A nőknél 26 páros nevezett, a selejtezőben a versenyzőket 15 másodperces különbséggel indították el a másfél kilométeres pályán. A duók két tagjának idejét összeadták, és végül a legjobb 15 jutott a 11.45-kor kezdődő fináléba.

A Fiemme-völgyben ezúttal is verőfényes napsütés várta a sportolókat, akiket a rajt- és célpozíciónál zsúfolt lelátók buzdítottak, de kint a pályán, a kijelölt helyeken is tömött sorokban álltak a drukkerek, így ideális körülmények között rajtolt el a viadal.

Az amúgy is remek hangulatot csak fokozta, hogy egy kutya beszökött és a célegyenesben „kísérte” a versenyzőket,

ezzel óriási derültséget keltett.

A várakozásoknak megfelelően a nagy favorit Jonna Sundling és Maja Dahlqvist svéd páros bizonyult a leggyorsabbnak 6:29.94 perces idővel, a magyarok 1:22.91 lemaradással csak a görögöket tudták megelőzni, így számukra véget ért a viadal, egyben az olaszországi ötkarikás játékok is. Laczkó a 45., míg a második olimpiáján szereplő Pónya az 50. időeredményt érte el.

„Ez nem volt túl jó menet, jobbat vártam magamtól időben és formailag is. Januárban volt egy betegségem, másfél-két hétig nehéz légzésem volt, ez most nagyon érződik, ezért nem vagyok megfelelő fizikális állapotban. Hatszáz edzésóra bennem van, azzal azért egy ilyen versenysorozatot ki kellene bírnom” – értékelt az MTI-nek Pónya, aki elárulta, már az első szám után érezte, hogy nem tud megfelelően regenerálódni, de a 10 kilométeres verseny óta eltelt öt napban érezte igazán, hogy nem állt helyre „sem tüdőben, sem izomzatilag”.

Pónya kijelentette, ezt az olimpiát össze sem lehet hasonlítani a pekingivel, mert ez az igazi. Ott számára nagy dolog volt a kijutás, ugyanakkor eredményben és érzelmileg is sokkal többet adott a mostani ötkarikás játékok, ahol a közönség és a hangulat is kiemelkedő volt. Kiemelte, hogy a családja nem gyakran tud elmenni a versenyeire, de most jelen voltak a Fiemme-völgyben lévő Teseróban, ami sokat adott neki.

„Ha nem is százszázalékosan, de a tíz kilométerrel vagyok a legelégedettebb, az egy nagyon összeszedett verseny volt. Soha életemben nem futottam ki magam ennyire. Maga az olimpia is sokat adott nekem, mert technikailag rengeteget tanított ez a pálya, amely rendkívül nehéz a sok hosszú és meredek emelkedőjével, ráadásul a lejtőin sem lehet pihenni, mint máshol, mert rögtön jönnek a kanyarok” – mondta Pónya, aki szerint ez az olimpia egy életre szóló élmény, ezt nem fogja elfelejteni egyetlen versenyző sem, mert a remek hangulaton túl a szervezők a főszponzorokon keresztül rengeteg ajándékkal halmozták el őket a fejpántoktól kezdve a nyaksálon át a kitűzőkig.

„Az élsport nagyon sokat tud adni, ezt mutatta meg ez az olimpia, és az a terv, hogy négy év múlva is ott legyek Franciaországban”.

Az érettségire készülő társa, az amerikai Jessie Diggins mintájára csillámporral az arcán versenyző Laczkó úgy vélte, viszonylag jól sikerült a saját futása, mert soha nem mentek jól neki a sprintversenyek. Ő is kiemelte, hogy ez a sportág egyik legnehezebb pályája.

„Ettől az olimpiától még nagyobb motivációt kaptam. Látom azt, hogy nagyon sok van bennem. Azt mutatta meg, hogy ha ilyen rövid idő alatt ki tudtam jutni, akkor a kitartásommal bármeddig el tudok jutni” – tekintett a jövőbe Laczkó, aki kifejezetten imádja ezt a helyszínt, mert kellemes emlékek fűződnek hozzá, többek között itt volt pályafutása első nemzetközi edzőtábora is.