David Jason, az első színész, akit humoros tévésorozatokban nyújtott életszerű alakításaiért ütött lovaggá a királynő, hírlapi interjú során panaszolta el, hogy a politikai korrektség nem egy esetben túl szigorú alkalmazása miatt elvész a tévé-humor sava-borsa. Immár közbelépnek a szerkesztők és a dramaturgok, ha a humorista az Angliában élő hinduk vagy fekete bőrűek jellegzetes akcentusát akarja utánozni, és még anyósvicceket is csak módjával szabad adagolni.

Éveken át milliók nevettek a Ronnie Barker - Ronnie Corbett humorista-páros remek tévésorozatain. Az egyik jelenet arról szólt, hogy két derék munkásember sörözik és beszélget a kocsmában, az egyik erősen dadog, és a másik soha nem bírja kivárni a mondat végét, hanem befejezi a beszélgetőpartnere mondatait, persze abszolút tévesen.

Ezt a kabarészámot egyesek politikailag inkorrektnek tartják, mert szerintük sérti a beszédhibások emberi méltóságát. Pedig amikor műsoron volt a jelenet, érintettek százai írtak levelet a két Ronnie-nak, hálásan azért, hogy felvetették, milyen irritáló egy dadogó számára, ha valaki türelmetlenül befejezi a mondataikat, méghozzá tévesen.

Amikor a politikai korrektség, mint társadalmi kötelezettség, először ért el Amerikából Angliába is, elsőnek a színes bőrű lakosság érzékenységét igyekeztek óvni minden téren. Egy túlzó könyvtáros eltávolította az afrikai és karibi származásúak által leginkább lakott londoni Brixton kerület közkönyvtárának polcairól a Hófehérke mesekönyvet.

Akkoriban javasolta egy újságíró szatirikus kommentárjában, hogy a "Hófehérke és a hét törpe" meséjét, a politikai korrektség szellemében, ezzel a megváltoztatott címmel kellene újranyomtatni: "Hózöldecske és a hét növekedésében korlátozott személy".