A közelmúltban jelent meg az Archaeological and Anthropological Sciences című tudományos folyóiratban a III. Béla király csontjainak és más, a székesfehérvári királyi bazilikából származó emberi maradványok DNS-vizsgálatáról szóló tudományos közlemény. A kutatás 2013-ban kezdődött, Erdő Péter bíboros hozzájárulása és a magyar kormány pénzügyi támogatása után. Az elsődleges cél az Árpád-ház tagjaira jellemző DNS-szakasz meghatározása volt – árulta el Kásler Miklós.

A professzor 2014 márciusában vett mintát a korábban már meglehetősen nagy szakmai egyetértéssel III. Bélaként meghatározott férficsontváz, illetve a székesfehérvári kriptában eredetileg a balján nyugvó felesége, Châtillon Anna csontmaradványaiból. A királyné DNS-ének vizsgálata azért volt fontos, mert így a többi maradvány esetében meg lehet állapítani, hogy az illető felmenője vagy leszármazottja volt-e III. Bélának.

„A munka nemzetközi összefogással folyt, és az archeogenetika világszerte elismert szakértői is részt vettek benne a göttingeni egyetemről, így az eredmények megkérdőjelezhetetlenek” – hangsúlyozta Kásler Miklós. Ez pedig azért lényeges, mert a kutatócsoport sikeresen definiálta III. Béla király apai ági (Y-kromoszomális) profilját, amely hivatkozásként szolgálhat az Árpád-dinasztia további maradványainak és vitatott élő leszármazottainak azonosításához.

Így például  az Egresen most feltárt sírból kiemelt maradványról meg lehet állapítani, hogy az Árpád-házhoz tartozik-e. Amennyiben igen, akkor az is biztos, hogy II. András csontjairól van szó, hiszen több Árpád-házit ott nem temettek el. De megerősítést vagy cáfolatot nyerhetne az a feltevés is, amely szerint I. Béla fiának, I. Géza királynak a sírjára lelhettek-e rá váci régészek több mint két évvel ezelőtt.

A szakértők a királyi pár maradványain kívül még kilenc – a székesfehérvári bazilikából származó – csontvázat vizsgáltak meg, de csak kettőről állapították meg, hogy biztosan Árpád-házi: az egyik III. Béláé, a másik egy olyan férfié, aki az eredeti temetkezési helyen III. Béla közelében feküdt. A DNS-vizsgálatok alapján az illető felmenője volt III. Bélának, nagy valószínűséggel az apja, II. Géza vagy a nagyapja, Vak Béla. Az utóbbi azonosítását megkönnyítette volna, ha megvan a koponya is, ennek azonban nyoma veszett.

Az onkológiai intézet vezetője azt is elmondta, hogy vizsgálataik alapján a két királyi maradvány az R1a haplocsoportba tartozik, ami azt jelenti, hogy az Árpád-ház tagjai egészen biztosan eurázsiai, nem pedig finnugor eredetűek (a haploid az a génszakasz, amelyik egy családon belül a férfiak ágán változás nélkül minden időben ugyanaz, egy adott haplocsoport tagjai tehát vissza tudják vezetni DNS-üket egy közös őshöz).

Ezt az eredetet erősítik meg III. Béla testi jegyei is. A morfológiai megfelelések is megerősítették ugyanis, hogy III. Béla 190 centiméternél is magasabb, erős testalkatú férfi volt, csontjai is robusztusak. A leírások alapján a család több férfi tagja is hasonló alkatú volt, ami szintén megerősíti a Turul-dinasztia eurázsiai eredetét.

„Ha lesz rá forrás, és részletesebben meg tudjuk vizsgálni a DNS-eket, akkor apai ágon vissza tudunk menni az Árpádok eredetéhez, megtudhatjuk, pontosan milyen népcsoportokból tevődtek össze az Árpád-ház tagjai, és akkor arra is választ kaphatunk, hol játszottak esetleg még szerepet a történelem során” – mondta a professzor.