Tisztújító kongresszust tart a Magyar Szocialista Párt. Az InfoRádió szerkesztősége rendhagyó interjút kért a négy elnökjelölttől, a meghívást Tóbiás József jelenlegi elnök kivételével valamennyien elfogadták. Mindenkitől ugyanazt kérdeztük, hogy a különbségeket a válaszaik mutassák meg.

Az alábbiakban elolvashatják a Molnár Gyulával készült teljes beszélgetés szerkesztett szövegét.

Mi a mai MSZP három legfontosabb értéke, amit mindenképpen megtart, ha elnök lesz?

Szerintem az első és legfontosabb állítás az, hogy ha három elnökjelölt indul, valami változásra mindenképp szükség van. Amit mindenképp értéknek tekintek, az a meglévő hálózatom. Ma az ellenzéki pártok közül ez az a politikai erő, amelyik a kistelepüléseken keresztül a nagyvárosokig mindenhol létezik.

A második, maga a baloldali érték. Szerintem ha az embereket tisztességesen megkérdezzük az életük apró kérdéseiről, valójában inkább baloldaliak, mint jobboldaliak, csak most valamiért ez a szó ciki lett vagy nem annyira vállalható.

A harmadik pedig, amit most talán néha kevésbé látunk, hogy képesek vagyunk összefogásra, amikor kívül nagy a baj. Néha ezt nem mutattuk annyira, de szerintem ez egy valóságos és létező érték, amit én szeretnék megemelni.

Mi a három legfontosabb hiba, amit mindenképpen kijavítana, ha elnök lesz?

Az, hogy végigjártam a pártszervezetet, nekem azért volt különlegesen izgalmas élmény, mert én tulajdonképpen az elmúlt három-négy évben önkéntes száműzetésbe vonultam. Azt mondtam, hogy addig, amíg nem zárulnak le az ügyek, nem akarom a pártomat ezzel terhelni, tehát egy picit nekem is most új volt az, amit láttam.

Egyértelműen azt tudom mondani, hogy a legfontosabb kritika a kommunikáció. Nagyon sokan sokféle dolgot mondunk. Szerintem nagyon sokszor jó mondatokat mondunk, de valamiért a XXI. század technikáit nem tudjuk úgy megtalálni, hogy azok eljussanak azokhoz, akik legalábbis fogékonyak lennének arra, amit mondani szeretnénk.

Ebből következik, és az én programomban szerepel is, hogy sokkal egységesebb felületet kell mutatnia a szocialista pártnak a következő időszakban. Ennek számtalan elágazása van az én fejemben.

Attól kezdődően, hogy ha valaki meglát egy szocialista politikust a képi világában, a nyilatkozat hátterétől kezdődően, a pártirodákon, a kiadványokon, a Facebook-oldalon és a honlapon át – nagyon egységesnek kell lennie annak a felületnek, amit a szocialista párt fel tud mutatni. Világosnak, sokkal szellősebbnek, modernebbnek kell lennie.

Félre kell tudnunk tennünk a belső vitáinkat. Ezt most néhány ügy kapcsán szerintem kimutattuk a külvilág felé. Miközben voltak sikereink, amikor képesek voltunk arra, hogy összefogjunk. Képesek voltunk arra, hogy azt az egyszerű alapelvet magunkévá tegyük, hogy az ellenfél kívül van, és bármiféle vitám van belül valakivel politikai értelemben, máshova teszem a hangsúlyokat. Másképp pozicionálnám a pártot, hiszen ő mégiscsak az én barátom, az én párttársam. Néha ezt az utóbbi időben szerintem picit elfelejtettük.

Kit látna szívesen a csapatában elnökként? Választmányi elnök, alelnök, frakcióvezető?

Ez a legkényesebb kérdés a mi pártunkban. Amikor én belevágtam ebbe az elnökjelöltségbe, akkor az újság azt írta, hogy Molnár Gyula gondolkozik, dilemmázik. Azt hiszem, ezt a kifejezést használták, és most őszintén mondom, hogy ez igaz is.

A dilemmám egyik alapvető oka az volt, hogy ha a funkcióban lévő elnök indulni akar, aki nem követett el hibákat, tette a dolgát, stabilizálta a pártot több értelemben, akkor mindig a kihívók mit akarnak?

