A szonda 2015 márciusa óta kering a Mars és Jupiter között lévő törpebolygó körül, misszióját csütörtökön fejezte be.

A Ceres sötét felszínén felfedezett több mint 130 feltűnő, világos folt a felvételek szerint nagyrészt sóból áll. Maria Cristina de Sanctis, a Római Asztrofizikai Intézet kutatója és munkatársai az Occator-kráterben található világos foltok kémiai összetételét vizsgálta.

Az infravörös spektrumelemzés szerint a foltok nagyrészt nátrium-karbonátból, kisrészt szilikátásványokból és ammónium-karbonátból vagy -kloridból állnak - írják a szakértők a Nature című brit szaklapban.

Maria Cristina De Sanctis szerint ez az első alkalom, hogy ilyen anyagot ilyen nagy mennyiségben találtak a Naprendszerben a Földön kívül. Az Occator-kráter mintegy 80 millió évével fiatalnak számít. Maga a kráter 92 kilométer széles, központi mélyedése pedig megközelítőleg tíz kilométer széles, négy kilométer mély. Központi kupolás szerkezetét, melyet fényvisszaverő anyag fed, sugárirányú és koncentrikus törések borítják.

A karbonátok vélhetően a törpebolygó belsejéből kerültek a felszínre víz segítségével, egy becsapódó aszteroida ugyanis nem szállíthatta, legfeljebb a felszínre segíthette őket. Az anyag felszínre kerüléséből arra lehet következtetni, hogy a Ceres belsejében nagyobb a hőmérséklet, mint azt korábban hitték.

A kutatók úgy vélik, hogy bizonyos geológiai korokban a Ceres felszíne alatt folyékony víz volt. A só egy óceán vagy helyi vízterületek maradványa, amely a felszínre kerülve több millió évvel ezelőtt megfagyott.

A Ceres felszínén a víz nem stabil, azonnal elpárolog. A kráter formájának elemzése alapján azonban a Ceres jóval kevesebb vizet tartalmazhat, mint azt korábban vélték - fejtette ki Michael Bland, az amerikai földrajztudományi hatóság, a U.S. Geological Survey munkatársa a Nature Geoscience című szaklapban megjelent másik Ceres-tanulmányban.

A Ceres legnagyobb kráterei több mint két kilométer mélyek, ami azt jelenti, hogy nem sokat deformálódtak az évek múlásával. Jelentős mélységük arra utal, hogy a felszín alatt a Ceres legfeljebb 40 százaléka jég, a többi részt kőzetek és kis fajsúlyú anyagok, például só vagy klatrátok adják. Ha több vízjég lenne közvetlenül a felszín alatt, a becsapódással keletkezett kráter geológiai szempontból viszonylag rövidnek számító idő alatt eldeformálódna.

Néhány kevésbé mély kráter jelenléte ugyanakkor arra utal, hogy a felszín alatt helyenként különböző lehet a jég és a kő aránya, és ezeknél valószínűleg nagyobb mennyiségben van jelen vízjég.

De Sanctis csapatának tavaly a Nature című lapban közölt tanulmánya szerint a Ceres felszínén ammonizált filloszilikátok vagy ammóniatartalmú agyag található. Mivel ammónia nagy mennyiségben található a naprendszer külső részén, ez az eredmény arra utal, hogy a Ceres a Neptunusz pályája közelében keletkezett és befelé vándorolt. Egy másik forgatókönyv szerint jelenlegi pozíciójához közel alakult ki a külső naprendszerből származó anyagokkal.

Az új eredmények szerint is van ammóniatartalmú só - ammónium-klorid és/vagy ammónium-bikarbonát - az Occator-kráterben.

A 940 kilométer átmérőjű Ceres ötmilliárd kilométer távolságra van a Földtől. A törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult Dawn-misszió csütörtökön ért véget. A szatellit a tervek szerint a Ceres állandó kísérőjévé válik. Ugyanakkor a még üzemanyaggal rendelkező szonda számára valószínűleg nem ért véget a munka: a Kaliforniai Egyetem egy kutatócsapata a tervek szerint új missziót indít vele egy egyelőre nyilvánosságra nem hozott aszteroidához.