Kevés dolog szentebb a britek számára, mint a külföldi nyaralás. A nyári hónapokban milliók indulnak el Spanyolország, Görögország vagy Törökország felé, a hónap végén pedig a friss bajnok Arsenal budapesti Bajnokok Ligája-döntője miatt kezdtek el vadászni a repülőjegyekre.

A kerozinhiány és a meredeken emelkedő üzemanyagárak azonban sokak nyári terveit írják át, ami tovább növelheti a megélhetési válság miatt a kormánnyal szemben tapasztalható ellenszenvet.

Keir Starmer miniszterelnök kabinetje ironikus módon Ukrajna egyik leghangosabb támogatója, amely az orosz csapatokra és hátországra súlyos csapásokat mérő Storm Shadow rakétákkal látta el Kijevet. Emellett, az utóbbi évek egymást váltó brit kormányai élen jártak a Moszkvát sújtó szankciós politikában. London most ennek ellenére lépte meg a szankciós könnyítést.

Az új szabályozása lehetővé teszi a dízel és repülőgép-üzemanyag importját olyan esetekben, amikor az eredetileg orosz nyersolajat harmadik országban dolgozták fel.

A döntést hivatalosan az iráni háború és a Hormuzi-szoros körüli feszültségek miatt kialakult energiapiaci zavarokkal magyarázzák.

Keir Starmer amiatt volt nyomás alatt, mert a kerozin ára néhány hónap alatt több mint megduplázódott, és a légicégek vezetői már globális hiánytól tartanak. A kabinet otthon jelentős népszerűségvesztéssel néz szembe a megélhetési költségek emelkedése és ennek következménye, a Munkáspártot sújtó vezetőválasztási dráma miatt is. A kormány így most azzal érvel: elsődleges feladata a brit családok és a gazdaság védelme.

Az ellenzék azonban képmutatással vádolja a kabinetet. Kemi Badenoch konzervatív vezető szerint

miközben a Munkáspárt elutasítja az egyre fogyó, de még hozzáférhető északi-tengeri brit olaj- és gázmezők fokozottabb kiaknázását, inkább „orosz üzemanyagot vásárol”.

A bírálatok nem csak jobbról érkeznek. A brit parlament külügyi bizottságának munkáspárti vezetője szerint a döntés csalódást okozhat Ukrajnában is.

A kormány ugyanakkor azt hangsúlyozza: az intézkedés korlátozott és ideiglenes jellegű, miközben Nagy-Britannia nem akar enyhíteni az Oroszországra nehezedő gazdasági nyomáson – aminek eredményeként szokatlanul nyílt bírálatok is elhangzanak a Kremllel szemben az orosz társadalmon belül.

A kérdés azonban egyre kényelmetlenebb London számára: meddig tartható fenn a kemény geopolitikai álláspont, ha közben a nyaralni induló vagy egyszerűen csak megélni próbáló britek pénztárcája egyre nehezebben viseli a mindennapi költségeket?