A 70-es évek derekán, amikor Belgiumból áttelepültem Németországba, a bejelentkezési ív egyik kérdésre arra vonatkozott, hogy milyen vallású vagyok. Miután Belgiumban a vallás szigorúan magánügynek számított, ezen kissé meglepődtem. Kérdésemre a tartózkodási engedélyt intéző tisztviselő elmondta, hogy a német alkotmány értelmében az adóhivatal automatikusan levonja mindenki fizetéséből az egyházi adót, amely Bajorországban és Baden-Württenbergben 8, a többi tartományban pedig 9 százaléka a havi bevétel után fizetendő adónak.

Utalt azonban arra is, hogy ha a kérdőíven nem jelölök meg egyetlen vallást sem, természetesen mentesülök az egyházi adótól. A törvény értelmében az így befolyó összeg teszi ki az egyházak bevételének közel 80 százalékát, és döntően hozzájárul intézményeik fenntartásához, valamint a hívek lelki gondozásának biztosításához.

Németországban a legtöbb hívővel a katolikus egyház rendelkezik, utána következnek a protestáns felekezetek, majd az iszlám, míg az izraelita hitközségek taglétszáma alig haladja meg a 100 ezret. Noha az egyházi adó már jó ideje a viták középpontjában áll, a legnagyobb katolikus egyházmegye, a Kölni érsekség számlájára még 2011-ben is több,mint 7OO millió euró futott be.

Tavaly pedig a legfelsőbb bíróság olyan döntést hozott, amelynek értelmében nincs lehetőség az egyházi adó megtagadására, ha valaki továbbra is tagja marad felekezetének. Más szóval, csak az egyházból történő hivatalos kilépés esetén mentesül valaki az egyházi adó levonásától.