2000 és 2010 között a magyar fecskeállomány több mint 60 százalékkal csökkent. A folyamatot ugyan nem sikerült megfordítani, de legalább a tendencia nem folytatódott – mondta az InfoRádióban Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.

„Fecskeállományunk egy jelentősebb része kétszer is költ egy évben, és a legtöbb fecske mindig augusztusban van, amikor a második költés fiókái is kirepülnek. Ez a 60 százalékos állománycsökkenés azt jelenti, hogy 2010 óta minden augusztusban hiányzik az országból körülbelül 2 millió fecske” – magyarázta a szóvivő, majd leszögezte:

ez azért különösen fájdalmas számadat, mert egy fecske magyarországi tartózkodása során átlagosan 1 kilogramm rovart fogyaszt el, tehát 2 millió hiányzó fecskével 2000 tonna rovar „marad a nyakunkon”.

A nehézségek két globális és két hazai okra vezethetőek vissza. A nagyüzemi mezőgazdaság miatt eltűntek a természetes élőhelyek és a táplálékbázisok, de a klímaváltozás is iszonyatos pusztítást végzett a fecskék között – mondta Orbán Zoltán. A szakértő szerint 2014-2015 környékére ugyan megszűnt a lakott fecskefészkek tömeges leverése, ami hozzájárult ahhoz, hogy nem folytatódott az állomány összeomlása, ugyanis így az életben maradt fiókákkal tudták ellensúlyozni a madarak a veszteséget.

Van viszont egy olyan veszélyeztető tényező, ami – mondhatni – magyar sajátosság, ez pedig korszerűtlenül végzett szúnyoggyérítés – szögezte le a szóvivő. Mint mondta, léteznek biológiai módszerek, amikkel a szúnyoglárvákat lehet gyéríteni, Nyugat-Európa 98 százalékában már ezt alkalmazzák, ezzel szemben Magyarországon több mint 90 százalékban még mindig a kémiai megoldás, az idegméreggel való permetezés a bevett eljárás, mert olcsóbb és egyszerűbb. Kijelentette:

a közelmúltban még használatban lévő, szúnyoggyérítésre használt idegméreg esetében minden 1000 elpusztított rovarból csak 1 volt szúnyog.

Az összes többi beporzó rovar, ami többek között a fecskék táplálékállata is – tette hozzá Orbán Zoltán. Arról is beszélt, hogy a hazai legelő és háztáji állattartás összeomlása következtében eltűntek a jószágitatók, útszéli pocsolyák, amik segítették a fecskéket a fészeképítésben és tatarozásban.

A szakértő szerint például azzal tudjuk segíteni a fecskéknek az alapanyaggyűjtésben, hogy az olyan helyek közelében, ahol megáll a csapadékvíz, akár önkormányzati segítséggel ki lehet helyezni pár talicskányi zsíros, agyagos földet, amibe adott esetben apró szénatöreket is lehet keverni. Ha ezt a megbízottak bedolgozzák és akár be is locsolják, az nagyban segítheti a fecskeállomány természetes visszaerősödését.

Ilyen sárgyűjtőt a kertben is létesíthetünk, de ha nem szeretnénk tönkretenni a gyepet, alkalmazhatunk tálcás sárgyűjtőhelyet is – tette hozzá a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.

A cikk alapjául szolgáló interjút Kalapos Mihály készítette.