Egy új tanulmány alapján számos képzőművész, így Leonardo da Vinci és Piet Mondrian a képein megjelenített fákban tökéletesen lekövette az elágazások természetben megfigyelhető szabályait – írja a a The Independent beszámolója alapján a 24.hu. A szakértők szerint ez a rejtett matematika megmagyarázhatja, hogy egyes absztrakt festményeken miért fedezünk fel fát.

Mint olvasható, a természetben a fák rendkívül komplex, fraktálnak nevezett elágazási mintázatot mutatnak, a rendszerben hasonló struktúrák egyre kisebb léptékben ismétlődnek a törzstől egészen az ágak végéig. Jingyi Gao, a Madisoni Wisconsini Egyetem munkatársa és kollégái az érintett műalkotásokon szereplő ágak vastagságának skálázódását mérték fel, matematikai szabályokat vezetve le, illetve összevetve a biológiai és művészetbeli növényeket.

Leonardo da Vinci megfigyelte, hogy az ágak az elágazás során megőrzik vastagságukat, és egy alfa nevű paramétert használt az ágak átmérője közötti összefüggések meghatározására. A polihisztor állította, hogy ha egy ág vastagsága megegyezik a két kisebb leágazásának összesített vastagságával, akkor az alfa 2 lesz.

Da Vinci alkotásai mellett a kutatók különböző korú, a világ eltérő tájairól származó faábrázolásokat elemeztek. Megállapították, hogy az alfa értékei ezekben a műalkotásokban 1,5 és 2,8 között mozognak, hasonlóan a természetes fáknál mért értéktartományhoz.

Ugyan a fraktáldimenzió a fák és a műalkotások esetében jelentősen eltért, összességében a különböző kultúrák meglehetősen precízen ábrázolták a növényeket. Még egy olyan absztrakt festmény is, mint amilyen a Piet Mondrian-féle 1911-es, kubista Szürke fa, faként azonosítható a paraméter segítségével – olvasható.