Életpálya

Sziklai Sándor ezredes, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója, a spanyol polgárháborút megjárt kommunista 1956. október 26-án bekövetkezett halála az 1956-os forradalom egyik jelentős eseménye, ami rányomta bélyegét a helyszín (Budakeszi) forradalom alatti történetének megítélésére is. Az ügy köré kreált, összesen tizennyolc vádlottat felvonultató per rávilágít a kádári megtorló gépezet működésére, a folyamatra, hogyan vált egy hithű kommunistából az ellenforradalmi brutalitásnak áldozatul esett mozgalmi mártír, hogyan kapott országos jelentőséget egy olyan ügy, amelyik egyúttal a budakeszi helyi események és forradalmi szervezetek – például a nemzetőrség – lejáratására is alkalmas volt. A szövevényes eljárás végén összesen hat halálos ítéletet hoztak, amelyből négy az elítéltek Nyugatra menekülése miatt nem volt végrehajtható. Bokor János tizenhatodrendű vádlott volt az egyik, akinél a megtorlás kiteljesedésének nem volt akadálya.

Bokor János 1919-ben a székelyföldi Gyergyóújfaluban született. Az öt elemi elvégzése után szabóinasnak állt, majd kitanulta a vasesztergályos szakmát, hogy édesapja halála után el tudja tartani a családot. 1943-ban hívták be katonának és vezényelték a keleti frontra, ahol fogságba esett. A második világháború után, 1945 őszén szabadult, ezután szakmájában helyezkedett el, immár Magyarországon. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt tagjelöltje volt.

A forradalmi eseményekbe 1956. október 26-án kapcsolódott be, amikor tudomást szerezve a tragikus történésekről, a Sziklai-háznál csatlakozott a gyülekező tömeghez. Ez a nap bizonyos értelemben fordulópontot jelentett Budakeszi forradalom alatti történetében, hiszen az események eddig viszonylag békésen zajlottak a településen. Budapest közelsége miatt a helyiek gyorsan értesültek a fővárosban történtekről. Megalakult a nemzetőrség, később –október 29-én – a nemzeti bizottság is. Kisebb fegyveres konfliktusok mellett jellemzőbb volt a hatalom szimbólumainak megrongálása. Október 25-én a Márity László vezette forradalmi csoport a pártház épületéből néhány céllövő puskát és gránátot zsákmányolt. Másnap is ilyen céllal, fegyverért vonultak Sziklai házához, ahol az ezredes apósával, a szintén régi mozgalmi múlttal rendelkező Kiss Lajossal tartózkodott. Az események hivatalos, a kádári propaganda céljait szolgáló értékelése szerint ekkor Sziklai önvédelemből lelőtte a házába erőszakkal behatolni akaró Márity Lászlót – aki később belehalt súlyos sérüléseibe –, mire a feldühödött tömeg előbb egy gránáttal megsebesítette, majd agyonverte, holttestét pedig meggyalázta. Kiss Lajos kilátástalannak ítélve a helyzetét, öngyilkos lett. Utóbb Bokor Jánost is azzal vádolták, hogy egyike volt azoknak, akik behatoltak a házba, és ütlegelték a sebesült Sziklait. A hivatalos szcenáriónak azonban ellentmondanak a bizonyítékok, a tanúvallomások, a helyszíni szemle eredményei és a halottkémi jelentések is. Ezekből egy másik történet bontakozik ki, amely szerint az ezredes vitába szállt apósával, aki be akarta engedni a fiatalokat, a vita hevében lelőtte őt, majd a megérkező Márity Lászlót, végül pedig öngyilkosságot követett el. „Én a mai napig megesküszöm akármilyen bíróság előtt (...), hogy senki oda gyilkossági szándékkal nem ment. Kiss bácsi úgy halt meg, mint egy mártír, Sziklai Sándor pedig egy közönséges gyilkos, aki a gyilkolás után elvette a saját életét” – vallotta emigrációban írt levelében a későbbi per távollétében halálra ítélt első rendű vádlottja, Fehér István.

Bokor Jánost 1957. május 11-én tartóztatták le, első fokon a Fővárosi Bíróság Kelemen Gézáné vezette tanácsa szándékos emberölés és a népi demokratikus államrend elleni izgatás vádjával 1957. november 4-én tizenegy év börtönbüntetésre ítélte. Fellebbezését visszavonta, a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Mecsér József vezette népbírósági tanácsa pedig helybenhagyta az ítéletet. A Legfelsőbb Bíróság a Sziklai-háznál gyakorlatilag spontán történt eseményeket igyekezett szervezett, előre eltervezett támadásként értékelni, mintegy a Köztársaság téri pártház ostromának egyik előképeként. Első és másodfokon összesen négy halálos ítélet született, valamennyi a vádlottak távollétében, tehát egyiket sem lehetett végrehajtani. Bokor János sorsát valószínűleg az pecsételte meg. A Legfőbb Ügyészség törvényességi óvást emelt, az ezt követően megtartott újabb másodfokú eljárásban a Mecsér-tanács Bokort – immár gyilkosságnak minősítve tettét – halálbüntetéssel sújtotta. Az ítéletet 1958. november 6-án végrehajtották.

Forrás, szakirodalom:

Fehér István és társai. BFL XXV. 4. a 1990/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Böőr László–Takács Tibor: Pest megye. In: A vidék forradalma II. Szerk. Szakolczai Attila. Budapest Főváros Levéltára–1956-os Intézet. Budapest, 2006.

Györkei Jenő–Horváth Miklós: Adalékok a szovjet katonai megszállás történetéhez. Szovjet katonai intervenció, 1956. H&T Kiadó, Budapest, 2001.

