Életpálya

„Borsod benzinnel van leöntve, s csak egy gyufaszál kell ahhoz, hogy felrobbanjon.” Az 1956. december 10-én Miskolcról Budapestre küldött jelentés pontos képet fest a megye hangulatáról. A megyei tanács végrehajtó bizottsága előző nap hirdette ki a területi munkástanácsok megszüntetését. A Kádár-kormánynak ez az intézkedése, amely a határozat megfogalmazása szerint „helyesen véget vetett az anarchiát, sok törvénytelenséget szülő kettős hatalomnak”, újra az utcára vitte a miskolciakat. A tüntetés egyik főszereplője Bartha Béla volt.

Tornyospálcán született 1927-ben. Szülei tizenkét gyermeket neveltek, apja gulyás volt. A elemi iskola hat osztályának elvégzése után kitanulta a lakatos szakmát. Katonai szolgálatát a határőrségnél teljesítette. Mivel később több alkalommal volt büntetve –egyebek mellett egy használhatatlan fegyver rejtegetéséért, majd okirat-hamisításért – rendfokozatától megfosztották. Kétszer nősült, két gyermeke született. A forradalom előtt a Lenin Kohászati Műveknél dolgozott lakatosként, és a Kisvárdához közeli Nyírlövő községben lakott. A forradalom első napjaiban otthon tartózkodott, mivel október 21-én munkahelyi balesete miatt betegállományba került. Október 28-án került kapcsolatba a nyírlövői munkástanáccsal. Megbízásukból két alkalommal szállított élelmet Miskolcra, az egyetemvárosi diákparlamentnek, amit az a munkástanácsnak küldött fegyverekkel viszonzott. Vallomása szerint egyik útja alkalmával 1956. november 12-én a kisvárdai vasútállomáson két, a Szovjetunióba tartó vonatszerelvényt látott, amely magyar rabokkal volt tele. Ezt az információt november 15-én megosztotta a munkahelye munkástanácsával is: „(...) láttam, hogy Kisvárdán keresztül deportált személyekkel teli vonatok mennek kifelé az országból, és ezek a személyek segítséget kértek tőlünk olyképpen, hogy a síneket robbantsuk fel előttük.”November 21-én a munkástanács delegálta a hejőcsabai rendőrségre, ahol törzsőrmesteri rendfokozatban teljesített szolgálatot egészen december 10-ig, amikor büntetett előélete miatt leszerelték. Szolgálati felszerelését adta le, amikor összetalálkozott az Állami Biztosító miskolci igazgatósága előtt tüntetőkkel, és csatlakozott hozzájuk. Az épületről eltávolították a vörös csillagot. A későbbi vád szerint ekkor határozta el, „(...) hogy tüntető tömeget szervez, mely a törvényes rend megbontása és provokációs cselekmények végrehajtása útján a demokratikus államrend megdöntésére alkalmas eseményeket indít el, mely a város határain túl az ország területére is kiterjed”.Száz példányt vásárolt az Északmagyarország című lapból, amelyeket az összegyűlt tömeg máglyán égetett el: a kommunistákat fegyverbe szólító lapot ugyanis a Kádár-kormány szócsövének tartották. Ezután a Borsodi Nyomda épületéhez vonultak, hogy kinyomtassanak egy hazafias költeményt, Tóth Pálnak A Magyar Néphez című versét, amely a forradalmat éltette, és a elítélte a szovjet intervenciót. Mire megérkezett a karhatalom, valamint egy szovjet harckocsi és két teherautónyi szovjet katona, hogy a tüntetést feloszlassák, addigra a nyomdát elfoglalták a tüntetők. Az emberek Bartha vezetésével próbálták megvédeni az épületet, sokan a páncélosokra is felugráltak. A szovjetek figyelmeztető lövései után általános lövöldözés kezdődött, amelynek a sok sebesült mellett mindkét oldalról voltak halálos áldozatai. A szovjeteknek végül sikerült kiszorítaniuk a felkelőket a nyomdából, akik ezután a laktanyát, majd a városi tanács épületét is megostromolták. A küzdelem még másnap is tartott, a hatalomnak végül csak karhatalmi erősítéssel sikerült konszolidálni a helyzetet. Bartha Béla ellen már december 11-én kiadták a körözést, ezért feladta az ellenállást, annak ellenére, hogy 10-én este még sikerült két ködgyertyát és két lánggránátot szereznie a harcokhoz.