Nincs ma technika. Szerintem Magyarországon a politikai pártokban általában, de a szocialista pártban biztosan nincs arra technika, hogyan, miképpen kezeljük ezt a helyzetet.

Kínosan vigyáztam arra az elmúlt időszakban, különösen, amíg a jelölti szakasz tartott, hogy semmiképpen se beszéljek arról, hogy A jó, B pedig nem jó. Sőt ha egyben végighallgatják a négy jelöltet a hallgatók, akkor látják, hogy én voltam az, aki mindig igyekeztem középen maradni. Beszélek a változásról, de közben elismerem azt, hogy voltak az elmúlt időszakban értékek.

Még egy dolog megjelent: hogy én visszahoznám az öregeket. Sőt, olvastam, hogy én vagyok a múlt Hiller Istvánnal, amit tulajdonképpen viszonylag vicces gondolatnak tartok, de induljunk ki ebből a helyzetből. Ebben a metszetben valakinek úgy látszik, hogy én a múltat képviselem.

Én hitelesen tudom azt mondani ebben a pártban, hogy nem generációváltásra van szükség, hanem azt a korfát, amit megjelenítünk a szavazóbázisunkban és a politikai személyiségeinkben is, érvényesíteni tudjuk.

Tehát nem kell túlfiatalítani, sem visszahozni az öregeket. Ebből a szempontból én nagyon szeretném, ha mind generációs, mind regionális értelemben olyan alelnökök, elnökhelyettesek lennének, akik ma körülbelül bemutatják azt, hogy ez a párt mit tud és mit jelenít meg.

Tehát legyen kelet-magyar, nyugat-magyar, legyen valamilyen módon közép-magyarországi. Nagyon szeretném, ha Újhelyi István, aki európai parlamenti képviselő, komolyabb szerepet vállalna az országos elnökségben. nagyon szeretném, ha a vezetésben több nő lenne. Ami pedig a választmány dolgát illeti, én a három nyitás politikáját hirdettem meg. Ebben különbözök a többi jelölttől, és ebben nagyon fontos az értelmiség felé való nyitás.

Ebből a szempontból nagyon fontos vagy más típusú szerepet szánnék a választmánynak, tehát ha nekem választanom kell a két kiváló jelölt közül, akkor azért teszem a voksomat Hiller Istvánra, mert azt gondolom, hogy az, amit megcsináltak a Professzorok Batthyány körével, azt meg kell tudnunk csinálni, és erre Hiller Istvánt kiváló és alkalmas embernek tartom.

Viszont azonnal hozzáteszem, hogy ez nem jelenti azt, hogy Botka Lászlóra ne lenne szükség ebben a helyzetben. Sőt én is ahhoz a körhöz csatlakozom, aki azt mondja, hogy 2018-ban neki valamilyen komolyabb szerepet kell vállalnia.

Mi lehet az, mint a miniszterelnök-jelölt? Kizárásos alapon.

Ha képesek vagyunk tartósan a második legerősebb párt lenni Magyarországon, ha képesek vagyunk tartósan a Jobbik előtt lenni, és mondjuk, kettessel kezdődik a támogatottságunk a teljes magyar lakosságban, akkor szabad és érdemes beszélni arról, amit most kérdezett. Addig viszont lehet olyan formula, amikor azt mondjuk, hogy a kormányzásra való felkészülésnek vannak személyi és vannak politikai-technikai mozzanatai. Erről is szívesen tudok bővebben beszélni.

Frakcióvezető ki volna a legjobb ön szerint?

Ezt már mondtam, aztán nagyon sokan kritizáltak emiatt. Mert bizonyos szempontból néhányan barátságtalan lépésnek élték meg, és volt, aki úgy gondolta, hogy én meg akarok valakit menteni.

Nem változott az álláspontom, merthogy nem vagyok parlamenti képviselő és nem is leszek, ebben a ciklusban semmiképpen sem. A politika centrumát át kell helyezni a Parlamentből az utca felé, és ez nem forradalmi lépést jelent, hanem sokkal inkább tartalmi, technológiai kérdést.

Ebből a szempontból a frakciónak van vezetője, aki jelenleg a pártelnök, és én örülnék annak, ha ezt a munkát folytatná. Addig, amíg ő ebben nem mond mást, világosan, egyértelműen és nyilvánosan, addig én nem változtatok ezen az álláspontomon.

