A győzelemért bármit? Kamala Harrist és Donald Trumpot sem kell félteni, ha pálfordulásról van szó

Az amerikai politika egyik örök érvényű bölcsessége, hogy az elnökjelöltek mérsékelni szokták programjukat az őszi választás előtt, azután, hogy a párton belüli előválasztáson jóval markánsabb álláspontokat fogalmaznak meg – valahogy mégis muszáj kitűnni az egymással nagyrészt egyetértő politikusok tömegéből. A jelöltek középre mozgása azzal az egyszerű okkal magyarázható, hogy az előválasztáson az inkább bal- vagy jobbra húzó szavazóbázisukat kell meggyőzniük, míg az általános választáson az ideológiai centrum és a pártfüggetlenek felé igyekeznek gesztusokat tenni az ott összeszedhető voksokért cserébe. Jóllehet a demokrata oldalon Kamala Harris nem az előválasztási győzelmének hála került fel a szavazólapra (hiszen azt a hivatalban lévő elnök, a jelöltségtől visszalépett Joe Biden nyerte), az alelnök így is számos kiigazítást tett a korábbi álláspontjait illetően. A republikánusok ezt fel is hánytorgatják neki nap mint nap, ám ettől függetlenül Donald Trumpot sem kell félteni ez ügyben, aki már-már hobbit űz abból, hogy egyik nap A-t, míg másik nap B-t mond.