Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Kováts József

Portré

Szegeden 1958 őszén elterjedt az a hír, hogy kivégzése előtt utolsó kívánságként Kováts József szőlőt és lágy kenyeret kért a börtönben. Szimbolikus tett volt ez a szegedi forradalmi események szimbolikus alakjától, a város egyetlen forradalmárától, akit a kádári megtorlás során halálra ítéltek, s akinek földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.

Kováts József Békéscsabán született 1926-ban, édesapja rendőrtiszt volt. Érettségi után rögtön behívták katonának, a második világháború végén Németország területén hadifogságba esett, 1946-ban tért haza. A szegedi orvosi egyetem elsőéves hallgatója volt, amikor 1947-ben egy, a Magyar Szabadságpárt délvidéki szervezetének tagjai ellen folytatott népbírósági perben négy év börtönre ítélték, mert részt vett az addig kötelező iskolai hit- és erkölcsoktatás fakultatívvá tételének javaslata elleni diáktüntetésen.

„Ha így marad a társadalmi rendszer – mit alapjába véve nem hiszek –, én alkalmatlan és felesleges ember leszek.” - írta egyik levelében.

A börtönévek egyetemi álmait is szertefoszlották, szabadulását követően traktoros, majd könyvelő lett, de a közéletből, az egyetemi ifjúság életéből továbbra sem maradt ki. 1956-ban például állandó vendég volt a József Attila Kör vitáin, rendezvényein, s szenvedélyes hangon fogalmazta meg a rendszerrel szembeni kritikáját.

„Jóska egy zseni volt, szuggesztív hatással volt a környezetére. Mint sok hasonló személyiség, ő is kissé egzaltált volt, igazi forradalmi személyiség” -így emlékezett rá húga, Erzsébet.

Szegeden 1956. október 25-én kezdődtek meg a tüntetések, amelyekhez azonnal csatlakozott. Másnap egyike volt azoknak, akik igyekeztek elterelni a tömeget a Széchenyi térről, miután a város katonai parancsnoka kijelentette, hogy ha a tüntetők behatolnak oda, lövetni fog. Ez csupán ideig-óráig sikerült. A városháza irányába indult tömeget a Takaréktár utcában a katonaság először könnygázzal igyekezett feloszlatni, majd eldördült egy levegőbe leadott sortűz. A gellert kapott lövedékektől egy fiatal kendergyári munkás életét vesztette, és többen, köztük Kováts József is, megsebesültek.

Október 29-én a Perbíró József vezette Forradalmi Nemzeti Bizottság tagja lett, megszervezte a nemzetőrséget. Az ÁVH-sok elleni esetleges leszámolásokat szerette volna elkerülni, ezért kezdeményezte őrizetbe vételüket. November 3-án a börtönben Mogyorósi István rendőrkapitány az ÁVH-sokat őrző nemzetőröket lefegyverezte, máig fennmaradt jelentésében pedig arról tett említést, hogy merényletet tervezett Kováts ellen, ha ellenállni vagy szökni próbált volna.

A szovjet intervenció hírére a forradalmi bizottság az ellenállás élére állt. Abban, hogy a városban különösebb összecsapás nem történt – a realitásokat felmérő Perbíró József mellett – Kovátsnak is nagy szerep jutott, aki szorgalmazta a fegyverek begyűjtését. A bizottság hiába kezdeményezett kapcsolatot a Kádár János vezette kormánnyal, és ismerte el azt, mégis letartóztatták tagjait. A Perbíró József és társai perben első fokon eljáró Szegedi Megyei Bíróság Pozsgai István vezette tanácsa 1958. február 13-án szervezkedés vádjával halálra ítélte Kovács Józsefet, amit a Legfelsőbb Bíróság Cieslár Viktor elnökölte Népbírósági Tanácsa másodfokon helyben hagyott. Az ítéletet 1958. október 6-án, az aradi vértanúk napján hajtották végre.

Kováts József édesapja, akit mondvacsinált ürüggyel szintén elítéltek, a Márianosztrai fegyházban egy börtönséta alkalmával tudta meg a rabtársaitól, hogy a fiát kivégezték. Földi maradványai a mai napig nem kerültek elő.

Idézetek

„Jóska egy zseni volt, szuggesztív hatással volt a környezetére. Mint sok hasonló személyiség, ő is kissé egzaltált volt, igazi forradalmi személyiség. Jól írt, prózát is, verset is, de sajnos egyetlen írása sem maradt fenn”.

„Nem látogathattuk meg, de az egyik tárgyalására elmentem. Ahogy rám nézett, a tekintetéből azt olvastam ki, hogy nem szeretné, hogy ott legyek, és lássam azt az egészet. Ezért több tárgyalásra nem mentem el”. - mesélte az atv.hu-nak a szegedi mártír húga, Kováts Erzsébet.

„Furcsa időkben, furcsán éltem. Elrohanhattak volna mellettem a nagy események, de engem valami űzött-hajtott részt venni bennük és, ha kis szerepekben is, de teljes lélekkel játszottam őket végig... Sokáig éreztem valami misztikus hivatástudatot magamban.” – írta a „Kedvesnek” 1952 novemberében Csorvásról Kováts József.

„Ha így marad a társadalmi rendszer – mit alapjába véve nem hiszek –, én alkalmatlan és felesleges ember leszek. Nemcsak az állatfajták halhatnak ki, amikor alkalmatlanná válik körülöttük az életlehetőség, hanem emberfajták is...” – panaszkodott levelében '52 telén Kováts József.