Az ellenzék kritikáját elsősorban a saját kampánya hiteltelenítette. Sokszorosan túllicitálta a kormányt ígéretekben. Hogyan lehetett volna elhinni nekik, hogy a költségvetés bajban van, ha azzal kampá-nyoltak, hogy sokkal többet lehet kiadni és kevesebbet bevenni. A választók nem hihették, hogy a veszély komoly, ha egyszer azt mondták nekik, hogy még tizennegyedik havi nyugdíjat is lehet majd fizetni, ha a gonosz szocialisták ezt nem akadályozzák meg.

Azt írta, hogy október 23-a a válság menetében fordulatot hozott. Miért?

Orbán Viktor október 2-án ultimátumot adott a szocialistáknak: vagy 72 órán belül menesztik Gyurcsányt, vagy a Fidesz mindennap tüntetni fog, amíg a kormányfő le nem mond. A "narancsos forradalom" azonban szűk három hét alatt kifulladt. A bizalmi szavazás nyilvánvalóvá tette, hogy a kormányt az utcáról nem lehet elsöpörni. A közvélemény mindinkább elfordul a folyamatos demonstrációktól, nyugalomra vágyik.

Abban, hogy az utca kiürül, azért lehet valami szerepe a kormánynak és a fővárosi önkormányzatnak is, annak, hogy műveleti területté nyilvánították a Kossuth teret, hogy a traktorokat kitiltották a városból hogy a tüntetésekhez nélkülözhetetlen kellékeket, a hangosítást, az emelvényépítést engedélykötelessé tették, és így a fővárosi kormánytöbbségtől tették függővé.

A fővárosi önkormányzat rendeletéről a lehető legrosszabb véleményem van. A demonstrációkat kísérő lacikonyhák, sörsátrak állítása valóban külön szabályozást kíván: ez nem része a gyülekezési jognak. A hangosítás azonban szerves része a gyűlésezésnek, nem köthető hatósági engedélyhez. Szerintem a traktorokat is mondvacsinált ürüggyel tiltották ki Budapestről. Ez nemcsak bűn volt, hiba is. Taktikai hiba: a traktoros demonstráció több kellemetlenséget okozna az ellenzéknek, mint a kormánynak. A Magoszt a közönség a Fideszhez köti, márpedig az emberek azt kívánják, hogy a felfordulásnak legyen vége. A Fideszt nem a fővárosi rendeletek vitték vissza az utcáról, hanem a "narancsos forradalom" kudarca. Bár nem adta fel Gyurcsány megbuktatásának tervét, új - intézményesebb - eszközökkel próbálkozik.

A patthelyzet föloldása, a párbeszéd fölvétele érdekében nyilván nemcsak az ellenzéknek, hanem a kormánykoalíciónak is sok mindent kellene tennie, illetve sok mindentől kellene tartózkodnia.

Nem látom tisztán, hogy a kormányfő mit akar. Talán azt gondolja, hogy jó neki ez az állóháború, mert egységbe rántja a pártjait. Ha azonban hosszabb távon gondolkodik, akkor minden erejével az állóháború feloldására kell törekednie. Erre két oka is van. Az egyik az, hogy elveszett hitelét még messze nem szerezte vissza. Amíg ez a krízis tart, ő az ország egyik fele számára notórius hazudozó lesz. Újjá kell építenie a reputációját, meg kell győznie a közvéleményt arról, hogy a hazardírozás és trükközés a múlté - hogy levonta a tanulságokat. Másodszor, az óhajtott reformok még rendes körülmények közt is nehezen valósulhatnának meg valamiféle ellenzéki türelem nélkül, és az elhúzódó állóháború a puszta gazdasági stabilitást is fenyegeti. Egyszóval, a kormányoldalnak szerintem arra kellene törekednie, hogy elősegítse a Fidesz visszavonulását a zsákutcából, ahol jelenleg vesztegel. Mindenekelőtt el kellene hagyni a hidegháborús retorikát, a hazaárulózást...

Amire az ellenzék rég rászokott, a kormányoldal meg csak most kezdte Orbán strasbourgi beszéde után.

