olasz Öt Csillag Mozgalom, vagy éppen a Smer és Hlas szlovák kormánypártok. Az orosz-ukrán háború világméretűvé válását nem támogatók köre így összesen az európai parlamenti mandátumok 32,4 százalékát jelentené.
Az európai pártok májusi erőviszonyai alapján tehát a világháborúpárti képviselőké a legnagyobb tábor, de nincs abszolút többségük, míg a világháború-ellenes szövetségnek minden esélye megvan, hogy megszervezze eseti jelleggel, saját európai parlamenti többségét. A következő napok fontos eseménye lehet Magyarországon és Európában, ha az EP-választáson induló politikai erők színt vallanak a világháborúhoz fűződő terveikről. Különösen is a Szocialisták és Demokraták képviselőcsoportjába tartó pártoknak kellene tisztázniuk álláspontjukat – olvasható.
A teljes elemzés itt olvasható.