A francia jobboldal rendkívüli módon zokon vette, hogy a zöldek államfőjelöltje éppen a nemzet egységét és életerejét jelképező július 14-i ünnepségnek ment neki. A katonaság felvonulása Franciaország nemzeti ünnepének egyik leglátványosabb mozzanatát képezi, ráadásul az idei rendezvényt a külföldi műveletekben, egyebek mellett Afganisztánban elesett katonák emlékének ajánlották fel.

Bár a köztudatban az él, hogy ezen a napon a párizsi várbörtön, a Bastille bevételére emlékeznek, július 14-e ennél sokkal mélyebb szimbolikus jelentéssel bír. Az ünnepet csaknem száz évvel a francia forradalom után, 1880-ban hozta létre a harmadik köztársaság országgyűlése, és azzal alapvetően nem a nemzetet megosztó forradalom kitörésére, hanem a nemzeti egységet rövid időre megvalósító, úgynevezett Föderáció napjára emlékeztek. XVI. Lajos király ugyanis 1790. július 14-én tett esküt a nemzetre és arra, hogy megvédi az új alkotmányt.

De az ünnep létrehozásának fontos körülménye az is, hogy 1870-ben a poroszok legyőzték III. Napóleon csapatait Sedannál, és ezzel a franciák elveszítették Elzász és Lorraine tartományokat, amit nemzeti traumaként éltek meg. Tíz évvel az eseményeket követően a francia pollitikusok a nemzeti ünneppel és az azzal járó katonai felvonulással jelezték, hogy országuk talpra állt, a katonaságot pedig attól kezdve a nemzet és a köztársaság legfőbb védelmezőjeként ünnepelték. Július 14-e Franciaország első világháborús győzelmét követően érte el fénypontját és mai formáját, a katonai parádé ugyanis a győzelem felvonulásává alakult át.

Az 1943-ban Oslóban született Eva Joly, lánykori nevén Gro Eva Farseth tehát éppen a francia nemzeti büszkeséget leginkább jelképező ünnepet bírálta, amikor a katonai felvonulást idejétmúltnak nevezte. Sőt, azt is kijelentette, hogy mindez az észak-koreai katonai parádékra emlékezteti őt.

Mindezek után nem véletlen, hogy az egyik kormánypárti képviselő egyenesen úgy vélte, hogy ideje a politikusasszonynak visszatérnie Norvégiába, a finomabban nyilatkozók pedig megkérdőjelezték nemzeti elkötelezettségét. Eva Joly javaslatával amúgy a baloldali poltikusok sem értettek egyet, felháborítónak és kirekesztőnek tartják azonban a kormánypártiak megnyilatkozásait.

Az ügyből politikai elemzők és egyszerű állampolgárok mindenesetre azt a következtetést vonják le, hogy immár javában zajlik a jövő évi elnökválasztási kampány Franciaországban.