A közvélemény-kutatási adatok meglehetősen egyértelműek: Emmanuel Macron a május 7-én sorra kerülő elnökválasztások második fordulóján várhatóan a szavazatok legkevesebb 60 százalékának megszerzésével győz majd a szélsőjobboldali Marine Le Pen-nel szemben.

A legtöbb politikai elemző szerint a választás „előre lefutottnak” tekinthető.

Ennek legfőbb oka abban áll, hogy ismét felállt az immár harminc éve működő, úgynevezett republikánus front, ami azt jelenti: úgy a mérsékelt jobboldali, mint a szocialista politikusok, szakszervezetek és munkaadók gyakorlatilag egyöntetűen Macron melletti szavazásra buzdítják a választókat, megakadályozandó a szerintük „fasiszta veszélyt” jelentő Nemzeti Front elnökasszonyának győzelmét.

E felhívás ezúttal is működni fog, igaz, nem teljesen úgy, mint korábban.

Párizsban például diákok napok óta azért tüntetnek, mert nem kérnek sem Macron-ból, a „bankárból”, sem a szélsőjobból. Több jobb-, illetve baloldali gondolkodó és filozófus pedig nyíltan kijelentette: a republikánus front mára egyszerű manipulációval ér fel. A Nemzeti Front szerintük nem fasiszta párt, és a hisztériakeltés csak arra jó, hogy ily módon lehessen elkerülni a valódi vitákat.

Ezt a tényt a választók jelentős része is érzékeli, ami abban nyilvánul meg, hogy

május 7-én sokan várhatóan nem mennek el szavazni.

A felmérések szerint a távolmaradók aránya akár a 40 százalékot is elérheti, ami a leendő államfő legitimálását gyengíti majd.

Egyes szociológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy

a politikában újra megjelent az osztályharc jelensége,

igaz, más formában, mint a XIX.-XX. században. Szerintük Emmanuel Macron a globalizáció győzteseit képviseli, miközben Marine Le Pen az alsó társadalmi rétegeket, a társadalom perifériájára szorult, többnyire vidéken élő szegényeket szólítja meg.

Nem véletlen, hogy a Nemzeti Front politikusai arra számítanak, az első fordulóban a szavazatok 19,5 százalékát megszerző szélsőbaloldali Jean-Luc Melenchon híveinek egy része jelöltjükre fog voksolni. Ami nem mellékesen azt is jelzi, hogy egyre nehezebb a Nemzeti Frontot szélsőjobboldali pártnak nevezni.

Az első forduló egyik legfontosabb járulékos következményei közé tartozik, hogy a hagyományos rendszerpártok, baloldalon a szocialisták, jobboldalon a Republikánusok, a szétesés szélére kerültek. A legtöbb elemző úgy véli, a korábbi kettő helyett a politikai rendszer négyosztatúvá vált, ami nagyfokú politikai instabilitást eredményezhet.

Sokak szerint Emmanuel Macron egyik legnagyobb gondja a következő öt évben éppen egy stabil parlamenti többség hiánya lesz,

ami megnehezítheti, sőt akár ellehetetlenítheti kormányzását.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!