Egy amerikai kutató szerint az állatok azért értek el hatalmas méreteket, mert az egykor bőségesen jelenlévő táplálékot rendkívül hatékonyan tudták hasznosítani. Csupán pár tengeri emlős, például a kék bálna tett szert valaha is náluk nagyobb testtömegre.

Brian McNab, a gainesville-i Floridai Egyetem kutatója azt írta a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban, hogy a tömegéhez képest felhasznált energia határozza meg egy állat maximális méretét.

Amennyiben két állat ugyanannyi energiát vesz magához, az nő nagyobbra, amelyik hatékonyabban hasznosítja azt. McNab ehhez kifejlesztett egy modellt, amely a dinoszauruszok energiafelhasználását a ma élő emlősökével és hüllőkével hasonlítja össze.

McNab arra következtetett az eredményekből, hogy a dinoszauruszok energiahasznosítása a hüllőké és az emlősöké közé eshetett. A ma élő, hasonló tömegű emlősökhöz képest csak ötödannyi energiát használtak fel, de háromszor annyit, mint a gyíkok. Amennyiben az óriási hüllők a gyíkok energiahatékonyságával bírtak volna, valószínűleg 330 tonnával nehezebbek lettek volna.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szauropodák már a fej vérellátásának nehézségei miatt sem nőhettek akármekkorára. Korábbi becslések alapján a legnehezebb dinoszauruszok tömege elérte a száz tonnát, újabban azonban kétségek fűződnek e számokhoz. Egy új modell szerint ugyanis számos dinoszauruszfaj eddig számított tömege valójában lényegesen kisebb volt, ezért drasztikusan csökkenteni kell a becsléseket - harmincnyolc tonna esetében például tizennyolcra.

A kipusztult gigászok, köztük a brontoszauruszok valószínűleg a táplálékbőségnek és annak köszönhették tömegüket, hogy kevés mozgással igen jól hasznosították az energiát.