Életpálya

„(...) garantáltan minden rendszert sikerült provokálnia, nagyon hatástalan eszközökkel, mert az eredménye mindig az volt, hogy őt csukták le, holott valójában semmit nem csinált, azért mégis azt mondom (...), hogy egy hiteles figura volt.” Folly Gáborra, az 1956-os forradalmat követő megtorlás egyik kivégzett áldozatára emlékezett az előbbi gondolatokkal egykori szomszédja, Petri György költő.

Folly Gábor 1919-ben született Budapesten. Édesapja ügyvéd volt. A piarista gimnáziumban érettségizett, erdőmérnök szeretett volna lenni, de továbbtanulását a család anyagi helyzete nem tett lehetővé. Előbb tisztviselőként dolgozott, majd 1943–1944-ben a Friss Újságnál volt újságíró.

Petri György megfogalmazásában „szabadsághős” volt, politikus alkat. Nagyon fiatalon, alig tizennégy évesen csatlakozott a nemzetiszocialista mozgalomhoz , amelyből azonban hamar kiábrándult. Az első bécsi döntés előtt csatlakozott a Rongyos Gárdához, 1944-ben a Kiss János altábornagy vezette antifasiszta katonai szervezet felderítője lett. A második világháború után belépett a kisgazdapártba, s a párt ifjúsági mozgalma, a Független Ifjúság Szövetsége szervezője és Budapest II. kerületi főtitkára lett. 1946-ban a demokratikus államrend elleni összeesküvés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték, a vád szerint azért, mert fel akarta robbantani a Parlamentet. Feltételesen került szabadlábra 1955-ben. Figuránsként dolgozott a Földtani Intézetben, állományba azonban nem vették fel.

1956. október 28-án csatlakozott a Széna téri felkelőcsoporthoz. A november 4-i szovjet támadásig leginkább kapuőr volt a csoport számára bázisként szolgáló földalatti építkezés épületénél. Végvári Vazul ferences szerzetes szerint – aki a budai Várhegyen irányította a szovjet csapatok elleni harcot – november 4-e és 7-e között Folly is a Várban tartózkodott, ahová a Széna tériek szállítottak fegyvert és élelmet. Erről később így vallott: „November 4. és 7. között a romos Várszínház körletéből – két golyószórós bevetésével – heves tűzharcot vívtunk a Tabán-kert fölött a szemközti Citadellán befészkelődött szovjet aknavetőkkel és géppuskákkal. Később tankágyúkkal is lőtték a Várat a Rózsadomb, majd a Lánchíd pesti hídfőjének irányából. Az 1957-ben kivégzett Folly Gábort bíztam meg az őrségek felvezetésével.”

A kádári megtorlás során a Folly elleni perben az ügyészség és a bíróság súlyosabbnak tekintette azokat a vádakat, amelyek a szabadságharc fegyveres leverése utáni tevékenységére vonatkoztak. November végén társaival együtt a politikai harc folytatása mellett döntött. Azt tervezték, hogy egy illegális lapot jelentetnek meg, amelyben a forradalom célkitűzéseinek megvalósítására buzdítanak. Kísérletet tettek arra is, hogy felvegyék a kapcsolatot a Kéthly Anna és Király Béla vezette emigrációs csoporttal. A vád szerint a csoport felfegyverkezett, mert akcióra készültek, a lakihegyi rádióállomás felrobbantására. Végül a fegyverekkel kapcsolatos rendőrségi feljelentés alapján tartóztatták le Follyt 1957. január 3-án. Petri György erre így emlékezett: „jöttek a pufajkások, minden lépcsőfordulóban csőre töltött géppisztollyal álltak – teljesen aránytalanul –, mert azt gondolták, hogy odafent egy főhadiszállás van. Úgy hatoltak be a lakásba, hogy egy géppisztoly csövével törték be az előszobaablakot, Gábor még aludt, és ott volt mögötte a fegyverraktár.”

Első fokon a Fővárosi Bíróság Bali László vezette tanácsa gyorsított eljárásban – szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával – életfogytiglani börtönre ítélte 1957. március 23-án. Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Molnár László vezette népbírósági tanácsa halálbüntetésre súlyosbította 1957. május 10-én. Folly Gábort május 14-én végezték ki.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Folly Gábor és társai. BFL XXV. 4. a 889/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet, Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Eörsi László: A Széna tériek 1956. 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest, 2004.

Petri György beszél Dániel Ferenc készülő portréfilmjébenhttp://szepiroktarsasaga.hu/content/_common/attachments/uj_tagok/petri.doc.

Stefka István: A barna pópa. Magyar Nemzet, 2004. október 16.

Bali László pályája

Molnár László pályája

 Idézetek

A szovjetek elleni harcot a budai Várhegyen 1956. november 4–7. között irányító Végvári Vazul ferences szerzetes egy 2004-es interjúban így emlékezett meg Folly Gábor forradalmi szerepvállalásáról:

„November 4. és 7. között a romos Várszínház körletéből – két golyószórós bevetésével – heves tűzharcot vívtunk a Tabán-kert fölött a szemközti Citadellán befészkelődött szovjet aknavetőkkel és géppuskákkal. Később tankágyúkkal is lőtték a Várat a Rózsadomb, majd a Lánchíd pesti hídfőjének irányából. Az 1957-ben kivégzett Folly Gábort bíztam meg az őrségek felvezetésével. A szovjetek azután lőtték be a Dísz tér 3.-at a Citadelláról, hogy Gábor, aki nem rendelkezett katonai tapasztalatokkal, egyszer belevezette az őrséget a lámpafénybe. Akkor óriási golyózáporban volt részünk; november 6-án szétlőtték főhadiszállásunk épületének felső emeletét is.”

