A segítő szolgálat a több mint 900 éves johannita rend része, közhasznú szervezetként működik Magyarországon, egyúttal egy nagy nemzetközi szervezetnek is a tagja, így a svéd johanniták révén ismerték meg a a Silviahemmet Alapítványt, amelyet a svéd királyné alapított 1996-ban. Az alapítvány fő célja a demencia kutatása és a gondozás fejlesztése, indíttatása pedig, hogy a svéd királyné édesanyja is ebben a betegségben szenvedett, és az uralkodói család rá kellett, hogy jöjjön, hogy még a nagyon fejlett svéd szociális ellátórendszer sincs igazán felkészülve erre a betegségre.
„Klinikákkal, egyetemekkel, kórházakkal összefogva vizsgálják, kutatják ezt a betegséget, és kialakítottak egy olyan személyközpontú gondoskodási filozófiát, ami bár nem egyedülálló a világon, mindenesetre nagyon jól kidolgozott és kontrollált módszer” – mondta el az InfoRádióban Porcsalmy László, a Johannita Segítő Szolgálat elnöke.
A filozófia négy alappilléren nyugszik:
- tünetkontroll
- családtámogatás
- kommunikáció
- csapatmunka
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a beteg számára próbálják elérni a lehető legmagasabb életminőséget, hanem ugyanezt a gondozóknak is, legyenek azok családtagok vagy profik – nővérek vagy családlátogatók.
„Jó gyakorlatokat tudunk átadni egész egyszerű dolgoktól kezdve. Kommunikáció: szembeállunk a beteggel, szemmagasságban vagyunk vele. Rövid, tömör mondatokat mondunk, nem cirkalmas körmondatokat fogalmazunk meg. Lehetőleg lássák a szánkat, hogy mit mondunk, és a testbeszéd is nagyon fontos, hogy az arckifejezésünkkel, a testbeszédünkkel is tudjuk segíteni az ő megértésüket. A demens betegeknek a különböző érzékelési folyamatai sérültek, tehát a hallás, a látás és egyáltalán az információ feldolgozása is. Ezért nagyon fontos, hogy velük nagyon konkrétan tudjunk kommunikálni” – hangsúlyozta.
Nagyon fontos például az étkezés, étkeztetés; sok esetben az ízlelését is elveszti a beteg, és ezért egyéb módszerekkel lehet fölkelteni az érdeklődését az étel iránt, kis színeket teszünk rá, mondjuk pirosat, azt szeretik, segíthet tehát a ketchup vagy a lekvár.
„A tálalás is nagyon fontos, és fontos, hogy az étkezés során ne vonjuk el a figyelmét egyéb dolgokkal, tehát a túldíszített asztal nem jó, a túlpakolt asztal sem. Általában egy nagyobb tányérra tegyünk kisebb adagot, és általában is igaz, hogy jobb, ha többször kevesebbet esznek, mint hogy egyszer megpróbáljuk jól megtömni őket” – magyarázta.
A szoba berendezése is fontos, a színlátással sokszor van baj, de könnyen segíthet a kontrasztos elrendezés, lássa a beteg, „hol az asztal széle”, vagy hogy milyen minták vannak a szőnyegen, nehogy gödörnek érzékelje.
„Amikor egy tarka szőnyegen bizonytalanul jár a beteg, az nem azért van feltétlenül, mert már járni sem tud rendesen, hanem mert kerülgeti ezeket az úgymond hepehupákat” – húzta alá.
A segítő lehetőséget hamarosan a honlapjukon és egyéb fórumon is megjelentetik, első körben e-mailes jelentkezéseket várnak a Johannita Segítő Szolgálathoz, ez alapján tudják szervezni a konzultációkat, de az evangélikus és református egyház gyülekezetein keresztül is el lehet érni a segítséget.
„Jó fogadókészség van, mert mindenütt tapasztalják, hogy ez egy komoly probléma, és ez is egy plusz segítség, amit lehet nyújtani a családtagoknak” – nyomatékosította Porcsalmy László.






