A Hazen-tóból, a világ legnagyobb sarkvidéki édesvízi tavából származó talaj- és tóüledékek genetikai elemzése arra utal, hogy az olvadó gleccserek közelében nagyobb lehet egy vírus új fajra való átterjedésének kockázata – írja a The Guardian.
Ahogyan a felmelegedés miatt a gleccserek és permafroszt is olvad, egyre nő annak a kockázata, hogy az azokba zárt baktériumok és vírusok felébredve a helyi vadvilágban kezdenek terjedni, ahogy az állatok is egyre inkább megközelítik a sarkpontokat.
A gleccserek vize kockázatot jelent
2016-ban Szibériában már kitört egy helyi anthraxjárvány, mely egy gyermeket meg is ölt. A kitörés oka a meleg időjárás volt, melynek következtében rénszarvasok fertőződhettek meg. A 2016-os esetek előtt utoljára 1941-ben volt hasonló kitörés.
Stéphane Aris-Brosou és csapata talaj- és üledékmintákat gyűjtött a Hazen-tóból, a helyi gleccserekből származó olvadékvíz beáramlási pontjának közeléből. A minták DNS-ét és RNS-ét egyaránt szekvenálták, hogy kiderítsék, ismert vírusok megtalálhatók-e azokban, valamint a potenciális állati, növényi vagy gombás gazdaszervezeteket is vizsgálták, és
lefuttattak egy algoritmust, amely felmérte, hogy ezek a vírusok milyen eséllyel fertőzik meg a nem kapcsolódó élőlénycsoportokat.
Eredményük szerint azokon a területeken, ahol a tóba gleccservíz folyik, nagyobb az esélye egy vírusátlépésnek, mint más részeken. Azt egyelőre nem hozzák nyilvánosságra, hány új vírust fedeztek fel vagy hogy ezek a vírusok képesek-e fertőzést okozni.
Más, nemrégiben végzett kutatások azonban azt sugallják, hogy ismeretlen vírusok is tartózkodnak gleccserjégben. Tavaly az amerikai Ohio Állami Egyetem kutatói ismertették, hogy
33 vírus genetikai anyagát találták meg
a kínai Tibeti-fennsíkról vett jégmintákban. Ezek közül nem kevesebb, mint 28 volt új vírus. A patogének korát 15 ezer évesre becsülték elhelyezkedésük alapján.
2014-ben a franciaországi Aix-Marseille-i Nemzeti Tudományos Kutatóközpont tudósainak sikerült feléleszteniük egy óriásvírust, amelyet a szibériai permafrosztból izoláltak, és 30 ezer év után tettéj újra fertőzővé.
A jelenség nem egyedülálló
Aris-Brosou és csapata ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy egy vírusátlépés lehetősége még nem garancia a pandémiára, mivel a vírusnak és a hídként szolgáló fajnak egyszerre kell jelen lennie ehhez egy területen. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy a felmelegedés ilyen kockázat lehetőségét tartogatja.
Az sem világos, hogy a Hazen-tóban azonosított gazdaváltási potenciál a tó üledékében egyedülálló-e. "Amennyire tudjuk, ez ugyanolyan valószínűségű lehet, mint a helyi tó iszapjából származó vírusok által okozott gazdaváltás" – mondta Arwyn Edwards, az Aberystwyth Egyetem Környezeti Mikrobiológiai Interdiszciplináris Központjának igazgatója.