In: Stefka István: A barna pópa. Végvári Vazul a harcos papokról, a Vár 1956-os védelméről és a mindjártból lett negyven esztendőről. Magyar Nemzet. 2004. október 16.

Internetes forrás: https://mno.hu/migr_1834/a-barna-popa-603510 (A letöltés ideje: 2017. november 2.)

Petri György költő egy 1989. januári interjúban a következőket mondta az akkoriban családjával egy házban élő Folly Gábor politikai hitvallásáról:

„Hát még az említett Folly Gábornak, aki persze miután kijött a börtönből, Vácról, vadállatian gyűlölte a rendszert, neki is valamilyen zavaros keresztény szocialista nézetei voltak, sőt 44-ben a nyilasok elől bujkálnia kellett, mert akkor meg valami antifasiszta, legitimista nem tudom mibe keveredett bele. Mindig sikerült neki provokálni a rendszert úgy, hogy teljesen értelmetlen dolgokat csinált, már praktikus szempontból értelmetleneket, és igazából eszméi sem voltak.”

In: Petri György: „...Hogy milyen egy háború”. In: Holmi. 2009. 10. sz. 1356.

Petri György költő egy 1989. januári interjúban így emlékezett vissza Folly Gábor letartóztatásának körülményeire, akivel akkoriban a családjával egy házban laktak:

„A házbeliek hangulata abszolút forradalompárti volt, de aktívan csak az egy szerencsétlen Folly Gábor vett részt, akit aztán fel is akasztottak. Bár pontosabban nem azért, amit 56-ban csinált, mert 56-ban valóban nem csinált semmit, a viharkabátjában egy töltény nélküli gépfegyverrel rohangált a városban, hanem később, 58-ban fiatal fiúkból szervezett egy ugyanolyan komoly felkelőcsoportot, mint amilyen komolytalan volt a 46-os terve a Parlament felrobbantására, amiért majdnem tíz évet ült Vácott. A politikai és konspirációs képességeire jellemző, hogy egy csomó fegyvert felhalmozott. Akkor annyi fegyver volt, mint a szemét. (...) Na most hát Folly Gábor is összegyűjtött egy kis arzenált, és a nyitott ablaknál fegyvert pucolt. Nem hiszem egyébként, hogy értett volna ahhoz, mit kell csinálni a fegyverrel, de valamit machinált, és pont szintben szemben, a szemben lévő házban egy ügyésznő lakott, aki a statáriális bíróságon működött, és feltűnt neki, hogy valaki ott egy géppisztollyal babrál az ablakban. Ez 58-ban volt. Nagyon emlékezetes maradt, hogy úgy szállták meg a házat, hogy berontott egy adag pufajkás, és minden lépcsőfordulóban ott álltak csőre töltött géppisztollyal, mert azt hitték, valami félelmetes gerillavezért fognak elkapni, és úgy törtek rá, hogy a lakás ajtajának üvegablakát bezúzták géppisztollyal, és felszólították, hogy adja meg magát. Volt ez valamikor kora hajnalban, úgyhogy kitámolygott pizsamában, és minden további nélkül megadta magát. Mert két dologra voltak érzékenyek, a fegyverre, szóval aki fegyvert birtokolt, vagy aki a forradalom alatt fegyverrel harcolt, arra mindenképpen súlyos ítélet várt. Neki tényleg egy kicsit sok fegyvere volt, plusz az, hogy – és ez már a MUK után volt – fiatalokat szervezett be. Szerencsére a gyerekekkel nem történt semmi, azt a boldogtalan Gábort viszont első fokon életfogytiglanra ítélték, és aztán az ügyésznő súlyosbítást kért, és felakasztották.”

In: Petri György: „...Hogy milyen egy háború”. In: Holmi. 2009. 10. sz. 1352.

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1957. május 14.

A szocializmus és a béke védelmének szerződése

„A varsói szerződés az európai béke és egyben a világbéke egyik legfőbb biztosítéka. Ma mindenki számára érthetőbb a varsói szerződés fontossága és szükségessége, mint megszületésekor, ma két esztendeje.(...)”

Miért csak az aktivisták?

„Kemény harcok idején szervezte meg az MSZMP mátranováki intéző bizottsága a 40 főnyi aktivistahálózatot. A legjobbakból. Olyan időkben, amikor sokak előtt nem volt népszerű kommunistának lenni, s a tagság véleménye jelentős kérdésekben is megosztott.(...) ekkor adta ki a pártaktíva a jelszót: gyerünk az emberek közé, értsünk szót a bányászokkal.(...)”

Budapestre érkezett az NDK-ból a Szocialista Magyarországot Megsegítő Bizottság

„(...) 3700 magyar gyermek üdültetése olyan örömteli feladat volt, amely nagyon közel áll az NDK népének szívéhez.(...)”