A magánellátók alapvetően a diagnosztikában, a járóbeteg-ellátásban, az egynapos sebészetben, illetve bizonyos nagyobb műtétekben, jellemzően az endoprotetikaban vagy sportsebészetben, illetőleg a nőgyógyászati, szülészeti ellátásban „vannak otthon” – fogalmazott az InfoRádió Aréna című műsorában Ficzere Andrea azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy mikor érdemes a magán- és mikor az állami ellátást választani.

„Ezek azok a területek, ahol a betegek keresik a magánellátót, csak itt van egy »de«. Ugyanis ha a beteg jó állapotú, bármilyen furcsán hangzik is, akkor nyugodt szívvel mehet a magánellátóba, viszont ha olyan problémája van, amelyhez több szakma jelenléte, esetleg intenzív osztályos háttér is szükséges, akkor meg kell fontolnia, hogy inkább az állami ellátóhoz forduljon, hiszen ott minden szakma jelen van, ilyen értelemben nagyobb a beteg biztonsága” – emlékeztetett a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese.

Ha egy beteg valóban azt szeretné, hogy jó helyre kerüljön, olyan embertől kell, hogy tájékozódjon, aki érti a baját, tehát orvostól kell segítséget kérnie. Jó esetben olyan a háziorvosa, a szakorvosa, aki őt már vizsgálta, és meg fogja neki mondani, hogy a bajával ide vagy oda forduljon – válaszolta az Uzsoki Kórház főigazgatója azzal kapcsolatban, hogy honnan tudja egy beteg, milyen az állapota.

„És reméljük, hogy megfogadja a beteg. De akkor tudja megfogadni mindezt, ha van bizalma az intézmény felé, amit neki javasoltak. Ha ő úgy érzi, hogy csak a magánban van bizalma, mert olyan jelenleg a kommunikáció az állami ellátókkal kapcsolatban, akkor a magánba fog menni akkor is, ha esetleg az állapota vagy a javaslat, amit kapott, az állami intézmény választását jelölné ki célul” – mutatott rá a problémára a szakember.

Arra a kérdésre, hogy honnan lesz bizalmat ébresztő kommunikációjuk az állami intézményeknek, Ficzere Andrea kifejtette: „Egyrészt az állami ellátókban dolgozóknak – akik tudják, hogy mi zajlik ott – valamilyen módon szót kell kapniuk, és meg kell, hogy jelenjen a hiteles véleményük a médiában és közösségi médiában. Másrészt

a magánellátás részéről is kellene egy olyanfajta hiteles közlés, ami nem félrevezeti a beteget, ami nem generálja a magánintézmények megkeresését, hanem józanul tájékoztatja a beteget

– magyarázta.

Szerinte már az a megállapítás sem igaz, hogy a magánellátó azonnal igénybe vehető vagy elérhető. Mint mondta, a beteg jellemzően úgy viszonyul a rendszerhez, hogy neki azonnal ellátást kell kapnia, hiszen ezért fizeti a járulékot, miközben évtizedekig semmit nem tesz meg azért, hogy egészséges maradjon. „Azért azt tudni kell, hogy a Covid után lelassult az állami ellátó működése, ami most már lassan visszatér az eredeti állapotba, ugyanakkor nagyon sok olyan beteg, aki várakozott, bizony rosszabb állapotban van most, mint régebben. Magyarul

az állami ellátókat olyan betegek keresik most fel, akik esetleg több szövődménnyel bírnak, akiknek esetleg hosszadalmasabb az ellátása, és emiatt jobban leterhelik az állami rendszert.

Tehát igaz az, hogy kevésbé elérhető valamennyire az állami rendszer, mint volt a Covid előtt” – fogalmazott.

Pszichológiai és a pszichiátriai ellátás

November 27-én Magán vagy/és állami ellátás? címmel tart konferenciát a Fogjunk Össze az Egészségügyért Alapítvány, ahol a „forró témák, nehéz ügyek” között szerepel a pszichológiai és a pszichiátriai ellátás kérdése; mindez nem véletlen, hiszen az elmúlt években sokkal több lett a mentálisan beteg ember Magyarországon és az egész világon – mondta az alapítvány vezetője.

A Covid előtt ugyanis ez egy nagyon komoly tabutéma volt: ha valakire rásütötték azt, hogy valamilyen mentális betegségben szenved, azt stigmaként vitte, amíg élt, ma azonban, ha nem is nagyon könnyű, de már könnyebb erről beszélni – magyarázta Ficzere Andrea. "A Covid, a gazdasági nehézségek, a háborúk, amik ömlenek ránk a hírekből, mind-mind olyan dolog, amik az embereket – felnőtteket, gyerekeket egyaránt – érintik, megviselik, megbetegítik, és szakember kell, hogy kezeljék" – tette hozzá a kórházigazgató, megjegyezve, hogy ehhez azonban be kell ismerni, be kell vallani, hogy valami baj van.

„Ha kiderült, hogy valami baj van, ott van az igazi nagy probléma, mert sem pszichológusból, sem pszichiáterből nincs elegendő.

Se a magánban, se az államiban. Ráadásul nagyon sok a krízishelyzet, amikor »nagyon jó az, hogy valaki fél év múlvára kap időpontot, de most kell«. Tehát ez egy olyan kérdés, amiről korábban nem esett szó eleget, pedig muszáj lenne rá megoldást találni" – emelte ki a szakember.

Arra a kérdésre, hogy hol rosszabb a helyzet, a pszichológia vagy a pszichiátria területén, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese röviden azt mondta: mind a kettőben rossz, egyikből sincs elegendő. Ma majdnem lehetetlen Magyarországon jó pszichológust vagy pszichiátert találni, akinek van kapacitása. Fekvőbeteg-intézmény is nagyon kevés van, ahol olyan pszichiátriai osztályok vannak, amelyek kellő személyzettel és kellő ágyszámon tudnak gyógyítani, de a járóbetegeknek is nagyon korlátozottak a lehetőségek.

„Kell képzés, egyfajta megbecsültség, de beszélni is kell erről, máskülönben nem tekintjük problémának, tehát nem is akarjuk megoldani” – ismételte meg az Uzsoki Kórház vezetője, egyetértve azzal, hogy először be kellene látnia mindenkinek, hogy nem szégyen, hanem lehetőség pszichológus segítségét igénybe venni, mert attól mindenkinek jobb lesz.

Megjegyezte, régen azt is elhallgatták, ha egy sportcsapatnak volt pszichológusa, ma viszont már a sportolók büszkén beszélnek erről. „Legyenek ők a példák, hogy mennyire fontos az, hogy pszichésen rendben legyen a 97. percben az, akinek a gólján múlik az, hogy továbbjut-e a csapat. Ezt elfogadjuk. Miért ne fogadnánk el azt, hogy egy családi jó működéshez vagy egy munkahelyi jó működéshez az kell, hogy én pszichésen rendben legyek. Pedig nagyon sokan sérültek és nagyon sokan küszködnek manapság, illetve sérültek az elmúlt időszakban” – zárta gondolatait Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese.