Ifj. Császár József gépkocsiszerelő (1929–1957) – Veszprém, 1957. április 12.

Portré

„A fegyveremet azzal a szándékkal vittem haza lakásomra, hogy ha esetleg még szükség lesz rá, tudjam használni a szovjet katonák ellen” – olvasható a fegyver- és lőszerrejtegetéssel gyanúsított ifj. Császár József volt nemzetőrnek a veszprémi politikai rendőrségen 1957. március 18-án készült kihallgatási jegyzőkönyvében. Ez a minden bizonnyal erőszakkal kicsikart beismerő vallomás, amely később a bírósági tárgyaláson is többször visszaköszön, lényegében meg is pecsételte a sorsát. Ügye az 1956-os forradalom utáni megtorló perek korai szakaszának tipikus példája, amelyben a valóságos tények kibogozhatatlanul összekeverednek a nyomozó hatóságok eltorzított, sokszor teljesen hamis interpretációjának elemeivel, hiszen a hatalom célja nem az igazság kiderítése, hanem kizárólag a bosszú volt.

Császár József munkáscsaládban született 1929-ben Magyaratádon. A hatosztályos népiskola elvégzése után 1946-ban kovácstanoncnak állt. A következő évben Ausztriába szökött, ahol mezőgazdasági munkásként dolgozott. 1951. szeptember 29-én egy embert próbált titkokban átvezetni a határon, de az osztrák csendőrök elfogták. Átadták az Ausztria keleti részét megszálló szovjet hatóságoknak, amelyek hazatoloncolták. Itthon tiltott határátlépésért és embercsempészetért öt év börtönre ítélték. 1956. március 7-i szabadulását követően szüleihez költözött Veszprémbe, és az ottani teherszállítási vállalatnál helyezkedett el gépkocsivezetőként.

A fennmaradt nyomozati iratok alapján biztosan kijelenthetjük, hogy Császár 1956. november elején belépett a forradalom alatt megalakult nemzetőrségbe. November 4-én néhány társával együtt azt tervezték, hogy felveszik a harcot a bevonuló szovjet csapatokkal. Felmentek a veszprémi várba, néhány lövést leadtak az alatta lévő üres térre, de az érkező szovjet harckocsik zajára elmenekültek. Császár a nála lévő fegyvert és lőszert hazavitte, majd továbbiakat is szerzett. A fegyvereket apja, idősebb Császár József később megrongálta, darabjaikat a Séd patakba dobta.

1957. március első felében a forradalmárok után kutató veszprémi karhatalmistáknak „a fülébe jutott”, hogy Császárt ’56 napjaiban puskával a kézben látták. Bevitték a laktanyába, s rövid úton kiszedték belőle, hogy fegyvereket rejteget, amiért az 1956 decemberében kihirdetett statárium értelmében halálbüntetés járt. A házkutatás során egy kézigránátot és több száz lőszert találtak, a fegyveralkatrészek idősebb Császár útmutatása alapján kerültek elő a patakból. Néhány nappal később egy városszéli szénakazalban, állítólag ifjabb Császár vallomása révén, egy újabb géppisztolyra bukkantak.

A karhatalmisták által készített kihallgatási jegyzőkönyvből Császár Józsefről egy büntetett előéletű, megrögzött ellenforradalmár képe bontakozik ki. A szájába adták, hogy a veszprémi október 26-i tüntetésen ő tűzte ki a Kossuth-emlékműre a Rákos-címertől megszabadított nemzeti zászlót. Ezt a későbbi dokumentumok már nem is említik. Az ellenállás gondolatából valódi fegyveres harcot kreáltak, aminek a részletei az eljárás végéig többször módosultak, miközben Császár végig következetesen kitartott amellett, hogy egy szovjet katonával sem végzett. A hatóságok külön kiemelték, hogy egész fegyverarzenált (két karabélyt, két géppisztolyt, egy kézigránátot) halmozott fel, s ezeket a szovjetek és a „rendet velük együtt helyreállító karhatalmisták” ellen akarta felhasználni.

A Győri Katonai Bíróság Pinczés István százados vezette rögtönítélő tanácsa 1957. április 5-én Császár Józsefet halálra ítélte. Az Elnöki Tanács 1957. április 10-én kegyelmi kérvényét elutasította, s két nappal később a győri lőtéren agyonlőtték.

Források és irodalom

• Ifj. Császár József és társa pere Hadtörténelmi Levéltár Győri Katonai Bíróság 1003/1957
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Idézet

A kegyelmi tanácskozáson a katonai ülnökök ifjabb Császárt nem javasolták kegyelemre, a tanács elnöke azonban igen. Arra hivatkozott, hogy „a rögtönbíráskodás elrendelése óta eltelt idő alatt társadalmi rendszerünkben a közbiztonság és a köznyugalom már nagyobb mértékben megszilárdult.” – Vagyis esélye sem lett volna az elrejtett fegyvereket a szovjet csapatok ellen felhasználni.

A kivégzésének napján megjelent Népszabadság híreiből – 1957. április 12.

A kormány határozott szándéka, hogy népgazdaságunkban rendet teremt

A gyűlés részvevői ezen a napon hitet tettek a szocialista Magyarország mellett, s megfogadták, hogy soha többé nem hagyják városukat az ellenforradalom martalékává válni. A nagygyűlés elnökségében a város és a megye vezetőin kívül j helyet foglaltak a gyárakat, az üzeméket képviselő munkások, értelmiségiék, idős, veterán harcosok. A Himnusz hangjai után Bittmann Ernő elvtárs, az MSZMP városi intéző bizottságának elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Kiss Ferenc színművész Petőfi-verset szavalt. (...)

Az ellenforradalom tervei

A magyar dolgozó nép – kezdte beszédét Apró Antal elvtárs – a legnehezebb napokban sem árulta el az emberi haladás, a szocializmus ügyét. A nagymúltú Győr város sem lett az ellenforradalom. az új magyar fasizmus „második fővárosa”, mint ahogyan a magyar nép esküdt ellenségei tervezték. (…)

(...) A legjobb hazafiak kommunisták, becsületes pártonkívüli dolgozók, munkások, parasztok itt Győrött is összefogtak és a testvéri szovjet nép fiainak segítségével visszaverték az ellenforradalmat. Győr az első magyar városok közé tartozik, ahol a leghamarabb helyreállt a rend, megindult a termelő munka. (…)

Ahol lehet — a műhelyek önállóságát is növeljük

(...) E gyár példája azt mutatja, hogy kellő rendszer kidolgozásával a dolgozók megtermelik a vállalat jövedelmezőségéhez szükséges termelési értéket, ügyelnek a minőségre, csökkentik a szerszámfelhasználást és a legcélszerűbben használják fel az anyagot is. (…)

A „nemzeti kommunizmus"

(...) „ahol a nemzeti kommunizmus kilép a párton belüli harc keretéből, ott hamarosan nyílt kommunistaellenességbe csap át, miként a magyarországi események. (…)

(...) „az egész kommunista világmozgalom évtizedek óta terjedő gyengülésében”

rejlik. Erre csak azt mondhatjuk: bár az elkövetkező évtizedekben is ilyen tempóban „terjedne a világkommunizmus gyengülése!” Ma már az emberiség egyharmada szocialista rendszerben él. s Olaszországtól Indiáig napról napra új hadállásokat szereznek meg a kommunista pártok. (...)

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.