Hosszú időn át csak az emberhez, majd újabb kutatások alapján a majmokhoz kötötték a társas viselkedésnek ezt a formáját. A proaktív, proszociális viselkedés, azaz valaki más spontán hozzásegítése valamihez ellenszolgáltatás elvárása nélkül, a feltételezések szerint az embereknél az őskorban alakult ki, amikor a csoportban közösen felügyelték a gyerekeket - fogalmazott Lisa Horn, a Bécsi Egyetem szakértője. A hipotézis még elfogadottabbá vált, amikor az utódokat szintén közösen felnevelő majmoknál is megfigyelték a spontán segítségnyújtást.

Az ázsiai kék szarkák is közösen gondoskodnak a csoportban lévő fiókákról. A szabadon élő madaraknál egy csoport többnyire húsz állatból áll. Amint a fiókák kikelnek a tojásból, nemcsak a szüleik, hanem a csoport többi tagja is eteti őket.

A vizsgálathoz a tudósok egy speciális libikókát készítettek a kék szarkáknak. Ha egy madár a libikóka meghatározott ülőrúdjára szállt, egy kis, táplálékot - lisztkukacot vagy tücsköt - kínáló léc jelent meg egy másik ülőrúd elérhető közelségében. A madarak maguknak nem tudtak élelmet szerezni, mert ha lerepültek az első ülőrúdról, a léc és vele a táplálék eltűnt. Csak egy másik madarat segíthettek hozzá a falatokhoz.

"A madarak spontán módon etették meg társaikat" - írták a kutatók.