A kontinensek belsejében elhelyezkedő sós tavak speciális képviselői a magyarországi szikes tavak. Eurázsiában területarányosan a legnagyobb számban a Kárpát-medencében találhatók szikes tavak, amelyek az északon költő és délen telelő vándorló madarak kiemelten fontos pihenő- és táplálkozóhelyei az eurázsiai-afrikai madárvonulási folyosón. Kutatások sora bizonyítja, hogy globálisan a vizes élőhelyek és a vízimadárpopulációk rohamosan pusztulnak az elmúlt évtizedek tájátalakító tevékenysége ‒ lecsapolás, vízelvezetés ‒, a hőmérséklet emelkedése és a csapadékrendszerek átalakulása miatt. A vízimadár-populációk fontos szerepet töltenek be a táplálékhálózatban, az anyagszállításban és a gazda-parazita hálózatokban, emellett kulturális és rekreációs szerepük is jelentős, a populációk és élőhelyeik visszaszorulásával azonban ezek az ökológiai szolgáltatások is csökkennek – olvasható az ELKH oldalán.

Boros Emil, az ÖK VÖI tudományos főmunkatársa évek óta kutatja a vízimadarak és a szikes tavak kölcsönhatását. Az ÖK és a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai a rangos Science of The Total Environment folyóiratban megjelent korábbi tanulmányukban a Duna-Tisza köze szikes tavainak vizsgálata során megállapították, hogy a vízimadarak ürülékükkel óriási mennyiségű foszfort (P) visznek be a szikes tavak vizébe, vagyis a madarak a külső foszforforrások biotikus közvetítőiként viselkednek. A tápanyag madarak okozta feldúsulását guanotrofizációnak nevezik.

A kutatók kimutatták, hogy a szikes tó vizének extrém magas foszfortartalmáért 64 százalékban a vízimadarak, köztük a nagy testű növényevők – liba- és kacsafajok ‒ és a közepes testű mindenevők, például a sirályok felelősek. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a nagyon magas foszforkoncentráció ellenére a tavak primer produkciója, az algák felszaporodása csak mérsékelt volt. Ennek oka a tavak jellemzőiben ‒ a sekély vízmélységben, a víz nagyfokú lúgosságában (PH > 9), időszakos kiszáradásukban ‒ keresendő.

Mint olvasható, a sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatásának további vizsgálatában a kutatók arra keresték a választ, milyen módszerrel lehetne megmutatni, hogy a vízimadarak különböző csoportjai alapján megjósolható-e a víztestek ökológiai/trofikus állapota. Boros Emil és munkatársai a közelmúltban szintén a Science of The Total Environmentben publikált, a korábbinál jóval nagyobb térbeli léptékű kutatásukban Kazahsztán sztyepp- és félsivatagi régiójában óriási területet vontak vizsgálataikba több mint ezer kilométeres kelet-nyugati irányú tengely mentén. Az itt kiválasztott 63 mintaterületen előforduló közel 100 vízimadárfajt Boros Emil módszere alapján a tápanyagforgalomban betöltött szerepük szerint három csoportba sorolták.

• A nettó importőrök közé tartoznak a nagy testű növényevők, például a lúdfélék és a darvak,
• az importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsák és sirályok,
• a nettó exportőrök közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajok.

A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése).

Eredményeik szerint a fenti vízimadárcsoportok előfordulása szoros összefüggést mutat a sós tavak különböző léptékű ökológiai jellemzőivel. Ezek közül a vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madárcsoport fordul elő az adott környezetben. Az importőr-exportőr és a nettó exportőr madárcsoportok a tavak táplálékellátottságával és a vízmélységgel mutatnak pozitív összefüggést, míg az importőrök a tavak környezetét ‒ például füves terület ‒ jelzik előre.

A tanulmány gyakorlati jelentősége, hogy számszerűsíti a vízimadarak által végzett ökoszisztéma-szolgáltatást, a tápanyag-körforgalomban betöltött szerepüket, amely elengedhetetlen a hatékony monitorozáshoz és a tavak területkezeléséhez. A tanulmányban leírt osztályozási rendszer és módszertan segítségével nagy geográfiai régiók esetében is jól megbecsülhetők a vízterületek bizonyos környezeti tulajdonságai a vízimadár-populációk megszámlálásával. Ez a jövőben lehetőséget ad arra, hogy a madarak segítségével becsülhető legyen a vízi rendszerek ökoszisztéma-funkciója és -szolgáltatása, ehhez azonban további módszertani vizsgálatokra van szükség a különböző földrajzi régiókra vonatkozóan.