1956. december 17-én tartóztatták le. A Miskolci Megyei Bíróság Kuhnyár László vezette tanácsa első fokon gyorsított eljárásban 14 év börtönbüntetésre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetéséért. 1957. március 20-án a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Vida Ferenc vezetésével jogerőre emelte az ítéletet. A Legfőbb Ügyészség azonban törvényességi óvást nyújtott be az ítélet ellen, amelynek nyomán a harmadik tárgyaláson a vádirat kiegészült a fegyverrejtegetés vádjával is. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Molnár László elnökletével halálra ítélte Bartha Bélát. Kegyelmi kérvényét személyének nagyfokú társadalmi veszélyességére hivatkozva elutasították. A bíróság szerint „(...) az általa kezdeményezett és vezetett tüntetés 1956 decemberében olyan súlyos eredménnyel végződött, hogy terhelt a legsúlyosabb büntetést érdemli”. 1957. június 25-én végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Bartha Béla és társai BAZ ML 176/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

A vidék forradalma, 1956. Szerk: Szakolczai Attila–Á.Varga László. 1956-os Intézet–Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2003.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Kis József: Miskolc, 1956. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 2006.

Rásó József: 1956 dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. Acta Archivistica 5. Miskolc, 1998.

Kuhnyár László pályája

Vida Ferenc pályája

Molnár László pályája

Idézetek

Részlet Bartha Béla vallomásából:

„A szovjet gyalogság ezután a nyomdába akart behatolni, ennek elhárítása végett a kapuban két magyar nemzeti színű zászlót keresztbetettünk, a zászlókat másodmagammal fogtam, ekkor már a munkásőr is oda állt, aki engemet előzőleg igazoltatott. A szovjet katonák, mivel látták, hogy túlerővel állnak szemben, erősítést kértek. Az erősítés rövid időn belül a nyomda elé érkezett. Mire a nyomda kapujában sorfalat álltunk, majd együttesen azt kiabáltuk az oroszok felé és a tömeg felé, hogy 'Magyarok, nem engedünk a nyomdába idegeneket, a magyar nyomdát megvédjük és csak az életünk árán engedünk be oda idegen személyeket.' A szovjet harckocsi ekkor már a nyomda kapujában állott és lassan a nyomda kapuja felé húzódott, erre mi felugrottunk a harckocsira, hogy beszéljünk a szovjet katonákkal, hogy szándékuktól álljanak el. Én azért akartam a harckocsira felmenni, mivel ukránul elég jól beszélek és tudomásom volt arról is, hogy a katonák ukránok, így tudok velük beszélni.”

Forrás: BAZ ML 176/57

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1957. június 25., kedd

A Magyar Vöröskereszt „pártatlanságáról”

„ (...) A Nagy Imre-kormány novemberben 1-én kormánybiztost állított a Magyar Vöröskereszt élére, hogy >>tervszerűbbé<< tegye az elosztást. Kik kaptak ebben az időben a segélyekből? Elsősorban a különböző >>forradalmi bizottságok<< és fegyveres ellenforradalmi csoportok. (...) A Magyar Vöröskereszt akkori apparátusa pedig, mint „pártatlan szerv, 50-100 mázsánként adta ki az élelmiszer segélyeket, aktívan támogatva ezzel a Magyar Népköztársaság törvényes rendje ellen fellépőket. (...) „

Mozgalmas Vasárnap

„ (...) Az MSZMP Nógrád megyei intéző bizottsága vasárnap Salgótarjánban nagyaktíva-ülésre hívta össze a megye kommunista asszonyait és leányait. Az aktívaülésen megbeszélték a kommunista nők feladatait a párt politikájának végrehajtásában. (...) „

Dr. Münnich Ferenc fogadta a Pjatnyickij-együttes vezetőit

„ (...) A baráti beszélgetésen Münnich Ferenc köszönetet mondott az együttes vendégszereplésért, amellyel hozzájárult a magyar és a szovjet nép közötti barátság további elmélyüléséhez. >MTI< (...) „