Életpálya

„Ez a bűnper is válasz az ENSZ-beli kapitalista uraknak és válasz a világ dolgozóinak is, hogy íme, így nézett ki a magyar szabadságharc.” Ez áll a mintegy 17 vádlottat bíróság elé állító Hufnágel István és társai elleni per ítéletének indoklásában, amellyel az 1956-os forradalom nagytétényi eseményeiért büntetett a kádári megtorló gépezet. Noha még az ítélet indoklása is önmagában jelentéktelennek és ártalmatlannak nevezte a vádban szereplő eseményeket, a kommunista hatalom azonban ezt az ügyet is arra akarta felhasználni, hogy mindenáron bizonyítsa '56 ellenforradalmi jellegét: demonstrálja a kapitalizmus visszaállításának kísérletét. Ennek megfelelően igyekeztek ebben a perben is felvonultatni a kádári megtorlás propagandisztikus célpontjainak egy-egy képviselőjét. Dr. Fáy Ferencre, a nagytétényi nemzetőrök parancsnokára a kádári megtorlás gépezetében a horthysta reakciós értelmiség és katonatiszt szerepét osztották.

Fáy Ferenc 1908-ban született Szegeden. A gimnáziumot a ma Szlovákia területén található Ipolyságban végezte el, majd Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori címet. Fővárosi fogalmazóként dolgozott, 1931–32-ben önkéntes katonai szolgálatot adott, a második világháború alatt főhadnaggyá léptették elő. A háború után az igazoló bizottság az állását és a rangját is meghagyta, ennek ellenére 1950-ben nyugdíjazták, 1956-ban pedig ügykezelési munkaköréből is elbocsájtották. A forradalom kitörésekor kocsikísérőként dolgozott. Nős volt, két gyermek édesapja.

A forradalmi eseményekbe 1956. október 26-án kapcsolódott be, amikor a Nagytétényi Nemzeti Bizottság megbízta a nemzetőrség megszervezésével. A környéken állomásozó honvédek mellett járőrszolgálatot láttak el, október 29-től a helyi rendőrséggel közösen felügyelték a rendet, majd november 1-től a lőszerraktárat is őrizték. A helyi nemzetőrség vezetőjeként parancsot adott a Rákosi diktatúra kegyetlenségeit megtestesítő ÁVH-s tisztek előállítására és kihallgatására, de ahogy a tárgyalás során ügyvédje is hangsúlyozta, mindvégig a rend és a törvényesség betartására, valamint az önbíráskodás elkerülésére törekedett. Az ÁVH-sokat végül elengedték.

November 4-én, a második szovjet katonai intervenciót követően Fáy a laktanyában őrizetlenül maradt lőszereket a rendőrség épületébe szállíttatta, amit később a bíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopásnak minősített. A megtorló hatóságok dr. Fáy Ferenc esetében is igyekeztek a forradalmi tetteket köztörvényes bűncselekményként beállítani. A szovjet támadást követően Fáy parancsot adott barikádok építésére, de a szovjet csapatok óriási túlerejével szemben a nemzetőrök végül nem vették fel a harcot.

Fáy Ferencet 1957. február 17-én tartóztatták le. Szeptember 5-én az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság Zalai Miklós vezette népbírósági tanácsa életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte szervezkedés vezetése és egyéb vádak alapján. Ezt másodfokú ítéletében a Legfelsőbb Bíróság Cieslár Viktor vezette népbírósági tanácsa halálbüntetésre súlyosbította 1958. március 13-án. Fáy védője a „szocialista humanizmus jegyében” kért kegyelmet, hivatkozva többek között védence szerepének jelentéktelenségére. Fáy Ferenc azonban kijelentette: „Csupán családomra tekintettel kérek kegyelmet, a magam részére nem kívánok kegyelemért folyamodni.” Másnap kivégezték.

Forrás, felhasznált szakirodalom:

Hufnágel István és társai. BFL XXV. 4. a 2999/57

1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.

Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Zinner Tibor: Utak és tévutak a XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után. In A Kúria és elnökei III. A kötetet szerkesztette Bódiné dr. Beliznai Kinga. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015.

Zalai Miklós pályája

Idézetek

„(...) önként elvállalta az ellenforradalmi célokat megvalósító nemzeti bizottság mellett a nemzetőrség parancsnoki tisztét és annak megszervezését, utasítást adott (...) hogy az előző napon elfogott és letartóztatott Stollár László államvédelmi főhadnagy lakásából, annak tulajdonában lévő két pár csizmáját, akár fegyveres erőszak alkalmazásával is, vegyék el annak hozzátartozóitól és szállítsák be a nemzetőrségbe.”

(Részlet az ítélet indoklásából: BFL XXV. 4. a 2999/57)

 „(...) vádlott magatartása országos viszonylatban nem kiemelkedő jelentőségű, – és ezen túlmenően, lefolyását tekintve teljes egészében sem tartalmazta az erőszakosságnak és az önkényességnek azokat a feltűnő jegyeit, amelyeket számos más, hasonló helyi megmozdulást jellemeztek.”

(Részlet az ügyvéd fellebbezéséből az első fokú ítélet után: BFL XXV. 4. a 2999/57)

A Népszabadság hírei a kivégzése napján

1958.03.14., péntek

Marxizmus és humanizmus (Marx Károly halálának 73. évfordulójára)

„(...) A vallást, mint a nép illuzórikus boldogságát megszüntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni. (...)”

Kántor Zsuzsa: Páter utca

„(...) Ki és mikor fogja vállalni, hogy feldolgozza 1956 októberének teljes történetét, nem tudjuk. Kántor Zsuzsa elsőként írta meg ennek az időszaknak a kisregényét. (...) egy 18 éves fiú szemén át nézve más 18 éveseket bemutatva érteti meg az olvasóval, milyen hatással voltak az ellenforradalom eseményei a fogékony lelkű és ideálokkal teli fiatalokra, akik a márciusi ifjak utódainak álmodták magukat, pedig csak „Békaszáj”-nak és társainak szennyes hadjáratában voltak a martalék, a pusztulásra szánt előhad. (...)”

Március 15-i ünnepségek az iskolákban

„Ma országszerte március 15-i ünnepélyeket rendeznek az iskolákban a tanítás befejezése után. Az általános iskolákban (...) déli 12 órakor, délután 4 órakor, a középiskolákban pedig déli 12 órakor tartanak ünnepséget.”