Speck István: A „Sziklai-ügy” – Budakeszi, 1956. Hadtörténelmi Közlemények, 2011/1. 183–218.

Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban. A Köztársaság tér emlékezete. Jaffa Kiadó. Budapest, 2014.

Kelemen Gézáné pályája

Mecsér József pályája

Idézetek

Gárdonyi József, aki 1956 októberében 20 éves volt, a forradalom 50. évfordulóján így emlékezett vissza az október 26-ai, budakeszi eseményekre:

„Október 25-én elmentünk a Szabadságharcos Szövetségbe, hogy elhozzuk onnan a fegyvereket. Azt mondták, már átvitték őket a pártházba. Átmentünk hát a pártházba, s el is hoztunk onnan öt darab kispuskát és öt gyakorló kézigránátot, eldugtuk valamennyit fönt, az erdőben. Másnap, amikor értük mentünk, már nem voltak ott. Máig nem tudjuk, kik vihették el. Annyi szent, hogy nem a barátaink. Közben hallottuk a hírt, hogy Budakeszin át akarnak elszökni az ávósok a fővárosból. Hogy megnehezítsük a dolgukat, hatalmas fenyőfával torlaszoltuk el az utat. Amikor a nagy munka közben a falu felől lövéseket hallottam, rohanni kezdtem lefelé. Amire odaértem, két nálam jóval idősebb ember húzta ki a házból Sziklait. Valaki kihozott egy Sztálin-képet is, rátettem az ezredesre, aztán odébbálltam. Ennyi az én történetem, se több, se kevesebb. A Sztálin-képes dolog se derült ki rólam odabent, csak a rendszerváltás után mertem beszélni róla. Ki is tettek a munkahelyemről azon nyomban. Azóta vagyok vállalkozó. Első fokon négy évre ítéltek, de törvényességi óvást nyújtottak be, hogy enyhék a büntetések, és akkor mindnyájunk »tettét« szigorúbban ítélték meg. Akkor mondtak halált Takács Kálmánra és Bokor Jánosra, a tizenharmadik és a tizenhatodik rendű vádlottra. Az ítéletet 1958. november 6-án végre is hajtották. Akkor emelték fel Straub János büntetését, az enyémet, mindnyájunkét. A halálra ítélt elsőrendű vádlottal nem tudtak mit kezdeni, Fehér István akkor már rég külföldön tartózkodott.”

Lőcsei Gabriella: Ítélet a semmiből. A Sziklai-ügy: kik voltak a gyilkosok és kik az áldozatok Budakeszin? (2.) Magyar Nemzet. 2006. október 28. Internetes forrás: https://mno.hu/migr_1834/itelet-a-semmibol-475303 (A letöltés ideje: 2017. november 1.)

Részlet az ítélet indoklásából. BFL XXV. 4. a 1990/57:

„Ennek a bűnpernek a jelentőségét csak részben adta meg a fegyveres harcra történő szervezkedés. Bár Sziklai Sándor és Kiss Lajos halála nemcsak családjuknak, hanem egész népi demokráciánknak és a munkásmozgalomnak pótolhatatlan veszteséget jelent, ennek ellenére nem csak az ő személyük tette ezt az ügyet jelentőssé, hanem az, amit Sziklai Sándor és Kiss Lajos képviseltek és megtestesítettek és ami ellen olyan kegyetlenül támadt az ellenforradalom; a proletárdiktatúra védelmezőinek gyilkolása, az emberélet elleni kíméletlenség.”

Részlet az ítélet indoklásából. BFL XXV. 4. a 1990/57:

„A bíróság megállapította azt is, hogy ugyan a szakértők eredeti szakvéleményük tévedését megindokolták, megmagyarázták, az a szakvélemény azonban csak az 1956. december eleji politikai légkörben keletkezhetett. A nyomozó szervek - a bíróság álláspontja szerint - súlyos hibát követtek el, amikor a vádiratot az orvosszakértők szakvéleményére alapították, további vizsgálat elrendelése nélkül. (...) dr. Ostoros körzeti orvos felelőtlen halottkémi igazolásának eredményeként a halotti anyakönyvi kivonatban Kiss Lajos halálának oka fejszecsapásban jelöltetett meg. (...) A felelőtlen orvosi szakvéleményt is felhasználva az ellenséges hangulatkeltés elterjesztette a faluban a hírt, hogy Sziklai Sándor megölte apósát, majd öngyilkos lett.”

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958. november 6., csütörtök

Nálunk néphatalom van, ebben rejlik országunk ereje

Marosán György elvtárs beszéde a csepeli választási nagygyűlésen

„ (...) Két esztendővel ezelőtt a magyar nép életében új történelmi korszak kezdetét jelezte nálunk a rádió. Valamikor tanítani fogják ezt a - november 4-ével kezdődő - korszakot, a munkáshatalomért vívott harc hősi történetét. (...) ”

„ (...) Mi itt vagyunk! (Hosszan tartó nagy taps.) És azok nincsenek itt, nem is lesznek itt, akik 1956 novemberében vissza akarták forgatni nálunk a történelem kerekét. (...) ”

Jelentős takarékossági eredmények a nehéziparban

Csaknem kétmilliárddal csökkentek a befejezetlen beruházások, 32 millióval az importanyag-rendelések

„ (...) nemcsak a népgazdaság, de maguk a dolgozók is hasznát látják a takarékos munkának. (...) ”

Átadták rendeltetésének a televízió új stúdióját

„ (...) Szerdán délután a Magyar Rádió és Televízió Szabadság téri épületében ünnepélyesen átadták rendeltetésének a televízió új stúdióját és műszaki berendezéseit. (...) ”