Megtartaná-e a Programtanácsot?

Szerintem most az a politikai időszak következik el, amikor lényegesen kevesebb gőzt kell a motorra és sokkal több gőzt kell a sípokra helyeznünk.

Ez számomra azt jelenti, hogy kettő esztendő maradt, és a 2018, az nekem nem egy a választások közül, szerintem ez a választás, mert más Magyarország lesz utána.

Nem egymás belső győzködése és belső folyamatok generálása a most következő időszakban a feladat. Egy nagyon gyors szervezeti stabilizációra van szükség.

Sokkal inkább azt gondolom, hogy kifelé szóló szervezeti lépéseket kell tennünk. Tehát ebből a szempontból azt gondolom, hogy én, ha lehet választani, inkább vagyok árnyékkormány-párti – bár a szó maga Magyarországon nem értelmezhető – mint belső programtanácspárti.

Mindazt az energiát, amit adott esetben egy belső programtanácsra fordítanánk, arra kellene fordítani, hogy bemutassuk minden egyes percben, hogy a kormány, az Alkotmánybíróság, a Médiatanács vagy a választási iroda hogyan hágja át a jogállam kereteit nap mint nap.

Hogyan alakítaná át a párton belüli generációs és érdekviszonyokat?

Nagyon sokan mondják, hogy nincsenek fiatalok a pártban. Általában egyébként a fiatalok nincsenek a politikában, és azt is pontosan értem, hogy a fiatalok sokkal inkább a radikális megoldások felé húznak.

Én azt mondom, hogy minden egyes közép- vagy kispárt szívesen cserélne a mi szavazóbázisunkkal, mert stabil, kiszámítható, véleményét nem változtató és a szavazásra eljáró bázisunk van.

Tehát miközben olvasom, hogy a 18-25 éves korosztályban mindössze 3% az MSZP támogatása, értelemszerűen a 60 fölötti korosztályban nagyságrendekkel több.

Én nem csinálnék hirtelen kanyarokat, ami a politikai felületet illeti, a politikai arcélén és a politikai karakterén semmiképpen sem változtatnék.

A 2018-as szavazóbázist meg kell őrizni. De nyilvánvalóan az építkezésnek vannak távlati gondolatai is, és az alapokat most kell lerakni. Egyértelműen azt gondolom, hogy politikai értelemben sokkal szellősebb, sokkal fiatalosabb, sokkal modernebb pártot kell csinálnunk. Helyzetbe kell hoznunk olyan embereket, akik ma is ott vannak az elnökségben.

Én az utóbbi egy évben mint önkormányzati ember beültem az országos elnökségbe, és kiváló arcokat láttam. Ott van Beke Karcsi, Márton Roland, Fehérvári elnök vagy Bárány Balázs, kifejezetten érdekes, izgalmas, jó személyiségek, akik viszont valamiért nem annyira látszódnak a politikában.

Őket mindenképpen helyzetbe hoznám. Én ifjúsági vezetőből lettem politikus, nagy tanítómesterem Kiss Péter, aki sajnos már nem lehet közöttünk, és azt gondolom, picit más lenne most a politika, ha Kiss Péter köztünk lenne. Ezért szeretném, ha a mi társult ifjúsági szervezetünk ebből a szempontból összekapná magát és valóban előszobája tudna lenni a politikának.

Itt viszont tudomásul kell venni, hogy egy nagy rész buli és közösségi élmények, és egy kis rész politika. A közösségi élményekből velünk maradó emberekből lesz a politika. Tehát kell ebben az ügyben további lépéseket is tenni.

Ami a párton belüli dolgokat illeti – nem tudom mennyire emlékeznek még a hallgatók arra, hogy én voltam 2000 környékén, aki belecsúsztam abba a csapdába, hogy valamifajta generációváltást szorgalmaztam akkor a párt fiatal alelnökeként.

Ma már úgy gondolom, hogy hibáztam, valamit túl korán és nem helyesen tettem vagy mondtam meg, mondtam ki. De nem látom tragédiának. Kifejezetten sok fiatal van ebben a pártban, nagyon masszív és erős középgeneráció, magamat is ide sorolom, és olyan tapasztalt öregek, akik támogatnak.

