Az MTA Kommunikációs Főosztályának tájékoztatása szerint a beszélgetésben a Nyugat-Magyarországot és Ausztriát érintő azbesztügy részleteit ismertetik. Az elmúlt évtizedben sok tízezer tonna, osztrák bányákból származó azbeszttartalmú kőzúzalék kerülhetett utakra, autóbeállókra, parkokba és játszóterekre.

A krízis több mint kétszázötven magyarországi települést érinthet

– hangzott el a több mint egyórás műsorban.

Weiszburg Tamás, az ELTE Ásványtani Tanszékének korábbi vezetője a műsorban elmondta: jelenleg nem érkezik több azbeszttartalmú kőszállítmány Magyarországra. A négy, szerpentinitet bányászó burgenlandi bánya tevékenysége december 31. óta szünetel, a rohonci bánya pedig önkéntesen felfüggesztette a magyarországi szállításokat mindaddig, amíg a kőzetanyagról hiteles, egyértelműen negatív magyarországi vizsgálati eredmény nem születik.

A szakember elmondta: az azbeszt többféle ásvány gyűjtőneve, és az érintett négy bányában a szerpentinitben természetesen előforduló krizotil mellett a veszélyesebb amfibol azbeszt is megjelent. Ezért különösen fontos a minták alapos vizsgálata.

A probléma kiterjedése Weiszburg szerint európai léptékben is rendkívüli: azóta, hogy ismert az azbeszt veszélyessége, nem volt példa hasonló nagyságrendű ügyre sem a mennyiség, sem a földrajzi érintettség alapján.

A Burgenlandból származó kő főként a nyugat-magyarországi határ mentén, nagyjából 50-60 kilométeres sávban fordulhat elő, elsősorban Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron érintett területein.

A szakember kiemelte: nem illegálisan eladott hulladékról van szó, hanem széles körben forgalmazott kőzetről, amely alacsony szállítási költsége miatt terjedhetett el a térségben. Ritkábban az ország belsőbb részeire is kerülhetett belőle, főként díszítőkőként.

Pósfai Mihály, az MTA elnöke, a Pannon Egyetem környezeti ásványtan professzora a műsorban közölte: az Akadémia egyik fontos feladata egy interdiszciplináris szakértői fórum gyors összehívása lehet az ügy tudományos hátterének tisztázására. Egy témanapon ásványtani, műszaki, egészségügyi és jogi szakemberek közösen vizsgálnák meg hogy, hogyan alakult ki ez a helyzet, a porzó utak és kőzúzalékok kezelését, a felelősség kérdését, valamint, hogy milyen szabályozási lépések előzhetnék meg a hasonló eseteket. Az MTA elnöke hangsúlyozta: ritka alkalom, amikor a tudomány nemcsak közvetve, hanem egészen közvetlenül segíthet a társadalomnak.

A beszélgetés nemzetközi összefüggéseket is érint. Weiszburg Tamás felidézte, hogy a szigorú azbesztszabályozás az Egyesült Államokból indult az 1960-as években, miután kimondták az összefüggést az azbesztüzemekben és -bányákban dolgozók megbetegedései, különösen a mezotelióma és a tüdőrák, valamint a munkahelyi ártalom között. A fejlett világban ezt követően fokozatosan elterjedt az azbeszttilalom; Magyarország 2005-ben vezette ki az azbeszttartalmú termékek forgalmazását.

Az ügy ugyanakkor fontos szabályozási hiányosságra is rámutat. Míg a beépített azbeszt eltávolítása szigorúan szabályozott, a természetes előfordulású azbesztre gyakorlatilag nincs külön európai jogi keret. Weiszburg szerint Európa geológiája alapján azonosíthatók lennének azok a kőzettani képződmények, ahol azbeszt előfordulhat, és ezekre bányászati, építési vagy földhasználati korlátozásokat lehetne előírni. Mint elmondta, nem önmagában az azbeszt jelenléte jelent veszélyt, hanem az, ha a szálak a levegőbe jutnak.

Az MTA podcastjában a szakértőket Gilicze Bálint és Simon Tamás, az MTA Kommunikációs Főosztályának vezetője kérdezte.