„A tüdőtranszplantáció rizikója és komplikáltsága sokszorosa a veseátültetésnek, az a hab a tortán. Ennek a dolognak nem az adta a szépségét, hogy ilyen műtét történt nálunk, hanem az, hogy egy induló projekt a tanulóidejében rendkívül hamar eljutott az inaskorból a mesterbe, már komplikáltabb műtétre is vállalkozhattunk. A projektirányító professzor döntött így, mert látta, hogy az onkológiai intézet csapata felnőtt a feladathoz” - hangsúlyozta Elek Jenő.
Az osztályvezető orvos úgy fogalmazott, ez olyan, mint az egyet fizet, kettőt kap akció. Nem az a nagyon nagy dolog, hogy egyszerre végzik a két transzplantációt, hanem az, hogy ugyanabból a donorból kerülnek a szervek a páciensbe, ami az immunológiai problémákat jelentősen csökkenti.
„Plusz kockázatot a közvetlen posztoperatív időszak jelent, olyankor bizonyos értelemben ellentétes szempontok szerint is törődnünk kell a beteggel. A tüdő megszorított, a vesére pedig forszírozott folyadékterápiával lehet vigyázni. E kettő között kell egyensúlyozni. Ez volt az izgalma a műtét utáni néhány hétnek. A középkorú férfi már az otthonában van és köszöni szépen, jól érzi magát” - tette hozzá Elek Jenő.
A továbblépés kihívásáról az Országos Onkológiai Intézet Aneszteziológiai és Intenzívterápiás Osztályának vezetője azt mondta, hogy szeretnék, hogy ugyanígy menjen tovább a projekt.
„Közeledünk ahhoz, hogy rutintevékenység legyen, de ez nem azt jelenti, hogy nem izgalommal megyünk a műtőben minden betegnél” - jelezte Elek Jenő.