Az óraátállítás atyjának Benjamin Franklin amerikai feltalálót és politikust tekintik: ő volt az első, aki 1784-ben a Journal de Paris című lapban írt szatirikus esszében azt javasolta a franciáknak, hogy kezdjék korábban a napjaikat, hogy spórolni tudjanak a gyertyával. A nyári és a téli időszámítást 1916-ban vezették be Németországban és az Osztrák-Magyar Monarchiában, hogy az első világháború alatt csökkentsék az áramfogyasztást. Még ugyanazon az évben követte a példájukat a Brit Birodalom és Franciaország.

A háború végével az országok visszaálltak a normál időszámításra. A második világháború kitöréséig nem is merült fel a használata. Akkor ismét a háborús erőforrásokkal való spórolás miatt vezették be.

A mezőgazdasági szektor nyomására a két háború között számos európai és észak-amerikai ország elutasította a nyári időszámítás bevezetését, majd az 1970-es évek energiaválságának hatására sok ország egymástól függetlenül bevezette ismét, Európában 1966 és 1981 között kezdték el megint alkalmazni.

Magyarországon 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták.

1958 és 1979 között használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal. 1996-ig – az európai egységesítésig – a nyári időszámítás március utolsó vasárnapjától szeptember utolsó vasárnapjáig tartott.

1998 óta a nyári - március utolsó vasárnapja - és a téli időszámítás - október utolsó vasárnapja - kezdetét összehangolták az Európai Unión belül.

Kanada, az Egyesült Államok - néhány tagállam kivételével -, valamint Mexikó, Jordánia, Új-Zéland, Libanon, Izrael és Kuba szintén alkalmazza a nyári időszámítást.

Az intézkedés Marokkó kivételével ismeretlen Afrikában, valamint a Közel-Keletet leszámítva Ázsiában.

Kínában 1986-ban tettek kísérletet az óraátállításra. A kísérlet nem volt meggyőző, így 1991 óta ismét egy időszámítás van az országban.

Oroszországban Dmitrij Medvegyev elnök 2011-ben úgy döntött, hogy megvédik az oroszokat az óraátállítás káros hatásaitól, és a moszkvai idő szerint állandósította a nyári időszámítást. Az orosz téli éjszakában munkába járni kényszerülő lakosság tiltakozásának hatására az intézkedést visszavonták, és 2014-ben végleg visszatértek a téli időszámításhoz.

Fónagy Zoltán, történész, az MTA történelemtudományi Intézetének munkatársa az InfoRádióban arra figyelmeztetett, hogy

az órához való igazodás csak a modern, XX-XXI. századi ember számára törvényszerűség.

Már az sem magától értetődő, hogy a nap 24 egyenlő órára van felosztva. A középkorban a nappal a napfelkeltével kezdődött és a napnyugtával ért véget, és a kettő közötti időt 12 egyenlő részre osztották fel.

"Ma már az életünket az óra szigorúan szabályozza, ebbe születünk bele, objektív rendnek gondoljuk, mint a csillagok járást, pedig

történelmi léptékben nagyon rövid idő telt el az óra használatának elterjedése óta"

– mondta a történész.

A nyári időszámítás is vélhetően a történelem része lesz Európában. Az Európai Bizottság 2018-as javaslata értelmében az Európai Unió területén az órák nyári időszámításra történő kötelező átállítására eredetileg 2019 tavaszán került volna sor, de végül az Európai Parlament 2019. március 26-i plenáris ülésén már úgy szavazták meg a javaslatot, hogy a céldátum 2021-re módosult.

A tagállamok saját hatáskörükben döntenek majd, hogy melyik időzónába szeretnének tartozni. Így 2021. március 28-án kerülne sor utoljára a nyári időszámításra való átállásra. Azok az országok, amelyek maradnának a jelenlegi időzónájukban (téli időszámítás), 2021. október 27-én visszaállítják az óráikat, akik pedig a nyári időszámítás szerinti időzónát választják, azok nem állítanak órát.