Igen, most kezdte, de jó lenne, ha sürgősen abba is hagyná. Szakítani kellene azzal a gyakorlattal is, hogy az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli vitanapot nem szavazza meg, hogy az ellenzék által összehívott bizottsági ülés napirendjét elutasítja, majd kivonul az ülésteremből. Abba kellene hagyni a gyülekezési törvény elleni hangulatkeltést. Nyugodt körülmények közt érdemes lesz majd megvizsgálni, hogy miért nem tudták a hatóságok megfelelően alkalmazni a törvényt. A jogszabály kampányszerű módosítása azonban nem hozhat mást, mint a gyülekezési szabadság alkotmányellenes korlátozását. A Fidesz már 23-a estéjén, minden vizsgálat előtt prejudikálta, hogy a rendőrség a kormány utasítására rányomta a tüntetőket az ellenzéki párt rendezvényére, hogy aztán békés polgárokat verhessenek - ettől azonban a kormányoldal még nem teszi helyesen, ha a tárgyilagos vizsgálatnak elébe vágva prejudikálja, hogy az atrocitásokért a rendőri vezetést semmilyen felelősség nem terheli. Ez árt a köztársaság alkotmányos rendjének, és árt az ország politikai légkörének is. Az atrocitásoknak nagyon sok békés tüntető és járókelő esett áldozatul, és ha a kormány ezt nem hajlandó komolyan venni, akkor sokan lesznek, akik elhiszik a Fidesz vezetőinek, hogy a "kommunisták" igenis a diktatúrát, a rendőrállamot akarják visszahozni. Mire jó ez?

Ennyit arról, mit nem kellene tennie a kormánynak és a kormánykoalíciónak. És mit kellene?

Egy sor olyan lépést meg kellene tennie, melyekről már október 2-i cikkemben írtam: például meneszteni a pénzügyminisztert, átalakítani a kormány szerkezetét, helyreállítani a miniszteri felelősséget. Garanciákat kellene adnia, hogy a kormány a jövőben szigorúbb szabályokhoz igazodva fog működni, mint eddig: ezt szolgálná a miniszteri etikai kódex bevezetése. A látszatát is kerülnie kellene annak, hogy a területfejlesztésre szánt uniós pénzeket pártlojalitás alapján készül elosztani az önkormányzatok között. Lehet vitatkozni azon, hogy a rádió jogszerűen járt-e el, amikor az MSZP választmányi ülésén készült felvételt közreadta, de ez a vita nem terelheti el a figyelmet arról, hogy miről beszélt Lamperth Mónika. Akárhogyan is nézem, arról beszélt, hogy az uniós pénzek elosztásában a szocialistáknak meghatározó szavuk lesz. Ilyet nemcsak mondani életveszélyes, hanem gondolni is. Az önkormányzatok éppúgy a nép által választott testületek, mint a parlament, s az a kormány, amely tiszteletben tartja az önkormányzati választások eredményét, garanciákat ad arra, hogy az elosztást nem befolyásolhatják pártérdekek.

Továbbmegyek. Az uniós pénzek elosztásába - nemcsak az önkormányzatok terén, hanem minden területen - be kellene vonni a parlamenti ellenzéket. Nem tudok elgondolni ennél jobb biztosítékot arra, hogy ennek az irgalmatlan pénzmennyiségnek a felhasználása átlátható és pártatlan lesz. Ez a megoldás a tékozlásnak és korrupciónak is jó ellenszere volna. De azon túl érdekeltté is tenné az ellenzéket a kormánnyal való együttműködésben. Az ellenzék nem egy maroknyi politikai vezető, hanem emberek sokasága, akiknek a számára fontos volna, hogy ne legyenek kizárva az uniótól kapott eszközök fölötti rendelkezésből. Ez is egy lehetőség lenne arra, hogy a másik oldalon többen legyenek, akik érdekeltek a kormánnyal való együttélés lehetőségének keresésében, és kevesebben azok, akik mindent egy lapra, a kormány megbuktatására tesznek föl.

(A teljes interjút elolvashatják a Népszabadság honlapján!)