Az ápoló azt mondja: "nem vagyok alkalmas vezetőnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük."

Nincs munkája, már a felvételi beszélgetéseken jelzik neki, hogy nem értenek egyet vele, és aztán nem hívják többet. Társai elmaradtak tőle, ahogy az egészségügyi dolgozók sem állnak mögötte.

Állandósuló konfliktusai miatt öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. Most nincs más vágya, mint hogy dolgozzon, de csak mint segédápoló.

"Legkisebbként. Soha a korruptakkal közösséget nem vállalok."

Sándor Mária szerint mindenkit csak a saját pecsenyéjének sütögetése érdekelt. Hogy bejussanak a Parlamentbe, a fazékhoz, és ezért mindent megtesznek. 

"Ez nem az én világom. Már csak a forradalomban hiszek."