Amíg egyetlen okot keresünk a jelenség hátterében, könnyen elkerülheti figyelmünket a többi, pedig csak az összes figyelembevételével tudjuk esetleg kezelni a krízist. Magában egy probléma sem magyarázhatja a rohamos állománycsökkenést, amely sokkal gyorsabb, mint a többi állatcsoportnál - írták az Annals of the New York Academy of Sciences című folyóiratban megjelent cikkükben a ScienceDaily című hírportál ismertetése szerint.

Andrew Blaustein, az Oregoni Állami Egyetem zoológusprofesszora, a csapat vezetője, úgy vélekedett, hogy az elmúlt száz évben hihetetlen ütemben változott a világ, a kétéltűek pedig nem alakulnak át elég gyorsan, hogy ehhez alkalmazkodni tudjanak. Áteresztő bőrük révén, illetve azzal, hogy mind a vízi, mind a szárazföldi problémákkal meg kell küzdeniük, kétszeresen sújt le rájuk a vész.

Eddig a kutatások zöme egyetlen magyarázatot próbált találni a kétéltűek fogyatkozására - például gomba okozta megbetegedést, invazív fajok terjedését, az ibolyántúli (UV) sugárzás fokozódását, a környezetszennyezést, a globális felmelegedést. A most megjelent tanulmány szerint ezek mind, sőt még egyéb okok is közrejátszanak, és csak akkor érhető meg a folyamat, ha a szakemberek minél többet figyelembe vesznek ezek közül.

Az amerikai kutatók példaként a B. dendrobatidis nevű, úgynevezett kitrid gombát említik, amelynek számos békaállomány összeomlását tulajdonítják szerte a világon. Néhány populációban azonban évekig nem okoz problémát, egészen addig, amíg el nem éri a halálos szintet.

A gombáéhoz más kórokozók hatása is hozzáadódik. Egy élősködő métely például, a végtagok torzulását idézheti elő, míg egy fonálféreg a vesét károsíthatja.

Az Oregoni Állami Egyetemen végzett kutatások összefüggést fedeztek fel az UV-sugárzás - amely önmagában is veszélyes a kétéltűek számára - és egy, a kétéltű embriókat megfertőző moszatgomba között. Az egész folyamat pedig a szaporodó helyek vízmélységének függvényében jelentkezett, amelyre ugyanakkor az oregoni Cascade-hegységben lehulló téli csapadék mennyisége hat - az pedig az éghajlatváltozástól függ.

A kétéltűeket fenyegető problémák azért adnak okot aggodalomra, mert a Föld nagy túlélőiként tartják őket számon. Már mintegy 400 millió évvel a dinoszauruszok előtt megjelentek, és azóta túléltek néhány jégkorszakot, üstökös-becsapódást, ökológiai és éghajlati változások tömkelegét.

Jelenlegi gyors eltűnésük a kutatók megítélése szerint azt sugallja, hogy a mostani változások sokfélesége és üteme meghaladja mindazt, amellyel eddig szembe kellett nézniük. Következtetésük az, hogy a modern szelekciós nyomások, elsősorban az emberi tevékenységgel összefüggőek túl súlyosak lehetnek, és túl gyorsan jelentkezhetnek ahhoz, hogy a kétéltűek evolúciósan alkalmazkodni tudjanak hozzájuk.