Meg szokták tőlem kérdezni, igaz-e, hogy támogat Lendvai Ildikó? Igen, és büszke vagyok rá. Lendvai Ildikó nagyon fontos szereplője a magyar közéletnek. A szocialista párt elnöke, frakcióvezetője volt, és igen büszke vagyok arra, hogy ő vagy akár Kovács László azt mondja, örülne annak, ha én lennék a szocialista párt elnöke.

Ami a belső dolgokat illeti, hogy Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc új kultúrát hozott Magyarországon: a vezérelvű politizálást. Mind a kormányzásban, mind pedig a párpolitikában egyértelműen azt várja mindenki, hogy legyen egy világos, erős igazodási pont mindenki számára, merthogy a vezető az nyilván bölcs, pontosan ismeri a megoldást, és majd mi megyünk utána.

Az utóbbi években a szocialista pártban ilyen típusú ember nem volt. Nem volt, akihez mindenki tudott volna igazodni, ezért tűnt úgy néha és ezért lehetett a sajtóban néha arról olvasni, hogy belső villongások vannak. Én nem tudom ezt a szerepet betölteni, de olyan csapatjátékos vagyok, akivel lehet döntéseket hozni. Ha utána valaki úgy érzi, hogy ebből kilóg, és ezt a kilógását a külvilággal akarja hitelesíteni, az nem elfogadható.

De platformoknak, tömörüléseknek hihetetlen kultúrája van a szocialista párton belül.

Horn Gyula idejében ezt jól csináltuk, ez tulajdonképpen érték, mert többfelé tud nyitni. Ma talán pont az a legnagyobb baja a politikának, a politikai pártoknak, hogy rajongói táborokra oszlanak, és kevésbé értékalapú választásokra. Nincs átjárás a különböző rajongói táborok között. Nem is lehet velük harcolni.

Tehát ezeket a tömörüléseket, platformokat megpróbálnám úgy bemutatni, hogy értékesek. Szerintem nem ezzel volt baj, hanem akkor, amikor valaki kimaradt valamiből, és úgy érezte, hogy kívülről még erőt tud felmutatni. Ezeket kell mindenképpen megszüntetni.

Mondok egy taktikai dolgot, amit talán nem szoktak pártvezetők elmondani, de én most mégis elmondom. Mindig az az izgalmasabb egy politikai párt életében, amikor a tisztújítás félidőben van és a második ciklus jön össze. Ez a ciklus ráadásul nemcsak 2018-ig fog tartani, hanem előkészíti 2019-et, ami az európai és az önkormányzati választás. Most dől el, hogy ki indul a 106 egyéni körzetben. Most dőlnek el azok a kérdések, hogy a listán ki, hol van, hogy ki lesz a polgármesterjelölt és ki lesz európai képviselő.

Ennek nagyon komoly nevelő célzata van, és ezt nagyon világossá is szeretném tenni mind a belső fórumokon, mind pedig, ha oda jutok, akkor nyilván az elnöki beszédben vagy az első elnöki intézkedésekben. Hogy nem diktatúra, de zártság, nem más vélemények elnyomása, hanem racionális, normális működés.

Ezt várják tőlünk az emberek. Ha nem látják, hogy egységes felületet mutatunk, ha nem látják, hogy világos, hogy mit gondolunk, mit képviselünk, akkor más messiást fognak maguknak keresni.

Ha valaki egy pillanatra úgy érzi a szocialista pártról, hogy feladta 2018-at, akkor el is fogja veszíteni a 2018-at. Tehát én nem fogok gondolkodni 2018 utáni ellenzéki stratégián, és csak 2018 stratégián vagyok hajlandó gondolkodni, mert az az a pillanat, amikor el fog dőlni, hogyan tovább.

Hogyan hozná vissza a párt mögé, mellé, közé az úgynevezett baloldali értelmiséget? Megpendítette már a Baloldali Professzorok Batthyány Körét.

Egy tisztítótűz végigsöpört a magyar értelmiségen és a társadalmon, és nagyon egyszerű és világos választási lehetőségek elé kell állítanunk az embereket. Akarja-e ön, hogy maradjon az, ami most volt az elmúlt hat-hét-nyolc évben? Akkor nincs más dolga, minthogy maradjon ott a szavazatával. Akarja-e, hogy az ország még kiszámíthatatlanabb, még radikálisabb, még Európa-ellenesebb legyen? Önnek is van pártja. De mindenki más, aki egy normális, nyugodt, békés országot akar, ahol az unokák visszajönnek és újra itt dolgoznak, ahol a közbeszerzések közbeszerzések, ahol a közszolgálati média, az közszolgálati média, ahol az Alkotmánybíróság az alkotmányt védi, az szavazzon ide.

