Az ENSZ által tíz esztendeje évről évre elkészített World Happiness Report azt méri, hogy a különböző népességcsoportok hogyan ítélik meg az életükkel való általános elégedettségüket olyan tényezők alapján, mint a GDP, az egészség és a társadalmi támogatás.

A másik nagy tanulmányt az Ipsos állítja össze: a Global Happiness Report szintén a világ minden tájáról kérdez embereket arról, hogy mennyire boldogok a személyközi kapcsolataik, a gazdasági stabilitásuk és az egészségük terén – írja a Euronews.

Az ENSZ hatodik éve Finnországot tartja a világ legboldogabb országának: a skandináv államot Dánia, Izland, Izrael és Hollandia követte.

Az Ipsos szerint ugyanakkor a legboldogabb ország Kína, melyet Szaúd-Arábia, Hollandia, India és Brazília követ.

Összehasonlításképpen Kína a 64. legboldogabb ország az ENSZ tanulmánya szerint.

Mi okozhat ekkora különbséget? Bár a két felmérés nagyságrendileg ugyanannyi embernek tesz fel kérdéseket, az Ipsos az olyan országokban, mint Brazília, Kína, India és Szaúd-Arábia, az átlagos népességnél iskolázottabb, jómódúbb embereket kérdez meg, akik jellemzően városias környezetben élnek. Ez torzíthatja az eredményt.

Az Ipsos felmérése megkérdőjelezhetőbb, de Marc Schulz, a Bryn Mawr College pszichológiaprofesszora szerint így is érdekes, mivel évről évre ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Schulz, valamint Robert Waldinger professzor a Harvard Study of Adult Development társigazgatója és igazgatója, amely az emberi boldogságot vizsgáló leghosszabb tanulmány az akadémiai történelemben.

Egy harvardi kutatócsoport 1938 óta kíséri figyelemmel egyének egy csoportjának, valamint utódaiknak életét. A tanulmány jelenlegi vezetői nyolcvan év tapasztalatai alapján adtak ki kötetet a boldogsággal kapcsolatos, a válaszokból leszűrhető legfontosabb eredményekről.

Így hát biztos, hogy ha valaki sokat tud a boldogságról és annak hátteréről, az Schulz: véleménye szerint a skandináv sikerek hátterében ott áll az erős szociális háló. Hiába jut sokaknak eszébe az északi államokról a hó és a sötét, a két szervezet az élettel való elégedettséggel foglalkozik, ebben pedig Finnország és a skandináv országok jeleskednek. Megvan a társadalmi támogatás, a kiszámíthatóság és a méltányosság a társadalomban, valamint alacsonyabb a jövedelmi egyenlőtlenségek szintje.

Miért vallja ugyanakkor magát boldognak Kína vagy Szaúd-Arábia népe, ahol totalitárius rendszerekben élnek az emberek és az emberi jogok megsértése sem ritkaság? Valószínűleg a háttérben az áll, hogy ezek az egyszerű emberek mindennapi életét nem érintik direkt módon. Az ENSZ jelentése szerint a korrupció és az igazságtalanság befolyásolja az emberek elégedettségét, de kevésbé jelentős tényezőként, mint a társadalmi összetartás. Az olyan országok, mint Kína, kollektivista kultúrával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy a közösségek nagyobb valószínűséggel gondoskodnak egymásról.

Mindkét felmérés úgy látja, egyre boldogabb hely a világ, miközben a közösségi média ettől teljes mértékben eltérő képet fest. A nyugati gazdaságok szétesőben vannak, a demokratikus intézmények csődöt mondanak, az éghajlat pedig a katasztrófa felé tart - de Schulz szerint érdemes megnézni, mi minden történt azóta, hogy a Harvard elkezdte boldogságkutatását.

Annak résztvevői túléltek egy világháborút, majd a hidegháború mindennapjait, az ő mindennapjaik sem voltak tehát rózsásak.

Egy fontos technológiai mérföldköve is van ugyanakkor a jelenkornak: az internet, ami segít összetartani a közösségeket – de jobban megmutatja a különbségeket is.

Az ugyanakkor egyértelmű, hogy az emberek közti kapcsolatokban rejlik a jelen és a jövő boldogságának titka: ennek nemcsak lelki, de testi jóllét is az eredménye.