Iszmajlov 94 éves korában halt meg szülőhazájában, Dagesztánban, Haszavjurt városban. A háborúban először az ukrán fronton szolgált, s háromszor sebesült meg a fronton. Az egykori felderítőt egyebek között a Honvédő Háború érdemrend I. fokozatával, a Dicsőség érdemrend III. fokozatával, a Vörös Zászló, a Bátorságért, a Varsó Felszabadításáért érdemrenddel tüntették ki, és 1996-ban, 80 évesen nyerte el az Oroszország Hőse kitüntetést.

A közlemény szerint Iszmajlov 1945 tavaszán, a harcok utolsó napjainak egyikén két katonatársával, a kijevi Alekszej Kovaljovval és a minszki Leonyid Goricsevvel elsőként tűzte ki a Berlin feletti győzelmet jelképező szovjet zászlót a Reichstag épületére, s ezt az ünnepélyes pillanatot rögzítette Jevgenyij Haldej, a TASZSZ hírügynökség tudósítójának fotója.

A közlemény azonban mindehhez hozzátette: szovjet katonák azokban a napokban többször is kitűzték a szovjet zászlót a Reichstag épületére, már csak azért is, mert azt onnan többször lelőtték.

A zászló kitűzéséről, pontosabban az ezt ábrázoló fotókról számos változat van forgalomban. A legismertebb szerint Jegorov tizedes és Kantarija szakaszvezető 1945. május 2-án tűzte ki a szovjet zászlót a Reichstag kupolájára, miközben Berlinben még dúltak a harcok, s ezt örökítette meg Jevgenyij Haldej fényképe.

A későbbiekben afféle városi legendaként elterjedt, hogy a szovjet katona karjáról ki kellett retusálni a több karórát. Ma úgy tartják, hogy az ismert képhez valószínűleg napokkal későbbi, beállított felvételek adták a nyersanyagot, amelyet számos ponton retusáltak. Nem egészen világos, hogy a képen Jegorov vagy Iszmajlov látható-e.