Szerintem ez lesz a politika a következő két évben: a szavazzon ide definíciója szervezetileg, tartalmilag és személyeiben. Azt kérném az értelmiségtől ebben a helyzetben, hogy ne feltétel nélkül legyen lojális, mint ahogy egyébként, mondjuk, a jobboldalon néha látom, tehát elvtelenül, a saját elveit feladva is támogasson döntéseket, hanem mérlegeljen.

Döntse el azt, hogy valóban az a teljesítmény, hogy a feketét feketébbre festjük, hogy vitriolos tollal be tudjuk mutatni és ki tudjuk figurázni az egyébként néha valóban sutának tűnő botladozásokat. Vagy pedig mondjuk, hogy vissza kell terelnünk az országot egy másik sávba, és ehhez meg kell őket erősíteni.

Nem tudunk rendelni senkit, azzal kell megcsinálnunk, aki van. Együtt kell működnünk, és aki ebből a dologból kimarad, az először is lemarad, mint a régi reklám szerint. Másfelől egyértelműen azt támogatja, hogy ne legyen változás 2018-ban. A ne legyen változás pedig arról szól, hogy akkor mi azt üzenjük mindenkinek, hogy az utolsó oltsa le a villanyt, akár a pártban, akár pedig Magyarországon.

Úgy gondolja, hogy az értelmiséginek eléggé vonzó feladat, hogy ebben részt vegyen?

Most talán naivnak tűnök azzal is, amikor a civilekről beszélek meg a szakszervezetről, meg az értelmiségről. De körülbelül 40 napja jelentettem be, hogy indulok az elnökjelölti posztért, és ma azt látom, hogy lenne rá igény.

Valamiért mi az elmúlt pár évben túlságosan a saját párttechnológiai kérdéseinkkel foglalkoztunk. Elkövettük azt a klasszikus baloldali hibát, hogy amikor ellenzékben vagyunk, akkor pártot akarunk építeni és nem választást nyerni. Én azt látom, hogy lenne rá igény, ha meghallgatnák, lenne rá igény, ha nem mi magyaráznánk el az értelmiségnek, hogyan kell látni a világot, hanem meghallgatnánk őket, ha azt látnák, hogy azokat, amiket elmondanak, beépítjük a napi politikai lépéseinkbe.

Azt is látom, hogy az a fajta eufória, ami az elején volt, hogy majd a civilek váltják le ezt a kormányt, elmúlt. Ideig-óráig tudnak sztárokat kitermelni, akik aztán az első nagyobb koccanásnál láthatóan megijednek, visszahúzódnak, vagy valamilyen módon elvesztik az erejüket.

Bízom abban, hogy mindenki megértette, hogy az utcai politizálás azt jelenti, hogy a civilek tudnak témákat felemelni, társadalmi támogatottságot mellérendelni, de hatalomtechnikai eszközökkel mégiscsak a politikai pártok rendelkeznek. Ennek a kettőnek valamilyen módon való összerendezése is feladat. Ha a politika, a politikai pártok nyitottabbak lennének egy picit, a politikai vezetők a 23 órás elfoglaltságuk mellett rendszeresen leülnének egyeztetni ezzel a körrel, az szerintem nagyon sokat segítene.

Gyurcsány Ferenc és a DK szövetségese vagy ellenfele önnek?

Azzal váltottam ki a legnagyobb vihart, amikor bejelentettem az indulásomat, és azt mondtam, ami továbbra is szerintem jó képi megfejtése ennek a politikai helyzetnek, hogy a vasárnapi ebédhez legalább üljünk vissza. 2006-ban elkezdtünk veszekedni, 2010-ben szétbútoroztunk, 2018-ra próbáljunk meg odaülni az ebédhez, és kezdjünk el beszélgetni arról, hogy van-e bennünk legalább valami közös.

