Korábbi kutatások azt jelezték, hogy a már SM-mel diagnosztizáltaknál egy-egy stresszes életesemény fellobbantja a jobb és rosszabb szakaszokban zajló betegséget. A mostani vizsgálatban azonban - amelyben mintegy 150 ezer nő adatait elemezték - nem sikerült egyértelmű összefüggést találniuk a szakembereknek.

"Az eredmények nem bizonyítják a stressz alapvető szerepét a betegség kifejlődésében, ám a stresszhatások ismételt és a mostaninál fókuszáltabb mérésére van szükség ahhoz, hogy határozottan kizárhassuk a stresszt az SM lehetséges kockázati tényezőjeként" - írták a Neurology című szakfolyóirat online kiadásában hétfőn megjelent tanulmányukban a Harvard orvosi karának kutatói.

Alberto Ascherio és munkatársai ápolónők bevonásával készült két nagyméretű, országos tanulmány adatait elemezték. Az egyik tanulmányban 1976-tól, a másikban 1989-től kérdezték ki rendszeresen a résztvevőket egyebek között az egészségi állapotukról. Az első csoportba tartozó 93 ezer nőt a munkahelyi és otthoni feszültségekről is kérdezték, a második felmérésbe bevont 68 500 nőnél a gyerek- és kamaszkori esetleges szexuális bántalmazásukról érdeklődtek a kérdőívben.

Az, hogy ezek az életesemények nem voltak kapcsolatba hozhatók a szklerózis multiplex kialakulásával, nem jelenti azt, hogy egy alaposabb, több életeseményre kiterjedő vizsgálat ne találna összefüggést a stressz és az autoimmun betegség között.