Csak teszem a dolgomat, és természetesen nagyon jó érzés, hogy időnként kapok egy kitüntetést, de én eddig is, és ezután is csak a dolgomat teszem. Remélem, hogy elsősorban a zene miatt kapom ezt az elismerést, bár, megmondom őszintén, nem ismerem a kitüntetések, meg a díjak rendszerét, és azt, hogy ki, mikor, miért kapja. Egy kicsit most előtérbe kerültem az esélyegyenlőségi szerep miatt is, és azért, mert rengeteget koncerteztem. Nagyon örülök a kitüntetésnek, de a zene visz leginkább előre. Ami igazán nagy löket, az egy jó koncertélmény, vagy egy jól sikerült hajlítás. Az igazi történések mindig a zenében vannak számomra.

Mi viszi előre?

Alkatilag energikus, gyors ember vagyok, de nem kis kihívás ezen a pályán boldognak, kiegyensúlyozottnak, alkotónak és kreatívnak maradni. Teszek az energiáimért, amelyeket belül kell keresni. Én belülre figyelek, reggelente táncolok, jógázom, elmegyek futni, és - bár imádok énekelni, ez élet-halál kérdése nálam -, ki tudok lépni az éneklés ipari részéből. El tudok menni a tengerhez egy hétre kikapcsolt telefonnal, és énekelni holdvilágnál esténként. Az emberek szeretete és egy-egy kitüntetés is sokat ad. Nagyon jó a pozitív visszacsatolás.

Esélyegyenlőségi nagykövetként dolgozik az év eleje óta. Mennyire nehéz ez a feladat?

Nagyon. Meg is lepődtem, hogy miért én kapom ezt a lehetőséget, hiszen tele van az életem a zenéléssel, a koncertezéssel, a próbákkal és a stúdiómunkával, de gondoltam, hogy a tevékenységem önmagában is egy kis esélyegyenlőségi program, hiszen nagyon sokfajta zenét próbálok egységessé kovácsolni. Tagadhatatlanul vagy egy emberi szál, út is abban, amit a dalokban kifejezek, és valahol az esélyegyenlőségnek is ez a legfontosabb pontja: az ember nézzen szembe magával, ismerje meg önmagát és a saját esélyeit. Aztán majd jöhetnek a többiek, akik támogatják, de ezeknek a folyamatoknak először belül kell lezajlaniuk.