Amióta a rádióhullámokon alapuló eszközök megjelentek, azóta léteznek a zavarásra alkalmas eszközök is. A második világháborúban már sztaniolcsíkokkal vakították a német radarokat a szövetséges bombázások előtt. A legtöbb hullámhossz, amelyen ezek az eszközök működnek, ismert. A távközlési megoldásoknál is emlékszünk még a 900-as vagy 1800-as GSM-hálózatokra, ahol a frekvencia különbözött. Ugyanúgy más megoldásoknál is ismertek azok a frekvenciák, amikkel az eszközök kommunikálnak egymással. Úgyhogy maga az elektronikai hadviselés, az elektronikai harc elég régóta része a modern hadviselésnek is – magyarázta Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő az InfoRádióban.
Így természetes, hogy amikor elindult az orosz–ukrán háború, akkor az ukránok az amerikai GPS-rendszert használták, az oroszok pedig a saját GLONASS-nak nevezett rendszerüket, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mint a GPS, csak a szovjet–orosz változata – mondta.
Azóta az elektronikai hadviselés a drónoknál játszik kiemelt szerepet.
A drónok, különösen az úgynevezett kamikaze drónok esetében az irányítónak látnia kell, hova repül. Ez nagyon sokáig rádióhullámokon keresztül valósult meg, és ezeket több-kevesebb sikerrel zavarták a harcoló felek. Ebben két megoldás volt, amely meg tudta oldani ezt a problémát. Az egyik a Starlink, ami egy titkosított csatornán kommunikál az irányítóval, a másik pedig az optikai kábel, amit a drón magával visz, és amivel egyfajta vezetékes távirányítású eszközzé vált – folytatta az elemző.
A zavarás és az elektronikai hadviselés újdonságai az utóbbi hónapokban főleg két területen jelentkeztek.
- Az egyik az orosz rendszer, amely fő feladata a Starlink műholdak jelének a zavarása. A zavaró eszközöket az ukrán drónok által leggyakrabban használt útvonalakra, illetve a frontvonalra telepítették, néhány kilométerre, vagy néhány tíz kilométerre a frontvonal mögé.
- A másik újdonság, hogy már maguk a drónok hoznak létre egy olyan hálózatot, amellyel egyrészt saját magukat tudják irányítani és sokkal nehezebben zavarhatók, mint egy távolabbi eszközzel folytatott kommunikáció esetében, másrészt pedig bizonyos esetekben a drónok képesek önmaguk is elektronikus ellentevékenység folytatására.
Ezt az elektronikai hadviselést a hétköznapi emberek is megtapasztalják, hatással van az ott élők hétköznapi életére is.
Például az ukrán drónok a háború középső szakaszában az orosz GSM-hálózat adásait használták fel. Sok esetben orosz SIM-kártyákat találtak az ukrán eszközökben, amelyekkel a saját hálózatukat fordították az oroszok ellen. Ezért a mai napig is előfordul, hogy dróntámadások idején kikapcsolják a GSM-hálózatot, tehát a mobilhálózatot bizonyos helyeken, hogy ne segítsék a támadókat.
Általában ezek a zavaró eszközök úgy működnek, mint a telefonzavarók egyre több koncertteremben vagy színházban: a telefon működik, de adást se fogadni, se kezdeményezni nem tud.
Tehát általában az átlagemberek számára közvetlen hatása nincs ezeknek az elektronikai hadviselési módszereknek, kivéve azokat, akik a frontvonal közelében élnek, ott nyilvánvalóan az ő eszközeik sokkal korlátozottabban és nehezebben működnek – fejtette ki Somkuti Bálint.
Néhány héttel ezelőtt Elon Musk amerikai multimilliárdos bevallotta, hogy végül is ő volt az, aki korlátozta az ukrán hadsereg hozzáférését az általa tulajdonolt Starlink műholdas rendszerhez. A korlátozást azóta már feloldották. Mint az elemző elmondta, a helyzet nagyon érdekes, mert a Starlinkkel kapcsolatban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg. Az első alkalommal, amikor valaki arról beszélt, hogy az ukrán hadsereg nem a civil célú Starlinket, hanem a Starshield katonai változatot használja, az körülbelül ennek a lassításnak a környékén volt. Magát
a Starshield programot, ami a Starlink műholdjain és rendszerén alapul, de egyértelműen katonai célú, 2022-ben jelentették be, de arról, hogy Ukrajna használhatja ezt a rendszert, arról nagyon mélyen hallgatott mindenki
– fogalmazott Somkuti Bálint, aki szerint ez azért is érdekes, mert nemcsak az ukrán, az európai források, vagy az amerikai források nem beszéltek róla, hanem még az oroszok sem. Tehát egy teljes információs fekete lyukba zuhant a szakértő közönség, amely nyilvánosan elérhető információkkal dolgozik, mert utólag derült ki, hogy az ukrán fél egyrészt használ civil Starlink-terminálokat is, másrészt pedig a fizikailag ugyanúgy kinéző, de teljesen más módon kódolt, és csak a hadseregek számára elérhető Starshieldet is alkalmazza bizonyos helyzetekben. De hogy pontosan milyen területeken, milyen alkalmazásokban van ez elkülönítve, arról semmilyen információ nincs – mondta.
„Az érintett felek, többek között Marco Rubio amerikai külügyminiszter is össze-vissza beszéltek ezzel kapcsolatban, Rubio például azt mondta, hogy Ukrajna beadta a kérelmét, hogy a Starshieldet is használja, de még nem kapta meg az engedélyt. Ehhez képest pedig Elon Musk azt mondta, hogy használják az ukránok a Starlinket, de a civil célú rendszereket is katonai célra használják, a Starshield pedig ettől különálló módon, de működik. Egyértelmű, alátámasztható állítást ezzel kapcsolatban nem lehet tenni azon kívül, hogy
óriási a kavarodás.
Most már tudjuk, hogy Ukrajna területén is használnak Starshieldet, ami egy katonai alkalmazás, de hogy kicsoda, milyen célra, mekkora mértékben, azt lehetetlen megmondani” – mondta el Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő az InfoRádióban.
A cikk alapjául szolgáló interjút Barkóczi Bence készítette.





