Az izraeli régészek körében évtizedek óta vita dúl arról, hogy a Bibliában leírt királyság Dávid király, majd fia, Salamon alatt valóban létezett-e, és ha igen, mekkora volt a területe, jelentősége.

A minimalista tábor szerint a Biblia szövege a legendák világába való, mert mindeddig nem támasztották alá egyértelmű régészeti bizonyítékok az első zsidó királyságot, míg a másik tábor szerint a szöveg többé-kevésbé valóságos tényeket írt le. Azt ugyanakkor a feltárt régészeti maradványok alapján mind a két tábor elismeri, hogy az i.e. 9. és 8. században erős központi hatalommal, Jeruzsálemből irányított királyság működött a júdai hegyekben és dombságon.

Joszef Garfinkel professzor, a jeruzsálemi Héber Egyetem régészeti intézetének vezetője szerint

az utóbbi hetekben a bibliai Lakis városnál folytatott ásatásokon megtalált masszív várfal azt bizonyítja, hogy valóban létezett Dávid, majd Salamon királysága, majd annak halála után a kettévált birodalom déli részében Júda fennhatósága.

A masszív, védelmet szolgáló várfal tövében talált magvakat ugyanis Oxfordba küldték, ahol korukat a legfejlettebb vizsgálatok alapján i.e. 920-ra datálták. Ez egybevág a Biblia szövegével, amely szerint Salamon király fia, Roboám városokkal, köztük Lakis várával erősítette meg királyságát - jelentette a Háárec című újság honlapja.

Did the Kingdom of David exist? New wall found in southern #Israel reignites debate https://t.co/JzRaV18LnW

— Haaretz.com (@haaretzcom) 2019. április 24.

"Roboám Jeruzsálemben lakott, de több várost erődítménnyé építtetett ki Júdában. Így építette ki Betlehemet, Étámot és Tekóát, Bét-Cúrt, Szókót és Adullámot, Gátot, Márésát és Zífet, Adórajimot, Lakist és Azékát, Corát, Ajjálónt és Hebrónt. Ezek voltak az erődített városok Júdeában és Benjáminban" - áll a Krónikák második könyvének 11. fejezetében.

Lakist Roboám építtethette

Garfinkel professzor szerint a két tábor véleménye közötti különbség áthidalható: Dávid Hebronban megalapította uralmát, majd onnan kiterjesztette Jeruzsálemre. Később felépítette az onnan egy napi gyalogtávolságra lévő Kajafa várat, Garfinkel egyik korábbi ásatásának színhelyét.

Lakist, a Jeruzsálemtől már kétnapi gyalogtávolságra lévő várat viszont unokája, Salamon fia, Roboám király húzta fel, ezzel kiterjesztve a királyság határait. Garfinkel szerint ez az elmélet egyben választ ad arra a kérdésre is, hogy az i.e. 9. és 8. században honnan bukkant fel a már erős államalakulat, mert bizonyítja a központi hatalom megalapozását és fejlődését.

A szkeptikus minimalisták táborát képviselő Naaman profeszor, a Tel-avivi Egyetem vezető régésze viszont óvatosságra int:

szerinte az i.e. 10. században épült vár még nem bizonyítja, hogy Júda királysága valóban létezett ekkor, mert szerinte Kajafa is lehetett egy kánaánita erődítmény, melynek semmi köze Jeruzsálemhez,

és Lakist sem feltétlenül Roboám építtette, lehetett akár egy filiszteus uralkodó is.

Közben a szakemberek Lakisban feltártak egy agyagból készült négyszarvú oltárt is, amely a várfalnál később, a 8. vagy a 7. században készülhetett, és

a legrégebbi, Júdában megtalált oltár.

Ez egyben tanúsítja, hogy ebben a korban Júda zsidói nem csak a jeruzsálemi Szentélynél gyakorolták vallási rítusaikat. Az oltár ugyanakkor megfelel Jósaiás júdai királynak a Bibliában is említett vallási reformjának, amely éppen az efféle gyakorlat ellenében született, és kizárólagossá tette Jeruzsálem vallási szerepét az áldozatok bemutatásában.

Lakis városának romjait az utóbbi nyolcvan évben - megtalálása óta - több régészeti expedíció is kutatta. A várost először az egyiptomi Amarna-levelek említik, amelyek szerint az i.e. 14. században, a zsidó törzsek megjelenése előtti kánaáni időszakban jelentős, erős városállam lehetett a júdai hegyek tövében, az Egyiptom felé vezető út mentén.

Az i.e. 12. században a várost lerombolták, de Roboám király idején, az i.e. 10. században ismét felbukkant előbb a Bibliában, és most már a régészeti feltárások alapján is.