Mindössze húszszázalékos páratartalmú levegőből is képes vizet kivonni a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói által fejlesztett, napfény működtette gép. Alina LaPotin, a légköri vízgyűjtő rendszer egyik fejlesztője szerint fontos új technológiákat csatarendbe vonni azokon a területeken, amelyeken a vízhiány egyre nagyobb méreteket ölt majd a következő években a klímaváltozás miatt, miközben elektromosság sokszor nem érhető el.

A szerkezet zeolitot tartalmaz, amely az éjszaka folyamán vízpárát gyűjt a levegőből. Nappal aztán "napelnyelő" panelek biztosítják a hőt, melynek hatására a zeolitból távozik a víz. A gép a kísérletek során mindössze húszszázalékos páratartalmú levegőből is képes volt vizet kivonni – a sivatagokban épp ilyen alacsony a páratartalom. Az eredmények azt mutatták, egy négyzetméternyi napelnyelő panel 0,77 liter vízhez tudja juttatni majd havonta a felhasználót.

A ma használatos légköri vízgyűjtő rendszereknek, amelyek köddel vagy harmattal dolgoznak, ennél jóval magasabb, 50 százalékos páratartalom kell a működéshez. Köd ráadásul nem mindenhol keletkezik, a harmat létrehozásához pedig nagy teljesítményű, elektromosságot használó hűtőrendszerekre van szükség.

"Az olyan, kompakt légköri vízgyűjtő rendszerek érdekelnek bennünket, amelyeknek a hordozhatóságra és a súlya is felhasználóbarát" – mondta LaPotin a New Scientistnek.

Az ENSZ 2018-as adatai szerint a Földön kétmilliárd ember él vízhiányos területen, 2040-re pedig minden negyedik gyerek olyan területen nő majd föl, ahol extrém nehézséget jelent vízhez jutni. A megfelelő ivóvíz hiánya óriási problémákat okoz az érintett országokban, 785 millió ember nem jut tiszta vízhez. A nőket különösen sújtja ez a probléma: lányok és nők napi 200 millió órát töltenek világszerte vízgyűjtéssel- és szállítással a Water.org adatai szerint. Százmilliók egészségi állapotát is meghatározza az, hogy nem tudnak tiszta vizet inni és mosdani: kétpercenként hal meg egy gyermek valamilyen vízzel összefüggésbe hozható betegségben.