Nagyon érdekes, hogy ezt mindenki úgy fejtette meg, hogy én Gyurcsány régi barátjaként el akarom árulni az MSZP-t, és be akarom lökni a DK markaiba. Miközben senki nem vette azt észre, hogy az LMP-től az Együtt PM-ig mindenkiről beszéltem. Mennyivel izgalmasabb vita lenne – bár Schiffer lemondása után ez kicsit másképp hangzik - de azzal tulajdonképpen nem foglalkozott senki.

Meggyőződésem, hogy a politikában igenis létezik, hogy mit gondol a belső világunk és mit vár el tőlünk a külvilág. Dunaújváros egyik megfejtésének pont azt tartom, hogy egy mikrokörnyezetben biztosan büntetnek az emberek akkor, ha azt érzik, hogy valamiért nem tisztességes játszmák zajlottak.

Tehát én személy szerint nem látom annak alternatíváját, hogy valamilyen fajta együttműködés legyen. Nem használom az összefogás szót, mert az összefogás szót lejárattuk, lejáratták 2014-ben. Nem is szeretem, ha valaki azzal példálózik, mert az egy rossz – pontosabban jó példa arra, hogyan nem szabad valamit semmiképpen sem csinálni.

Ha visszatérünk a szavazzon ide politikai feladatához, akkor azt mondom, hogy kell alapelveket megfogalmaznunk és az alapelvek egyes vagy a nulladik pontja az, hogy le akarjuk váltani a jelenlegi kormányt.

A „le akarjuk váltani a jelenlegi kormányt” alá oda lehet tenni azt, hogy megállítani a szélsőjobb növekedését, újra európai politikát, nem támogatás alapú gazdaságpolitikát, hanem valódi gazdasági teljesítményeket, tehát számtalan dolgot csinálni. Jogállamot, értelemszerűen. Ha ebben az ügyben tárgyalunk, akkor nem az a kérdés, hogy valaki 85.900 Ft-os minimálbérben gondolkozik vagy 95.000 Ft-osban és ezen vitatkozik. Nem az a kérdés, hogy ki hány kiló és hány centi, hanem az, hogy ebben a célban meg tudunk-e egyezni, és akkor az egy olyan fajta együttműködés, ami egységesen fel tud lépni.

Persze pontosan tudom én is, hogy két nagyon fontos feltétele van: mivel MSZP elnökjelöltnek indulok, ezért azt gondolom, hogy ezt egy erős MSZP meg tudja csinálni. Egészen más egy történet, ha valaki három 15%-os párt és egészen más az, ha egy 20% fölötti párt tárgya, mert akkor bizonyos szempontból ajánlatok és lehetőségek vannak, amiben együtt kell működnünk.

A másik pedig egyértelmű, ezt én is tudom, nem vagyok naiv, ez a főszereplő kérdése. Egy főszereplő meg tudja határozni ezt a dolgot, de erről már beszéltünk, ezt most még korai lenne megnevezni.

Szóval nincs Gyurcsány-fóbiám, nem hiszem, hogy létezik olyan politikai helyzet Magyarországon, amikor - aki már volt miniszterelnök és ily módon lett vége a miniszterelnökségnek - újra miniszterelnök lehet. Ebben nem hiszek, én ezt neki is többször elmondtam, tehát ebből a szempontból ezt nem tekintem problémának.

Ami pedig azt a néhány tíz- vagy százezer rajongót illeti, aki egyértelműen úgy gondolja, hogy ő tudja megváltani a világot, azoknak tudomásul kell venni, hogy lehet szerepe, de nem meghatározó szerepe.

Régebben mondtam, most valamiért itt háttérbe szorult a mondanivalómban, hogy azt a hibát követjük el, hogy mindig az Orbán 2.0-át keressük. Mindig keresünk egy ugyanolyan agresszív, ugyanolyan kemény, ugyanolyan határozottnak tűnő embert, miközben szerintem nem ez a megoldás. Ha én háborút akarnék Magyarországon, akkor megint egy Orbán–Gyurcsány vitát akarnék, de nem akarom őket látni még egyszer együtt. Pont az a lényeg, hogy más típusú szereplő kell, egy sokkal békésebb Magyarország kell, és azt mondom, nekünk a tisztelet politikáját kell megvalósítani, ami az ellenfeleket is tiszteli, de nem megy bele olyan típusú politikai harcba, mint ami jelenleg van.